MÁLNÁS-TEJES KÜLÖNLEGESSÉG ♡ moonbae ✓

1/12

— Miért is mondom el neked többször is, hogy mikor van az edzés, ha szarsz rá?

Kevin tudta, hogy a szokottnál nagyobb pácban van: Jaehyun általában nem tette szóvá, ha késett, csupán szúrósan nézett rá, ha pedig mégis, nem káromkodott.

Meg is értette a most fellépő dühöt: ha egy hónapban huszonhárom gyakorlatozás volt, Kevin huszonegyről biztos késett. Az idősebb bizonyára megunta ezt.

Így inkább a szidalmazó szavakra behúzta a nyakát, és abban a percben nagyon szívesen lett volna teknős, vagy legalábbis egy madár, amelyik képes repülni a kínos szituációkból, és nem pulyka, mert azoktól gyerekkora óta félt.

Elmenekült volna ahelyett, hogy szembenéz a hibájával vagy ellenkezik és megvédi személyét a vádtól.

— Bármi válasz, Kevin? — Jaehyun sötét tekintetével növelte a szégyen és bűntudat érzetét a kisebben.

— Én csak elfelejtettem... — Hangja vékony volt, az ujjait tördelte. Meg volt szeppenve és bepánikolt a kapitánytól.

— Nem tudnál egy jobb indokot kitalálni? Mondjuk, hogy elaludtál? Elegem van belőle, hogy sosem jut eszedbe az időpont. Felírhatnád valahova — Kevin próbálkozott ezzel, azonban elvesztette a papírokat, melyekre lekörmölte az információt, vagy kiment a fejéből megszemlélni őket —, vagy fejleszthetnéd az emlékezőképességedet, de minek is mondom? El fogod felejteni — forgatta meg szemeit gúnyosan. — Ha nem lenne a nyakunkon a nagy mérkőzés, megszabadulnék tőled.

Jaehyun egyébként szép arcberendezéssel rendelkezett, ám haragos pillanataiban az összes vonása keménnyé, szigorúvá, és igen, kissé ijesztővé vált, megmutatva, hogy milyen veszélyes is tud lenni ezzel az ártatlan pofival, és jobb nem felbosszantani.

Ezt az oldalát Kevin tapasztalta meg a legtöbbször, mondhatni meg is szokta, már nem emiatt remegtek a térdei, mint annak előtte, hanem a fiú mondatai következményeként: tényleg senkinek érezte magát a focipályán, egy tartaléknak, aki arra vár, hogy valaki jó és a képbe illő betöltse a helyét, és a sértő megnyilvánulástól ez a meggyőződése erősödött.

Mielőtt Jaehyun folytathatta volna nyíltan a sérelmei megosztását, ezzel Kevin maradék önbecsülését tiporva, a zöld gyepről egy ismerős alak futott feléjük, Youngjae, vagy ahogy a csapatban többen emlegették, és ahogy a mezén is állt, Eric.

— Jaehyun, a többiek kérdezték, hogy kezdhetünk-e. Mindenki végzett a bemelegítéssel. — A térdeire támaszkodva szuszogott elárulva megjelenésének okát, meg azt, hogy ettől a sebességtől kicsit elfáradt.

— Igen, jövök. Kevin, plusz két kör a pálya körül. Máris nekiláthatsz. — Kevin örült, hogy mezben érkezett, így nem farmerben és csukában kellett futkorásznia az igen melegben, azt gyanította, az is a megrovás része lett volna, hogy nem mehet az öltözőbe.

Jaehyun elfordult és elment, hogy a további játékosokkal foglalkozzon. Azokkal, akik mind tehetségesebbek Kevinnél.

Hiába a büntetés, legalább nem volt köteles hallgatni a lekezelő monológot.

— Köszö-

— Vigyél el a Fánk Királyba, haver, ott majd megköszönheted! — Youngjae jókedvűen megveregette a Moon fiú vállát, majd kocogva a kapitányuk után eredt. Ő nem félt Jaehyuntól. És ki volt kötődve a bal cipőfűzője.

:::

Kevin zsebpénzének nagyrésze Youngjae Fánk Királyos étkeztetésére ment el, de nem bánta. A srác volt az egyetlen barátja nemcsak a focicsapatban, de az iskolában is mióta együtt pakolták a székeket az évnyitón.