MÁLNÁS-TEJES KÜLÖNLEGESSÉG ♡ moonbae ✓

11/12

Bomin egyik kezében zsebkendő, a másikban egy tábla csokoládé volt, amint egyik lábáról a másikra állt a pálya szélén, és Kevint kereste. Kevin viszont nem tudta, hogy miatta ácsorog ott, de azért odament megkérdezni tőle, hogy mi a helyzet. Szegény srác a vörös orrával, és a huszonöt fokban sállal és béléses kardigánnal átfogott nyakkal és mellkasban nem úgy tűnt, mint aki jól van.

Az újdonsült kapus aggódott amiatt, hogy Bomin esetleg neheztel rá, amiért elragadta a posztot - csak akkor birtokolhatta a kaput, amikor valaki lesérült vagy megbetegedett, micsoda pech -, de a fiú mosolyogva integetett neki, és mivel a zsebkendője széthajtódott, olyan volt, mintha egy kendő lenne.

— Hálás köszönetem, hyung, amiért átvetted a kaput. Nekem nem ment volna. Nem kapusnak születtem. - A magasabb megvakarta a tarkóját, aztán átnyújtotta a csokit. Egyből a lényegre tért, ez pedig egyszerre meglepte és megnyugtatta Kevint.

— Hmm. De most menj haza és pihenj, még nem vagy teljesen jól. — A fiatalabb bólogatott, tiszteletteljesen meghajolt, aztán elsietett, hogy megigya a gyógyteáját.

Kevin örült, hogy nem kapott szúrós pillantást és haragot Bomintól, ám a gyakorlás közepén úgy érezte, hogy valaki egyfolytában idegesen szuggerálja, dühödten bámul rá. És amikor meglátta, hogy kiről van szó, arra Bomin köszöneténél is jobban rácsodálkozott: Eric volt az, akinek szemében már-már gyűlölet égett.

És ez cseppet sem hasonlított a 'nem vittél el a Fánk Királyba' arcához. Ez az az arca volt, amit az ellenséges csapatnak mutatott, amikor felbukkantak a pályán.

— Mi van veled? — Kevin a barátja mellé szegődött, miközben az öltözőbe tartottak. Tudnia kellett, hogy mi van. Youngjae megtorpant. Szinte vicsorított, ahogy kinyitotta száját, hogy olyan dolgokat mondjon, amelyek Kevint végül Jaehyunhoz terelik majd.

— Veled mi van, Kevin?

— Hogy érted?

— Elhanyagolsz és utána meg a barátnőd is szentbeszédet tart. Tudod mit? Leszarom az egészet, azt csinálsz, amit akarsz. — Youngjae ezzel faképnél hagyta, kocogva tette meg a maradék távot az épületbe. A másik nem hibáztatta, mostanában tényleg más dolgokkal törődött, Youngjaenek pedig nem is mondott el mindent.

Kevin nem ment utána. A lelátóhoz sietett, Hyohwihez, aki új szokása szerint mindig Kevinnel akart lenni ilyenkor - és igazából máskor is.

— Mit mondtál Youngjaenek?

Hyohwi látszólag elgondolkozott. A fiú azt sejtette, hogy nem tudja, ki az a Youngjae.

— Azt, hogy nem akarom, hogy elvonja a figyelmedet rólam, mert mi szerelmesek vagyunk és a legfontosabb dolog most ez. — Hyohwi mosolyogva Kevin kezéért nyúlt, hogy megfogja. Kevin ellenkezően, felháborodva elrántotta.

— Nincs ehhez jogod. Nem csinálhatod ezt!

— De, csinálhatom. — Hyohwi a háta mögött fűzte össze ujjait. — Nálam van a posztod.

A kapusság vagy a bizonytalan érzelmei. Akkor habozott. De hogy a kapusság vagy Eric? Ezen egyáltalán nem kellett gondolkodnia.

— Nem érdekel. A barátaim nélkül nem akarok kapus lenni. — Kevin azt tervezte, hogy ezzel lezárja életének zsarolós fejezetét, véget vet ennek. Még ha ez azt is jelenti, hogy Jaehyun továbbra is semmibe veszi, és esélye sem lesz ismét a kapuba állni játékosként.

De Hyohwi elkomorodott, szemeiből eltűnt a szerelmes csillogás, ahogy a barátjához szólt.

— És vannak képeim arról is, ahogy azzal a fiúval csókolózol.