R̷óm̷e̷ó és̷ R̷óm̷e̷ó

#14

Nagyon sokat késtem, amit sajnálok. Nincs magyarázatom meg akkor sem, hogy dolgozom.

Jimin:
Néhány nap telt el, de fejemben még mindig azaz esett van. Jungkook azt tette és utána otthagyott egyedül. Úgy éreztem utána magam, mint egy kurva kit egy estére használtak csak fel. 
Nem tudom haragudjak magamra vagy rá, de azt tudom ez nem volt kedves. RM a napokban nem jött be hozzám, bár ha be jönne is ideges arcommal futna szembe. Talán épp ezért nem jön csak akkor beszélünk ha én megyek ki. És ha ez nem lenne elegendő dolog még de egyre nagyobb a gond a városban is. Drogok és gyerek kereskedés. Tudom egy gengszter család vagyunk és rossz a városrész is klubból stb, de egy gyerek az gyerek.

-Jimin- jött be RM én pedig emeltem rá szemeim miközben fejem támasztottam közben. Egy papírt olvastam épp, amiben leírtam a terveim.
-Igen?- kérdeztem vissza.
-Kérlek.. gyere.-mondta ijedten én meg pattantam fel és siettem utána.
A nappaliban egy gyermek feküdt a kanapén tiszta sebb és lila folt. A szívem szorult össze. Ezt akartuk megakadályozni teljesen.
-Mi történt?-kérdeztem oda lépve nézve meg, hogy vesz-e levegőt. Szerencsére él még.
-Be rohant és esett össze. Azt hiszem segíthet mindent leleplezni. Jimin-shi tudom nem vagyok jó emberek, de ez túlzás. Ők gyerekek.-mondta, amit én magam is tudtam.
-Tudom. Ennek végett kell vetni.-szorítottam kezem ökölbe és mentem vissza fel.

Barmi az ára ennek végett kell vetni és ebben senki nem akadályoz meg. Senki!

A gyermek kereskedelem és gyermek porno forgatás apám idejében is tiltva volt. Úgy tűnik, hogy miután meghalt újra kezdték ezek az undorító emberek. Emlékszem mikor gyerek voltam és egy férfi az iskola elől dobott a kocsiba és keltem fel egy székhez kötözve. Apámat akarták megölni, tudom ez teljesen más, de én is gyerek voltam. Egy gyereknek ez nagy trauma és talán meg is halhat.
Minden percet azzal töltöm, hogy kiderítsem mi is ez, de egy tervem van. A gyerek talán ide csalja a személyt.. mégha meg is halok, de ennek véget vettek.

Teltek a napok és a gyerek gyógyult, de nem beszélt hiába beszéltünk hozzá csak ült és nézett a fejéből ki egyenesen a falra. Éjszaka meg sikított, amiben én segítettem.
-Hej Shh.. nincs semmi baj. - fogtam le, de sikítva csapta kezem el.-Nyugodt meg. Kérlek.
Tátogni kezdett engem nézve, de egy darab szó se tört ki onnan.
-Szomjas vagy?- kérdeztem enyhén mosolyogva és bólintott.

Lementem és dőltem a pultnak szemem csukva meg, miután a gyerek vissza aludt.
"Annyira szomorú ez."-jegyeztem magamba meg miközben vizet ittam a korom fekete helyiségbe. Miközben szemem csukva volt eszembe jutott megint az este, ahogy Jungkook felettem támaszkodott és ajkaim csókolta miközben gyengéden simogatott. Az a pillanat egyszerre volt kellemes és szomorú, hiszen bíztam benne és hagytam sőt nyögtem is neki. "Jungkook te balfasz!"-dobtam el a poharat ami nagyot csattant a falon.
-Itt nem te vagy szánalmas, hanem én.-turtam idegesen dús hajamba.-Miért vagyok újra arra az érzésre? Miért akarlak újra érezni? Miért akarom újra érezni az ajkaid?
Haraptam ajkamra erősen, de nem annyira, hogy vérem kezdjen folyni.
Szemem lecsukva csak előttem van az a pillanat, mi egyre jobban idegesített már. Elakarom felejteni azt az estét és az érzést is, amikor rá gondolok.
-Egy hete volt. Egy hete mégis előttem van és érzem az érintését is. Mit tegyek?-guggoltam le végül neki döntve fejem a szekrényeknek és hajtottam fejem le.-Hiányzik.
-Jimin?-guggolt le elém valaki, de nem láttam ki az.-Stefan a neve. Egy maffia vezér egy kívül álló személy. Gyerek kereskedő és drog kereskedő. Megkell halnia! A fiu a gyerek otthonból van és az igazgató keze is benne van. Titokban...
-Miért?-néztem szemébe a férfinek.
-Hm?-kérdezett vissza.
-Miért te?-néztem a férfire ki előttem állt könnyes szemekkel. -Miért te?
-Stefan. Jegyezd meg Park Jimin.-kelt fel végül én meg húztam vissza.
-Jin..-néztem szemébe.
-Ő is rosszul van.-hagyott ott végül.

