Goodbye /SZÜNETEL/

PART 12

SAKURA

Sasuke távozása után folytattam az edzést. Sok időmet felemésztette mire észbe kaptam és rájöttem, hogy indulnom kéne a kórházba. Mióta szinte minden olyan mint régen, azóta építettünk az árváknak egy otthont is. Sok kisgyerek család nélkül maradt a háború és a felesleges vérrontások miatt. Jelenleg Én vagyok eme helynek a vezetője, de persze nem Haruno Sakura ként irányítóm a dolgokat ott hanem simán Sakura ként. Celaenat inkább elhagytam, mert ha most hazudnék a gyerekeknek mit gondolhatnak majd rólam, ha kiderül majd az igazság. Hazugságban még sem akarok Róluk gondoskodni, mert akkor ez az egész nem a bizalomra épülne, amire naponta tanítom Őket. Szeretetre, barátságra és egy összetartó családra van szükségük, amit Tőlünk, azaz Narutotól, Hinatatól na és persze Sakuketól, kitől először rettegtek a hírneve miatt, de mostanra már kezdik megszeretni, megkapják. Igaz még sokan mások is, mint például Tsunadetól is kezdenek már függeni. Van már pár Ember, Mágus és Alvilági is, akik bizonyították, hogy képesek vigyázni egy gyerekre és sajátjukként szeretik, így pár gyermeket be is fogattak, persze, ha a gyerek is úgy akarta és azt érezte, hogy boldog lenne velük. Sok mindenki besegít, ami boldogsággal tölt el. Rengetegen mondták már, hogy erre volt szüksége a Királyságunknak, hogy valaki jöjjön és "felforgassa" az életüket. Igaz még a mai napig vannak úgy azzal, hogy ölni, ölni és ölni, de azokat egy szép beszéddel megoldjuk vagy ha nem akkor egy kis fejmosással.

Morfondírozásom közben ráébredtem, hogy már a kórház előtt is állok. Ahogy lépek be az ajtón kedves mosollyal üdvözölnek. Elindulva az irodám felé, közben azon agyaltam, hogy mik is a mai teendőim. Először is körbe járom a szobákat, hogy megnézzem, hogy hogyan javultak az állapotok. Utána vár a rengetek papírmunka, amit nem is bánok, mert legalább telik vele az időm és addig sem érzem magam nagyon magányosnak. Mikor azt befejezem jöhetnek a gyerekek, akikre ha minden igaz most Ino felügyel Tentennel és Nejivel.

Elérve az irodámat csak azért, hogy felvegyem a köpenyemet, ami szerintem felesleges, mert doktor nem vagyok, csak tudok gyógyítani, de semmilyen ilyesmi vizsgát nem végeztem el mint mások, akik itt dolgoznak. De ennek ellenére mégis az van ráírva egy kis táblára, ami a ruhadarabon van rajta, hogy Dr. Haruno Sakura. Nem tudom, hogy ezt mégis mivel érdemelhettem ki, mivel nincs semmi hátsó szándékom és csak segíteni akarok az itt élőknek, kik nem tudnak magukon segíteni.

Nem is gondolkozva ezen tovább, indultam a szobák felé. Egyesével átjártam az egészet és akinél épp nem voltak vagy tudom, hogy nincs már hozzátartozója náluk bent maradtam, hogy érezzék, hogy igen is vannak olyanok mint Én, akik foglalkoznak velük és számíthatnak másokra.

Pár órás utamat befejezve, indultam meg az irodámba. Mikor beléptem, szembesültem a sok papírhalmazzal, ami az asztalomon már el sem fért, így pár stócot a földre tettek.

Délután lett mire mindent átnyálaztam és fáradtan hátradőltem a székemben. Talán egy öt percet pihentem mikor kopogásra lettem figyelmes. Rendesen felülve székembe fogadtam az illetőt.

- Azt hittem már a gyerekekkel vagy. - kezdte a beszélgetést a hosszú szőke hajú lány, ki immáron már olyan barátnőmmé vált, mint Hina

- Nem rég végeztem a kötelező feladatokkal.

- Reggel óta robotolsz. Gondolom azóta nem is ettél. - nézett rám aggódóan, de egy kicsit mérgesen is

- Most hogy mondod... - gondolkoztam el - Majd ha haza értem eszek. Úgyis már csak a kicsiket fogom meglátogatni és mára, ha minden igaz végeztem is.

- De nekem egyél is Saku! Kicsit fogytál az elmúlt hetekben. - folytatta aggódva

- Mindenképpen enni fogok Ino. Már csak azért is, mert a régi szép időkre egy "pizsi party"-t tartunk. - hát igen, Ő is tudja az igazságot. Mivel már Ő is egy fontos szerepet tölt be az életemben.