MÁLNÁS-TEJES KÜLÖNLEGESSÉG ♡ moonbae ✓

8/12

Kevin már második napja érezte úgy, hogy a csapat hasznos tagjává vált azáltal, hogy a kapuban állhatott az edzések alkalmával. Abban még nem volt biztos, hogy a nagy május végi meccsen is ott lehet-e, vagy egyáltalán mi fog történni, ha Bomin meggyógyul.

Ő átveszi Kevin hátvédi feladatait? Vagy Kevin megy vissza? Ezen kérdések feltételekor érdekelte kifejezetten, hogy mennyire sikeres és tartós is Hyohwi módszere, meddig képes Jaehyun utálatát kordában tartani.

Bár tisztában volt vele, hogy a lány szólalt fel az érdekében, a kedélyállapotán mégis Jacob tanácsa és biztatása segített. Úgy vélte igazságosnak, hogy amennyiben meghálálja a dolgot Hyohwinak valamikor a kávézással, ugyanezt kell cselekednie Jacobbal is. Amellett, hogy kötelességének vélte, kedve is volt találkozni vele újra.

Így esett meg az, hogy az átöltözés után kiült a lelátóra, és tárcsázta a fiú számát. Az első pozitívum az volt, hogy kicsöngött. A második meg, hogy felvette.

— Mit szeretnél? — Jacob hangja vékony és halk volt a lihegéstől, ami zajosan, recsegve érkezett a vonal másik oldaláról.

— Mit csinálsz? — Kevin képtelen volt elképzelni, hogy milyen tevékenység közepette szakította meg barátját, és erre választ kívánt kapni azt megelőzően, hogy beavatta volna keresésének okába.

— Edzésen vagyok, de jókor hívtál, éppen szünet van. Még egy kicsit ráérek.

— Arra gondoltam, elmehetnénk enni, hogy illendően megköszönhessem a tanácsodat. — A jelenleg üres kapu irányába pillantott. — Azt hiszem, bevált.

— Nekem elég köszönetet jelent, hogy megfogadtad. — A háttérben valaki megfújt egy sípot. Ez elég éles volt Kevin számára is. — Mennem kell, ne haragudj! — Jacob sietősen letette.

Kevinnek nem volt ideje elköszönni. Sóhajtva ejtette az ölébe a telefonját, a felhőkkel tarkított kék égre pillantva.

— Szia, Kevin! Szóval... Most ráérnél kávézni? — Hyohwi kíváncsi, mellé hajolt alakja árnyékot vetett az egész valójára.

Rózsaszín rúzs fénylett az ajkán, a mosolya édesen simult az arcára, apró gödröcske keletkezett tőle a jobb oldalon. Barackillata a tavasszal nyíló virágokra, a gyümölcsöskertekre és valamiért a napsütötte tavakra emlékeztette Kevint.

Eric azt nyilatkozta, hogy más programja lesz, lemondta az aznapi fánkozást, Jacob nem fogadta el a meghívását, mert elfoglalt volt, ezért beleegyezett az ajánlatba.

:::

A kávézó csendes környéken helyezkedett el. Barna falai voltak, néhány márványlépcső vezetett fel a bejárathoz, és amint lenyomták a kilincset és be az üvegajtót, édes kávéillat áramlott ki az utcára.

— Tetszik? — Hyohwi az út egészében belekarolt, akkor sem engedte el, amikor beléptek. Kevin hümmögött, hiszen szerette a barna színt és a kevésbé forgalmas közösségi terepeket, a festmények is tetszettek neki, mint díszítés.

Kerestek egy szimpatikus asztalt, és tanulmányozták az itallapot. A pincér megérkeztekor Kevin nyitotta volna a száját, ám Hyohwi leintve őt elcsitította.

— Ugyan, én hívtalak meg, én rendelek és fizetek. Semmiség. — A fiú azt állapította meg, amíg az felíratta a kívánságaikat, hogy a másik igazán aranyos.

Aztán társalogtak, és ez a megállapítás megszilárdult. Hyohwi mesélt az ügyetlenkedéséről, a többiek sikerességéről, és a félelméről, hogy nem lesznek kész a mérkőzésig, mert ő mindent elront. Kevin igyekezett megnyugtatni. Időközben megjöttek a kellemesen langyos tejeskávék.