A földön aludtam el és arra keltem fel, hogy az ágyban fekszem teljesen be takarva mellettem egy papír van. Oda nyúlva néhány információ volt Stefan neve volt rajta és egy kép. Hirtelen keltem fel és siettem le tettem RM és Tae elé.
-Mi a.. bazd a frászt hoztam rám.-nyelt félre Tae.
-Mi ez?-kérdezte RM közben Tae hátát csapkodva. -Stefan... Joong Stefan? Ő nem az otthon...
-De ő építette fel. -csaptam újra az asztalra.-Vakok voltunk. Ez a pasi...
-Kihasznált?-fejezte be Tae. Bolintottam.
-Honnan a papír?-kérdezte RM.
-Jin hozta.-mondtam. Mire RM feje vörös lett. A vak is lássa tetszik neki a hatalmas hátú Hyung.-De nem tudom miért. És köszönöm, hogy fel vitt valaki.
A két srácra nézett olyan "mi?" Fejjel.
-Ha nem ti akkor ki?-kérdeztem, de vállat vontak. -Ugye nem...
-Azt hiszed Ő volt?-kérdezte TaeHyung.-Lehet, de miért tette volna.

Ezután elmentünk az otthonba mindannyian keresve a pasit, de ahogy bementem egy fekete haj és bőrdzseki fogadott előtte egy megkötözött Stefan.
"miért?"-néztem a pasit.
A férfi meg se fordult, de tudtam ki az. Az kit felejteni akarok. Azt kit utálok és kit szeretek.
-Mit művelsz? Érte én jöttem. Menj el!-mondtam idegesen.
-Hm?-fordult meg, de enyhe mosoly volt ajkain engem nézett. Szeme semleges volt és sötét.
-Menj el Jeon Jeon-Guk és hagyd ezt rám!-mentem közelebb, de Jungkook felkelve elém állt mire fejem vörös lett. Érzem, ahogy a vér oda áramlik-Men..j el!
Keze útnak indult  és simított végig nyakamon egyenesen fel arcomra.
-Elég-kértem halkan, de közelebb hajolva húzott oda.-Elég! Hagyd abba. Én nem akarom..
Zavart az egész, mintha kurva lennék, kit kedve szerint vihet ágyba aztán dobhat el.
Fejem fordítva el toltam távolabb, de erősebb sokkal jobban.
-Hagyd abba! Én nem vagyok valami kurva.-néztem a székben ülő Stefánra kinek feje lehajtva volt és pólója csupa vér volt. -Miért ölted meg? Miért?
Ütöttem meg idegesen. Gyakoroltam így be húztam neki idegesen.
-Ő volt a kezdett kiakartam kérdezni. Idióta vagy.-mondtam idegesen.
-Semmit nem mondott. A gyerekek helye megvan. Ott lesz mindenki. Ennyit mondott.-fogta állát, de oda mentem és poloját fogva néztem szemébe.
Jungkook csak mosolygott, ami jobban idegesített. Erősen fogtam, de szemeit és arcát és ajakit nézve kezem gyengült és engedtem el.
-Jó fiú.-igazította magát meg majd fejem emelve meg csokolt meg. Úgy éreztem hiányolt, de akkor miért lök el állandóan. Sírni kezdtem miközben vissza csokoltam poloját fogva erősen.
-Eressz!-toltam végül el, de poloját nem engedtem el. Ott tartottam magammal.
-Jimin.-szólalt meg.-Kérlek.. sajnálom, de utálj. Nem szabad szeretned.
-Miért?-kérdeztem vissza, de fejet rázott.-Mond el! Mond el!
-Nem.. csak tedd ezt nekem meg.-nézett szemembe.
-Nem.. nem tudlak utálni. Én ..-hirtelen fogta be ajkaim.
-Ne mond ki!-mondta fejet rázva.-Nem akarom bajod legyen. Fogad ezt el. Mennem kell.

Jungkook ott hagyott a gondolatokkal. Nem értettem mik ezek, de Jungkook védeni akar ebben biztos vagyok.
Össze csuklottam, ahogy Jungkook távolodó alakja eltűnik egy autóban, de RM és Tae mellém guggolva szedtem fel a sárból és a vérből.Haza vittem, de nem tudtam nem szeretni őt.
Akarom Jungkook öleli karjait. Akarom őt magát és akarom a csókokat. Szeretem őt, de tudod a harc hamarosan elindul.
És talán valamelyikünk meg fog halni, de nem fogom hagyni, hogy ő haljon meg.

Ennyi mára. Köszönöm a türelmet. Lávjú mazsolák.