Goodbye /SZÜNETEL/

PART 9

SAKURA

Talán 10 perc telhetett el, mióta ráébredtem, hogy a tegnap este nem álom volt. Még mindig nem igazán tértem észhez, de nem azért mert olyan jól esett meg satöbbi hasonló gondolatok, hanem, hogy volt képes erre. Mit képzel magáról? Most azt hiszi, hogy a karjaiba vetem magam? Vagy miért volt ez jó neki? Nem lesz olyan közös életünk, amit Ő gondol. Túl rövid ahhoz az idő. Meg eleve a tetteit nem törölheti el pár jó cselekedetekkel. Több gesztust kell ahhoz tennie és sok időbe is fog az neki fájni, de amire a nép ismét szeretni fogja arra én már nem leszek és ezt Ő is tudja.

Nem is agyalva ezen tovább, elindultam az étkezőbe. Mire odaértem három jól ismert arcot pillantottam meg. Kellemesen beszélgetnek és nevetgélnek. Éppen a szőke hajú srác boldogan meséli a dolgait, amin jót nevetnek együtt. Fiatalabbik Uchiha megérezhette, hogy itt vagyok, mivel elfordulva haverjától engem kezdett el fürkészni. Ez feltűnt a többieknek is mivel mindketten egy emberként fordultak hátra. Utóbbiak boldogan köszöntek és egy biccentéssel üdvözöltem Őket. Leültem fekete hajú barátnőm másik felére, mivel a másik oldalát elfoglalta Naruto és vele szembe ül Sasuke. Némán hallgattam témáikat, néha-néha egy-egy megjegyzést hozzáfűztem, de sok kedvem nincs beszélgetni. Észre is vehette ezt az Uzumaki, mert egy ideje csak az asztalon fekszik és engem néz.

- Baj van Sakura-chan? - kérdezte aggódó tekintettel és erre a mondatára a másik kettő is rám nézett

- Semmi komoly, csak egy kis álmatlanság. - mondtam az igazságot egy kis hazugság keretében

- Emlékeztek még arra - törte meg Hinata a csendet, ami a kijelentésem után állt be - mikor mindig együtt aludtunk, mert Saku nem tudott elaludni a szülei hiánya miatt? - gondolt vissza a régi szép időkre

- Négy éves voltam... - válaszoltam egy kis mosollyal az arcomon

- Aludhatnánk együtt. - szólalt meg egy nagy örömteli hangon

Hamuszürke szemű barátnőm erre a kijelentésére olyan színt vett fel az arca, mint a piros szőnyeg, ami a kastély előterében van és kikerekedett szemekkel nézett végül rám. Székemet hátra tolva, felálltam, majd odasétálva az asztalon fekvőhöz ki cselekedetemet nézve kiegyenesedett és egy tockost adva neki, visszaültem a helyemre és rá sem nézve ettem tovább.

- Most ezt miért kellett Sakura-chan? - kék íriszeit kérdése közben rám emelte és a fájó pontjára tette a kezét

- Még mindig ugyan olyan hülye vagy mint voltál Naruto! - néztem rá szúrós tekintettel

Elgondolkozhatott azon amit mondtam, mert vagy egy percig bámult maga elé és a végén belepirult a saját morfondírozásába és nyitásra kezdte el nyitni a száját.

- Mármint jókat beszélgetnénk és Hinataval ti az ágyon aludnátok míg mi Sasukeval a földön vagy a kanapén természetesen. - vakarta meg zavartan a tarkóját - Persze ez csak egy ötlet, amit el is vethetünk.

Ismét a néma csendet a fekete hajú töri meg. - Nem rossz ötlet, - mind a hárman egy emberként néztünk rá a lányra egy meglepődött nézés mellett - mivel úgy sem üdvözöltük rendesen a visszatérésedet Saku.

- Igazad van. - szólalt meg hirtelen az eddig némán figyelő negyedik fél - Ma este mindenkinek jó, ha jól tudom.

Mellettem lévők egyszerre helyeseltek, majd ismét rám került a figyelem. - Szerintem tökmindegy, hogy ki hol alszik, ha szabad bejárása van mindenkinek a másik szobájába. - kíváncsi szempárokat az érthetetlenség váltotta fel, kivéve egy embernél, de nála a döbbenetet lehetett kiolvasni - Akkor ma este. - mondatom végeztével fogtam magam és elindultam az edzeni, hogy a feszültséget kiadhassam magamból.

