Másnap reggel én voltam az utolsó, aki felkelt. Hermione, Lavender és Parvati is elhagyta már a szobát. Kómásan kifésültem sötét, egyenes hajam és felvettem az iskolai egyenruhámat. Kimentem a szobából és mit sem sejtve ráléptem a klubhelyiségbe vezető csigalépcsőre. A lépcsőfordulóban Ron fáradt alakja tűnt fel, ahogy kelletlenül a lépcsőfokokat mássza. A klubhelyiségből hangos nevetés csendült fel és a következő pillanatban ki is derült, hogy miért. A lépcső ugyanis egyszerre eltűnt alattunk és csúszdává változott.
-Szent ég.-horkant fel Ron, amikor eltűntek a lába alól a lépcsőfokok.
Mindketten hanyatt vágódtunk és csúszni kezdtünk. A csúszda szinte kidobott magából minket, egészen a klubhelyiség közepéig. Az én esésemet Ron fogta fel, hiszen a hátán landoltam.
-Auu.-sipított Ron. Fejünk felett a Weasley ikrek tornyosultak és a hasukat fogva röhögtek rajtunk. George segített feltápászkodni a földről, majd karját Ron felé nyújtotta, hogy ugyanezt megtegye vele is, ám mikor Ron a bátyja kezéért nyúlt, George inkább adott egy pacsit Frednek, ezáltal Ron visszaesett a földre. Mostmár mindenki aki a klubhelyiségben tartózkodott, sírt a nevetéstől.
-Hát nem vitás, hogy ettől most felébredtem.-nevettem el magam.
-Mi a fene történt?-masszírozta a könyökét Ron.
-Jól vagy, Roncimonci?-röhögött George.
-Szóljunk anyunak, hogy adjon puszit a bibidre?-kérdezte Fred tettetett együttérzéssel.
-Minek szólni anyukátoknak, ha a nagytesók is adhatnak puszit a bibijére.-szálltam be a cukkolásba. Fred úgy tett, mintha elgondolkozna ezen, majd száját csücsörítette és Ron felé hajolt. Ron minden erejével próbált kitérni bátyja „szeretete" elől. Az egész odáig fajult, hogy most Fred csücsörítős szájjal körbe-körbe kergette öccsét a klubhelyiségben, ezzel vidám reggelt okozva valamennyiünknek.
-Tarantallegra!-suhintott George varázspálcájával Ron felé, amitől a fiú megtorpant és táncra perdült. Ennek következtében Fred utolérte és nyomott egy cuppanós puszit Ron könyökére, majd levette róla az átkot.
-Ettől kinyílt a csipád, igaz? Tudod az a hír járja, hogy felfedezőkörútra mentél az este.-szólt George, majd jelentőségteljes pillantással rám nézett.
-Ezt meg honnan tudjátok?-riadt meg Ron.
-Meg vannak a módszereink.-kacsintott Fred.-Mondjuk úgy, hogy nem te vagy az első Weasley ebben a szakmában.
Nagyon meglepett, hogy Fred és George rájött, hogy kint jártunk. A napokban kiderült, hogy az ikreknek különös tehetségük van a szabályszegéshez és mások megtréfálásához. Megszámolni sem tudom, hogy hány kacatjuk van a Huntzut & Zsupsz Abszol úti boltjából. De ezek szerint nem csak ők szeretnek rosszban sántikálni, hanem azt is könnyűszerrel kiszúrják, ha más teszi azt.
-A lépcsőt is ti bűvöltétek meg?-kérdeztem.
-Nem, ez Dumbledore nagyszerű ötlete.
-Fiúk nem használhatják a lányok hálótermei felé vezető lépcsőt.-magyarázta George.
-Akkor nincs is semmiféle könyv amit vissza kellene kérnem nektek Hermionetől, igaz?-kérdezte Ron a szemét forgatva. Ezek szerint az ikrek küldték fel Ront a csigalépcsőn, tudva, hogy ha rálép, akkor menten visszacsúszik.
-Gyorsan vág az eszed öcskös.
-Így még jobban adta ki, hogy Mila is a lépcsőn volt.-nevetett Fred.-Ezer bocs, Mardekár.
ESTÁS LEYENDO
Mardekár utódja
Fanfic"-Én tudom, hogy ez nem te vagy, Draco. Ne tedd meg! Látszott rajta, hogy szenved a döntéssel. Nyakán kidagadtak az erek, majd a következő pillanatban szörnyű sírásban tört ki. -Te ezt nem értheted. Meg kell tennem különben megöl. A fiú látványa öss...
