MÁLNÁS-TEJES KÜLÖNLEGESSÉG ♡ moonbae ✓

4/12

Kevin biztos volt benne, hogy valami történik szombaton, és ez a dolog Changminhoz köthető, de felidézni vagy megnézni nem tudta, mert memóriája nem raktározta és nem is írta fel. Arra a kevésre is, ami megvolt a fejében, Chanhee komorsága emlékeztette.

A másik nem volt hozzászokva, hogy csapattársa kedvtelen, és amúgy is: a málnás-tejes már csak a nevéből adódóan is piros volt és édes, nem illett hozzá mogorvaság vagy bármi rossz.

— A hozzávalóink: fél kiló málna, tej, málnaszirup, egy pohár, amibe minden belefér esztétikusan, tejszínhab, és egy turmixgép. Van turmixgépetek? — Chanhee érdeklődve nézett Kevinre, miután kipakolta a két szatyornyi kelléket, elvégre azt nem tudott hozni, és a srác konyhájában voltak.

Megkeresték a gépet, aztán berakták a tejszínhabot a hűtőbe, nehogy megpunnyadjon. Kevin figyelmesen hallgatta a folyamatot, közben pedig jegyzetelt.

— A turmixba tejet öntünk, teljesen eldolgozzuk benne a málnát, hogy ne legyen darabos az ital. Szép rózsaszín lesz. Ezután beletesszük a szirupot, hogy megédesítsük, és egy picit átszínezzük, át is keverhetjük. Utolsó lépésként pohárba juttatjuk és beletesszük a hűtőbe, hogy összeálljon. Ha az ital kész, már csupán a díszítés szükséges: tejszínhab, rá egy vagy két málna, esetleg még egy kicsi szirup.

Amikor a munka oroszlánrészével végeztek, Chanhee jelezte, hogy neki sietnie kell, és a díszítést Kevinre bízta. A fiú természetesen elengedte, megvárta a hűtési fél órát, és amikor a kész üdítőt a pultra tette, tudatosult benne, hogy egy Málnás-tejes Különlegességet tart ujjai között.

Kicsit bénán, de lefolyatta tejszínhabbal és biggyesztett rá egy málnát. A saját feladatát nem tekintette a legjobbnak, ám abban nem kételkedett, hogy az íze remek. Úgy döntött, a prototípust odaadja az anyukájának, ha hazaért a munkából, és mivel a nő nem szerette, Kevin elégedetten lekanalazta a krémes, fehér réteget, amit az imént adott a készítménynek.

:::

— Ki miatt járunk ide ilyen gyakran? — Eric kérdése meglepte Kevint. A szokásos helyükön ültek, a fiatalabb a fánkjait majszolta mesélése közepette, amikor hirtelen ezen mondattal szakította félbe a szomszéd kaktusztolvaj befuccsolt lopásának körülményeit.

— Miattad.

— És te is miattam jársz? — Youngjae gyanús pillantása elárulta, hogy Kevin bizonyára túl nyilvánvalóan nyújtogatta a nyakát és kereste az idegen srácot a sorban állók között mióta csak beléptek a Királyba. Az is szemet szúrhatott a barátjának, hogy Kevin edzés előtt óhajtott találkozni, holott mindig utána bonyolították le 'randijaikat'.

— Természetesen. — Kevin a fogait kivillantva mosolygott. Ő nem volt a sütemények rajongója, így kijelenthetjük, hogy igazat mondott: Eric pocija következtében fordultak meg ott szinte napi rendszerességgel, kivéve azt az egyetlen alkalmat, amikor Kevin tekintetével a málnás-tejes rajongót kereste.

Eric kételkedőn felvonta a szemöldökét. A helyzet vesztett komolyságából, amint Kevin észlelte, hogy a fiú szája sarkában némi epres töltelék pihen.

— Figyellek, Kevin Moon. — Kevinnek is figyelnie kellett, hogy el ne nevesse magát a látványon, ahogy a maszatos szájú haverja vészjóslóan bökött felé szintén lekvártól ragacsos mutatóujjával. — De most dobnom kell egy sárgát. Addig vigyázz a fánkjaimra. Köszi. — Youngjae, ahogy ígérte, elvonult a mosdóba. A lehetőség tökéletes volt, már csak a srácnak kellett felbukkannia.

És mintha eleget tett volna a focista kívánságának: az ismerős idegen belépett az ajtón. Kevinnek vagy piszok nagy mázlija volt, vagy ez így lett megírva: nem volt ideje ezen morfondírozni, arra volt köteles koncentrálni, hogy ne remegjenek a térdei, ha feláll.