MÁLNÁS-TEJES KÜLÖNLEGESSÉG ♡ moonbae ✓

5/12

Azt lehetne hinni, hogy azzal, hogy Sangyeon beavatta őt a kapusválasztás rejtelmeibe, és bebizonyította így, hogy Kevin esélyes lenne teljes állásban a posztra, legalább a nagy meccsre megválasztják, hiszen amint már előzőleg értekezett magával, az ő helye bármikor átvehető.

Kevin is hasonlóan vélekedett egészen, amíg a három pályakör és a testet való átmelegítést követően Jaehyun be nem rakta szokásosan hátvédnek, és meg nem jelent kissé késve a kémiaóráról érkezett Bomin, mint új kapus, ezáltal az edzések teljes résztvevője - Junhyuknak, a Sangyeont helyettesítő srácnak ez az időpont akkor sem lett volna jó, ha kiköpve a tüdejét elrohan az órái végeztével az edzésre, mert még szerencsétlennek volt kettő, fizika és történelem.

Azzal nyugtatta összefacsarodott lelkét, hogy valószínűleg Bomin is megcsinálta a szertartást, és neki jobban sikerült, mint Kevinnek, a kapitány pedig igazságosan határozta meg a következő, háló előtt álló, labdákat kivédő játékost.

Úgy érezte, muszáj, hogy ez legyen a helyzet, de azért teljesen biztosra akart menni. Az öltözőbe menet megállította Bomint, hogy beszélhessen vele.

— Persze, hyung, miről lenne szó? — Széles mosolya volt, fényes haja, az arcát mintha úgy faragták volna, a tisztelettudó, segítőkész személyiségét már nem is említve, mert akkor tényleg tökéletesnek nevezhető Choi Bomin lénye.

— Neked meg kellett csinálnod a kapusválasztói tíz labdás dolgot? — Az idősebb igyekezett komolynak látszani, még akkor is, ha négy centivel alacsonyabb, és ötvenszer bénább volt fociban.

— Hmm, talán. Arra gondolsz, amikor tíz labdát rúgtak, nekem pedig ki kellett védenem a legtöbbet? — Bomin kíváncsian fürkészte a Moon fiút, aki bólintott. — Akkor igen. Három labdát védtem ki. Jaehyun hyung azt mondta, ez kevesebb, mint amennyit Changmin hyung tudott, de a májusi meccsre elég. Miért kérdezted?

— Csak érdekelt, hogy mindenkivel megcsinálják-e — felelt rögtönözve, bár nem volt tetszetős számára, hogy füllentenie kellett ennek az aranylelkű gyereknek.

— Hmm. Ha most megbocsájtasz...

— Menj nyugodtan, köszönöm, hogy válaszoltál. — Bomin biccentett, és folytatta útját.

Kevin a hallottakat emésztette: az elmélete nem volt helyes. Bár a srác megcsinálta a tesztet, mégsem teljesített jobban a nagyobbnál.

— Jaehyun... lehetnék kapus? — A kellemetlen érzésből merített bátorságot, ahogy a Chanheevel a beszélgetést lezáró Jaehyunhoz sétált. Utóbbi felnézett, düh, értetlenség és unottság keveredett a szemében.

— Kevin, neked már van egy posztod, ahol helyt kell állnod. Kapusunk már van a meccsre is, és a következő idényre is. — Jaehyun felszedte a gyakorláson használt labdát, majd az épület felé gyalogolt. A társalgást a részéről lezárta.

— És a kapusválasztó? Hat labdát kivédtem, Bomin pedig csak hármat. — Kevin kicsinek és védtelennek érezte magát amikor Jaehyun visszafordult.

— Te egy hátvéd vagy, nem kapus. És a te eredményednél nem voltam ott, mint tanú, vagyis nem érvényes. — Jaehyun szánakozó mosolya utálattal volt átitatva.

— De- — Kevin emlékezett, ki tudja, honnan, hogy Eric kezdetben középjátékos volt, de kiderült, hogy csatárként jobban játszott, így azzá vált.

— Esetleg cserben akarsz mindenkit hagyni, Kevin? Fogadd el, hogy a saját posztodon kell jónak lenned, nem máshol! — A kapitány szavaitól Kevin lesütötte a szemét és lenyelt minden ki nem mondott kifejezést. Kicsit émelygett.