NARUTO

Kérdőn néztem az ónix szemű barátomra, mert érzem, hogy megint valami hülyeséget csinált. Pár percig némán néztük egymást, majd elfordítva fejét, nagy levegőt vett, kifújta és nyitásra emelte a száját, de mihelyst hang jött volna ki rajta, be is csukta. - Ha már majdnem elkezdted folytathatnád is. - szólaltam meg már türelmetlenül

- Az éjjel bementem hozzá. - válaszolta majd ismét minket kezdett el nézni. Gondolkozhatott, hogy hogyan is folytathatná, mert egy kis idő ismét eltelt mire ismét megszólalt. - Vittem neki ismét a kedvenc virágából. Láttam már, hogy alszik és odaléptem az ágya mellé. - kicsit elmerengve, de megint belekezdett - Rég volt már mikor utoljára láttam az alvó, békés arcát. A nyugalmat, amit megérdemel. - lehajtotta a fejét és az asztalon lévő, össze kulcsot kezeit kezdte el nézegetni - Figyeltem az alvó szépséget és egyszer csak elkapott a vágy, ami több évtizedek alatt gyűlt bennem össze és - mondat végénél elhalkult és csak nézett maga elé, de folytatta nagy nehezen - egy csókot lehettem a szájára.

Még mielőtt bármit mondhattam volna még gyorsan hozzátette, hogy "Nem gondoltam volna, hogy ébren lesz...". Erre a mondatára jobban dühös lettem és a bal kezem, ami eddig a combomon pihent, most ökölbe szorult és legszívesebben behúztam volna neki egyet, de a mellettem ülő, aki semmi érzelmet nem mutatott ki és csak nézte Sasuket, megfogta a kezemet megnyugvásképp, majd megszólalt.

- "Nem gondoltam volna, hogy ébren lesz..." ez nem magyarázat arra. Eleve nem kellett volna. Mégis mit gondoltál? Hogy visszanyerte emlékeit, te játszód a jó fiút és azt hiszed, hogy minden olyan lesz mint régen? Hogy ismét körülötted fog legyeskedni és rólad álmodozni? Már nem kisgyerekek vagyunk Sasuke! Érett emberek módjára kéne viselkedni, főleg már azért is, mert visszaállítjuk királyságunk régi pompáját. Térj észhez és viselkedj és jöjj rá, hogy ha minél hamarabb magad mellett akarod Őt ismét tudni, ne a régi énjébe és emlékébe kapaszkodj, hanem ismerd meg. Sokat változott, ezt mind jól tudjuk. Beszélgess vele mindenféle dologról és a munka mellett próbálj vele lenni. Nincs sok dolga és csak a kórházakba jár, unalommal tölti napjait és mi Narutoval sem tudunk vele lenni, mert az Uzumaki birtokot újítjuk, te pedig itt laksz vele egy kastélyba. Na és ne feledd. Kérj bocsánatot! Remélem az Uchiha büszkeségedet félre teszed!

Mondata végeztével csak meglepődött szemekkel figyeltük, mert eddig még nem volt rá példa, hogy ily nyers és magabiztos hangon bárkit is leosztott volna. Sasuke csak nézte, majd elfordítva fejét és igazat adva Hinatanak, ami ismét nagy szó és szerintem lassan kirobban egy világháború is, mert a mai napon olyan dolgok történnek, amit sosem gondoltam volna, majd azután az ajtó fele vette az irányt és elment.

Némán figyeltem a mellettem ülő szépséget és rájöttem, hogy a régi énje tetszett, de a mostaniba beleszerettem. Ahogy megismertem ezekben a hetekben, ráébresztett, hogy mellette akarok maradni és ha kell, de életem árán is megakarom védeni. De nem merem ezt elmondani neki. Amiket mondott Sasukenak... megfogadom a tanácsait és elérem, kitudja mennyi időbe is fog az kerülni, hogy belém szeressen. De vajon mit gondolhat rólam? Úgy megkérdezném, de félek a válaszától. Bárcsak tudnám, hogy mit gondolsz rólam. - gondolataim csak erről szóltak, de lehet hangosan is kimondhattam, mert egy döbbent arcot vág és enyhén ki vannak kerekedve a hamuszürke szemei. - Áh... Öhm... - csak nyöszörögni bírtam, de nagy nehezen összeszedtem magam - Nem kell válaszolnod. Később találkozunk Hinata-chan! - elengedve a kezét, amit eddig a kezeimben érezhettem, majd felállva megindultam az ajtó felé, de egyszer csak két apró kar ölel át megállásra késztetve.

Hát itt is lenne a következő fejezet!:) Köszönöm a kommenteket!♥️