R̷óm̷e̷ó és̷ R̷óm̷e̷ó

#6

Végre össze tettem a részt. Remélem várjátok.

Jimin:
A harag az ami át veheti a leg ártalmatlan emberen is magát és szörnyet tehet belőle anélkül, hogy az illető észre venné.
Kezemen érzem, ahogy vér folyik végig rajta pedig azóta ezerszer legalább kezet mostam. Düh, düh, düh ezt érzem azóta is Nam miatt aki a szobába fekszik továbbra is. Jin mellette van és ápolja míg én be se tudok menni hozzá mert szégyellem magam, hogy nem tudtam meg védeni a barátomat csak hagytam sérülni őt.
Jin azt mondta ne hibáztasam magam, de ki tudna ennek eleget tenni ha vissza-vissza gondolva magát hibáztatja.
Érzem, ahogy a testem for az ideg miatt és azért hogy hiába öltem ha az aki ezt tette él még és tovább folytatja azzal a tervel, hogy engem öl meg.  "Hát legyen. Várlak téged erővel és haraggal "
Tudtam jól mit is vállaltam, hogy ebbe bele kezdtem, de egy kis idő után jöttem rá, hogy egyedül semmi vagyok és segítség kell, de ha erő és kitartásra gondolok ő ugrik be először. Ugyérzem, hogy tőle meg kapom azt ami hiányzik belőlem és ez idegesé tesz.
Ha nem lenne ő aki akkor simán mondanám, hogy Jeon Jungkook számomra az ideális pasi aki ki tölti a hibáimat, de ez  lehetetlen és csak haragot érzek amiatt amit elakar rontani, amiatt amit össze tettem és ki alakítottam... Ez apám munkája volt, de nekem kell tovább vinnem.

-Jimin. - szólított meg Jin. Fejem felé fordítottam és láttam arcán, hogy aggódik Nam miatt - Aggódom miatta.
-Én is aggódom Jin. - álltam fel és léptem közelebb meg ölelve őt - Tudom mit kell tennem.

Emlékszek arra mikor édes anyám angyalnak hívott egy tavaszi napon és emlékszem mennyire boldog is voltam miatta. Tényleg azt hittem, hogy angyal vagyok és meg mentek mindenkit. Anyut is próbáltam, de hiába ez után adtam fel az angyali részt és lettem ördög de érzem, hogy az agyal fel akar újra ébredni bennem és valamiért azt a srácot látom mikor le csukom a szemem és ez zavaró.

Ahogy feleszméltem már Jungkook kezét fogtam az meg rám vigyorgott azzal a kibaszott ezer wattos mosollyal és így öltözve. Kezem el rántva dugom zsebre, de az ő arcán meg lépetséget látok.

-Köszönöm, hogy segítel nekem. - köszönöm meg.
-Semmiség át érzem. Nem tudnám mit tegyek ha V vagy Suga vagy Hobe sérülne meg így. - dönti fejét oldalra így haja utat enged szememnek jobban észre véve, hogy tincsei csillognak..
-Köszönöm. - mondom neki halkan.
-Semmiség. Hozok papírokat írd le amit tudsz. - mondta majd hagyott egyedül szoszerint. Semmi melák csak én és senki más.

Fel kelve néztem körbe és kezembe került egy kép amit nézegetni kezdtem. Jobban körbe nézve vettem észre milyen otthon kis részen ülünk és az egész házból árad a szeretet.

-Hiányzik - mondtam a képet nézve.
-Ő az anyám. - mondta le téve a papírokat és kávét az asztalra kettőt és mellém lépve vette el a képet vissza téve azt a polcra.

Alaposan végig tudtam mérni őt és igen nagyon szép srác ha lehet ezt mondani.
Sokkal magasabb mint én kicsit barna bőr fekete szem, szemöldöke ívelt és orra aranyos míg fogai elől nagyobbak, talán nyuszinak nevezik haja remekül be van állítva és még van hagyva a természetes színe teste pedig izmos.

-Jimin gyere. - mondta nevem és gondolkozás nélkül mozdult lábam majd ültem elé le. Szememmel a papírt néztem és kezdtem írni le mindent. Két lap telt be és toltem elé amit ulvasni kezdett.
Poloja teleljesen karjára és csak azon tudtam szemem tartani, de kaptam el ahogy mozdult meg.

Totál fel idegesít ez és nem értem miért van ez.

-Szerintem tudom ki - mondta hirtelen - De sokáig tart ez kicsit.
-Nem baj csak kezdjük el. - örültem meg és láttam egy apró mosolyt arcán.
-Rendben kezdjük is. - ált fel zsebre tett kezekkel.