MÁLNÁS-TEJES KÜLÖNLEGESSÉG ♡ moonbae ✓

7/12

Kevin úgy ítélte, felesleges reményt éreznie. Hiszen hiába kapott egy bölcs tanácsot, fogalma sem volt, hogyan használja fel.

Hogyan bizonyítson magának? Már megmutatta, hogy jó kapus lenne, elhitte, hogy ez lehetséges is, mást a témával kapcsolatban nem tudott meggyőzni magának.

Sokat agyalt ezen, míg végül arra jutott, hogy az edzésen úgy fog viselkedni, mint akinek semmi baja sincs, és nem ugrik kényelmetlenül össze a gyomra, valahányszor a lábai a labdához érnek, vagy csak figyeli az eszköz mozgását.

Mosolygott akkor is, amikor elrontotta a rúgást. Igaz, nem büszkén és boldogan, de egy sajnálkozó félmosolyt villantott ilyenkor, és nem hagyta, hogy összeroskadjon belülről: a lelkét is a színjátékba ölelte, amely darab a régi idők boldogságát idézte.

Arra gondolt, hogy lehetne rosszabb is a dolog: például cserejátékos lenne, vagy egyáltalán nem lenne a csapat részese. Próbálta megbecsülni a posztját, és nem nagyobbra vágyni, még abban az esetben is, hogy tisztában volt a ténnyel, elvesztette a hátvédi tehetségét.

A műcselekedetek hatása viszont a gyakorlás végeztével megkopott. Jaehyun elé akart állni, feszülten könyörögni a kapusi állásért. Fejében magabiztosan nézett ki, amint a jelenet lejátszódott, ám a valóságban a cselekvéséhez nem volt bátorsága, sem pedig lehetősége: Jaehyun nem váltott mezt, el kellett sietnie, és Eric is közbeavatkozott az öltözőben.

— Tartozol nekem két doboz fánkkal és egy délutánnal — veregette meg barátja vállát, majd a cuccához lépett, hogy átöltözzön.

Kevin válaszként hümmögött, aztán úgy döntött, a mezében marad, és zsákjával a vállán, elköszönve a többiektől távozott azzal a céllal, hogy kint a friss levegőn várja meg barátját. Le is ült a lelátó legalsó sorába kinyújtva lábait, a műanyagszékbe süppedve elzsibbadt testével.

Nemsokára léptek zaját hallotta a betonon: ám ez nem edzőcipő vagy csuka hangja volt, sokkal inkább szandálé, hasonló ahhoz, amit az anyukája viselt a júliusi nyaralások alkalmával. Kézzel font nyári szandálé. És ez elég inspiráció volt neki ahhoz, hogy normálisan üljön.

Egy lány közeledett, nem is akárki. Kevin felismerte, de nem emlékezett volna a nevére és jelentőségére, ha nem írja le előtte pár nappal a füzetébe. Hyohwi volt az, a pomponlány, akiről Changmin azt állította, hogy tetszhet neki Kevin.

— Szia! — Hyohwi a srác elé érve félénken intett, tovább markolgatva táskájának pántjait. Az iskolai egyenruháját viselte, a haját egy dinnyemintás gumi fogta össze. Valóban szandál volt rajta és egy ugráló delfineket ábrázoló bokalánc.

— Szia.

— Edzésem lesz, azért vagyok itt. Nem vagyok kukkoló vagy ilyesmi — kínosan felnevetett zavarában —, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy most elég szomorúnak tűnsz. Mi a baj, ha megkérdezhetem? — Aggodalom csendült a szavaiban, őszinte és bizalmas. Valaki olyannak látszott, aki segíteni szeretne, még ha csak azzal is, hogy meghallgatja a másikat - akárcsak Jacob.

— Nos... — Kevin felsóhajtott.

Biztos, hogy akar erről beszélni csak úgy a semmiből? Hyohwi figyelmesen fürkészte az arcát, empátia sugárzott ácsorgó, alacsony alakjából, a bőre színéből, haja hullámából, szoknyája fodrából. A fiú beadta a derekát az őszinteségnek - valahogy előbb nyílt meg idegeneknek, mint a legjobb barátjának.

Arról fogalmazott, hogy ki szeretné próbálni magát kapusként, de Jaehyun nem kíváncsi erre vagy a tehetségére, pedig már megmutatta, hogy esélyes játékos.