Goodbye /SZÜNETEL/

PART 13

Utólag vissza olvasva az előző részt, rájöttem, hogy van benne egy kis hiba, amit észrevettem. Sakura orvosi köpenyén a táblára nem Dr. Haruno Sakura van írva, hanem Dr. Sakura

SAKURA

Reggel mikor felkeltem éreztem, hogy a fejem fel-le mozog. Kicsit elgondolkozva, rájöttem, hogy egy mellkasom fekszem, de Hinatanak nincs ilyen lapos mellkasa, így mikor felültem szembesültem a ténnyel, hogy Uchiha Sasukeval aludtam egy ágyban. Majd jobban körülnézve Hina és Naruto a földön, amit mint látom egy kényelmes matracon, mit az éjjel hozhattak be. Mikor észrevettem, hogy az ónixok kezdenek nyitódni, kis időt várva kérdőre vontam. Ha még egy rossz húzása, felpofozom!

- Ez nem az aminek látszik! - védekezés képen még a kezét is felemelte, de ugyan úgy feküdt tovább - Mielőtt még folytatnád a kikérdezésemet, kérek még öt percet... - majd egy nagyot ásított

Tiszta olyan mint kiskorában. Régen is mikor így együtt aludtunk, és etikett vagy egyéb hasonló tanulási szempontú órám miatt mindig korán kellett kelnem és nyávogott pár sort, majd próbált visszaaludni. Olyan kis aranyos volt. Most is olyan mint egy kis ötéves kisfiú. Most így jobban megnézve az alvó arcát, igaz férfiasodott és meglehet, hogy jobban is néz ki, de még mindig ugyan olyan kis aranyos az arca alvás közben, mint anno. Ez oly sok emléket idéz fel bennem. Oly sok közös alkalmat, amit velük töltöttem és még mennyi lehetett volna... De nem is szabad ezen gondolkoznom, most dühösnek kell lennem rá!

- Még meddig szándékozód nézni az arcomat és mosolyogni? - nyitotta ki szemeit és a smaragdjaimat kezdte el fürkészni

- Én nem is... - Igaz, hogy sokszor néztünk már "farkasszemet", de most nem bírtam állni a nézését és inkább elfordultam

- Mondták már, hogy aranyos vagy mikor zavarba jössz?

- Én nem is...

- Miért ismétled magad Sakura?

Kisebb borzongást éreztem mikor így kimondta a nevemet. Talán kezeimen látszódott is, hogy enyhén libabőrös lettem, mert utána már csak annyit kérdezett, hogy "Fázol?", majd egy féloldalas mosolyra húzta a száját. Lassan visszapillantva rá szúrósan tekintetet mutattam neki és ismét behunyta szemeit és magára húzta a takarót.

- Na ezt nem csinálod Sasuke-kun!

Kezéből nagy nehezen kihúzva a takarót, amit eddig egy kézzel szorosan tartott a fején, majd a medence csontjáig lehúzva azt, meg is bántam. Ruhája, ami több év utáni első találkozásunk óta takarta a testét, most a pólója enyhén feljebb csúszott és a kidolgozott felső teste, ami hiába volt takarva félig mégis eleget mutatott ahhoz, hogy meglehessen állapítani, hogy nem lazsálással tölti a napjait. Kicsit tovább időzve rajta, mint ahogy szándékoztam, arra lettem figyelmes, hogy Sasuke megszólal.

- Na de Sakura... zavarba hozol, ha ennyire bámulsz... De jó a látvány nem gondolod? - ismét megvillantotta azt a tipikus mosolyát

- Fogd be... Inkább öltöznél fel normálisan! - nyakáig felhúztam és inkább megint elfordultam

- Aranyos vagy mikor elpirulsz.

- Uchiha Sasuke. Megakarsz közelebbről ismerkedni az öklömmel? Meg amúgy is várom a magyarázatodat!

- Ügye a kanapén beszélgettünk és észrevettük, hogy kezd lecsukódni a szemeid. Szólni akartunk, hogy mehetünk már aludni, de mire arra került volna a sor már elaludtál. Mivel reggelre elég jóérzésű nyakfájásra keltél volna, ha ott hagytunk volna, ezért felemeltelek és letettelek az ágyra. Épp betakartalak és indultam volna el a matracért, amit Narutoval hoztam volna be, de hirtelen megszólaltál és utánam kaptál. Azt hittük, hogy baj van, de rájöttünk, hogy alszol. Nem engedted el a kezemet és mikor elakartalak engedni azt mondtad, hogy "Ne hagyj el...". Így kerültem melléd.