Goodbye /SZÜNETEL/

PART 16

Ott áll az ajtóban és a válaszomat várja. Nem tudom, hogy mit is válaszolhatnék. Nem tudom mit érzek és nem is akarok rájönni. Együttállás pár nap múlva itt lesz és azután nem fogjuk már egymást látni. Véget kell ennek az egésznek vetnem. Nem húzhatom tovább az agyát, nem élhet tovább remények között. Nem mondhatom azt neki, hogy szeretem, akármennyire is akarom vagy sem. Nem csinálhatok ezt vele, nem érdemli meg ezt. Oké, régebben sok rossz dolgot tett, de az utóbbi hetekben helyre tette a borzalmas tetteit. Sokan megszerették és támogatják. Tudom, hogy ha nem is én leszek az igazi, de a társai mellett megtalálja azt ki elhozza neki a boldogságát, ha már én nem tudom ezt megtenni.
Még egy ideig néztük egymást, közben valahogy rá véve magamat arra, hogy szólaljak már meg és mondjam el neki azt amit gondolok, de nem jönnek szavak a számra. Legszívesebben elsírnám magamat, de ezt most nem tehetem meg. Rájönne, hogy hazudok vagy hogy valami van a háttérben. Inkább utáljon meg, minthogy szenvedjen kitudja meddig. Utálat hamar elmúlik, de a szenvedés, amit a szerelem okoz az nem. Sok idő kell hozzá és rengeteg erő.

Sasuke elkezdett felém közeledni és mielőtt ideérhetett volna, feltettem a bal kezemet, hogy álljon meg ott ahol van. Érthetetlenség és egy kis csalódás ütött ki az arcára és látom a mozdulatain, hogy megakar indulni, így végre összeszedtem bátorságomat.

- Maradj ott. Ne gyere közelebb. - utasítottam, de nem értette, hogy mi van. - Én már nem érzem azt irántad. Rég talán felnéztem rád és talán kedveltelek is, de az csak egy gyermeki rajongás volt. Tisztázni akarom ezt veled, mielőtt még jobban tévhitekbe kergetnélek, vagy azt hinnéd, hogy én is akarok tőled bármit is. Sasuke-kun... Nem szeretlek. Kérlek értsd meg és ne lepj meg többet kisebb-nagyobb ajándékokkal. Ne bókolj vagy flörtölj velem. Ez így csak neked lesz rosszabb és nehezebb. Nem szeretnélek bántani, de lehet már megtettem. Annyit kérek, hogy tényleg értsd meg az érzéseimet, gondolataimat és ne keress a szerelmeddel, mert az egész felesleges és hiábavaló. - talán percek telhettek el, de végül észrevettem rajta, hogy megakar szólalni és szerintem már meg is fog. Tudom, hogy ez tönkretesz mindent, de így a legkönnyebb és a legegyszerűbb.

- Rendben Sakura, ahogy akarod. Többet nem foglak zaklatni és közeledbe sem megyek. Örülök, hogy ismét visszakaptalak, örülök, hogy jó útra tereltél. Ígérem, hogy az együttállás napjáig nem fogsz látni, után meg a következő ünnepségig. Ég veled. - kijelentése után távozott és ismét egyedül maradtam a szobámban. Nem bántam semmit sem és nem érdekel, ha utál.

Másnap délelőtt fele járt az idő, mikor Tsunade kijelentette, hogy távozhatok. Gyorsan összekészülődtem és mentem is utamnak. Még két nap. Két nap és vége mindennek. Habár az előző családomat hagytam meghalni, a mostanit nem fogom. Örökre véget vetek az Akatsukinak és ezt egyenesen a szívében fogom megtenni. Kerüljön végleges fázisba az igazi tervük és majd akkor azzal a mágiával. Örökre eltűnnek a föld színéről. De az egyik feltétele, hogy véget kell vetni a kapcsolatoknak, tökéletes chakra kontrol irányítása és végül egy áldozat. Habár ez nem lesz könnyű, ahány ember halála, annyi áldozat. Erre még ki kell találnom valamit.
Gondolkozásom végül alábbhagyott mikor megláttam a róka vigyorral rendelkező bolondot.

- Na már ki is engedtek? Biztos jobban vagy? Elkísérhetlek hazáig? - kérdések sokaságával lepett el hírtelen, és gondolom ha nem csitítom lenne, még mondta volna a magáét. - Baj van Saku-chan?

- Kérlek fogd már be. - néztem rá dühösen. - Nem kell a segítséged és igen, jobban vagyok. Nem vagyok olyan gyenge mint hiszitek. Miért nem tudjátok ezt megérteni? Elegem van, hogy mindig csak védelmezni akartak, de hogy én csináljak valami hasznosat, azt már nem. Értem hogy egyes lányok örülnek annak, ha egyből egy védelmező srác karjaiba ugorhat, de én nem ilyen vagyok. Elegem van már ebből. Kérlek hagyj békén most. Nincs kedvem semmihez és senkihez sem. - válaszát meg nem várva, ott hagytam.

Pár perc sétálás után elértem egy erdőhöz. Sűrűn sorakoztak a fák, de nem érdekelve, haladtam a beljebb az ösvényen. Ismét eltelhetett pár perc és megérkeztem ahhoz a helyez, ami oly sok emléket hordozz magával, barátaimmal mindig itt szoktunk lenni kiskorunkban. Sokat játszottunk itt. Ha megtehettük, sokszor kijöttünk ide. Nem tudom mi fogott meg minket ebben a helyben. Csak egy egyszerű tisztás, amit körbe vesz rengeteg fa és a közepén áll egy cseresznyefa, ami mellett egy kisebb tó húzódik. Talán az benne a legjobb, hogy csendes és hogy el van zárkózva a világ ricsaja elől. Békésen lehet itt gondolkozni, meditálni. Ezért is jöttem most ide. Rá kell jönnöm, hogy ki is volt az a nő.
Odasétáltam a fához, leültem törökülésbe és neki láttam.
Rinne Sharingan és mellé még a híres bykugan is... Egyszerre viseli e két szemet, ami lehetetlen, ha csak nem... De vajon hogy is hívhatták azt a nőt? Ő volt az első chakra használó hercegnő és a Hát út bölcsének az anyja. Mugen Tsukuyomi első használója. Képes volt az összes chakrát megtanulnia és használnia. Ő volt az, ki embereket ölt és ölt volna, hogy béke legyen a világon. Sokan féltek tőle és a végén már nem is istenítették. Halhatatlan, így csak pecséttel tudták elzárni. Vajon egy ilyen nagyhatalmú égi lény miért segített múltkor? Miért jelent meg előttem? Vajon, ha... Te, ki szenvedést hozol a világra, te kit az égiek küldtek le hozzánk, mond hát el nékem, miért jelentél meg előttem, mi közöm van hozzád valójában.

- Te vagy a jelenem és a jövőm. Te vagy az új fényhozó. Megmentheted a világodat, de fizetned kell érte. Vállalod a kockázatot a barátaid, a társaid és a családod érdekében? - mondata végére, teljes nagyságában megjelent előttem.

- Természetesen igen! Nekem Ők jelentik a mindenemet.

Igaz, hogy ez most sajnos ilyen rövidre sikeredett, de a következő rész hosszabb lesz!