Jemma és Dylan kapcsolata ezek után sem lesz zökkenő mentes.
Jemmának szembesülnie kell vele,hogy senki sem az akinek mutatja magát.
Dylan sem. Sőt a férfi nagyobb titokkal rendelkezik,mint a nő valaha is gondolta volna.
Jemmának szembesülnie kell k...
A Nathaniellel folytatott beszélgetésemnek már egy napja. Még mindig nem kaptam válaszokat,de ma találkozunk újra és bemutat egy fickónak,aki segít beépülni egy csapat vérengő fenevad közé. Hogy megőrültem e? Mindenképpen...
A délutáni találkozóig a fényképeket nézegettem és próbáltam összerakni az eseményeket. Ha Dylan vagy őszintén már nem is tudom kicsoda,figyelte az anyámat ,annak biztos oka volt. Talán az egyik családtaggal kéne beszélnem,hogy előrébb juthassak. Hirtelen pattantam fel a kanapéról és rohantam be a dolgozó szobába. Biztosan kell lennie valahol egy aktának tele információkkal és most nagyon remélem,hogy Anthonyval kapcsolatban is vannak papírjai,végülis ki tudja,lehet a bátyját is gyanusítja.
Remegnek az ujjaim és hangosan zihálok a kihalt szobában,nem tehetek róla,szörnyű érzés itt lenni. Olyan mintha valakinek a lelkében kotorásznék. Az egész helységet belepi a papír és a por. Találok éves összegzőket és számlákat meg mindenféle szerződéseket. Az íroasztala jobb oldalán lévő legalsó fiók,azonban be van zárva. Vajon hol lehet a kulcs? Dylan pasiból van,tuti nem tehette bonyolult helyre..
Igazam is lett. A legfelső fiókban "rejtegette". Hangosan kifújom a bent tartott levegőt,mikor a kulcs elfordul és kattan a zár. Ebben a fiókban emlékek vannak. Egy tucat kép, két nevető kisfiúról és egy férfiről,valószínűleg a férfi Dylan apja lehetett. Átfésülöm mindegyiket,de az anyjuk nem szerepel egy képen se,ami nagyon gyanús. Az utolsó dolog ami a fiókban van,egy régi telefon,természetesen lemerült állapotban. Nem olyan öreg fajta,ezért a saját töltőmmel fel tudtam tölteni. Érdekes módon nem kért jelszót,mikor bekapcsoltam,ennyivel is könnyitve a dolgom. Gyorsan megkerestem a telefonkönyvet,keresve a bátyja nevét. Felsikoltottam örömömben,mikor megtaláltam. Gyorsan átírtam a sajátomba és már mentem is kifelé.
A konyhába az idegesítő testőrömbe botlottam,ki most is árgus szemekkel figyelte minden lépésem,ezért kimentem az erkélyre ,hogy megpróbálkozzam a hívással. Párszor kicsengett mire beleszólt egy morgós hang.
-Sparks! Miben segíthetek?
-Jemma vagyok Anthony! Tudom ,hogy még sosem beszéltünk,de lenne egy két életbevágóan fontos kérdésem.
-Nahát,nem gondoltam volna,hogy egy nap pont erről a számról fogsz hívni.-hangja furcsán csengett,meglepetten és gyanakvóan-Megadom a címem,ne telefonon kíváncsiskodj.
-Köszönöm! Máris indulok!-választ nem kaptam,kinyomott.
Mostmár teljesen biztos vagyok benne hogyha szívritmuszavarban fogok meghalni,egyértelműen a férjem lelkén fog száradni.
Rápillantottam az órára,szerencsémre még rengeteg időm volt,így előtte be tudtam nézni az idősebbik Sparks rezidenciájára.
Anthony háza egy lenyűgözően szép részén fekszik a városnak. A legeslegszélén mindennek,de máshol nem is mutatna ilyen jól,közel van a természethez és épp elég távol a város zajától.
Becsengettem. Miközben vártam,egyhelyben toporgtam a magassarkúmban és az ujjaimat tördeltem. Az ajtót egy magas,szőke hajú,ibolyakék szemű nő nyitotta ki. Azonnal felismertem,Melody megértő pillantását azóta se tudtam kiverni a fejemből.
-Jemma! De rég láttalak! Gyere csak,Tony már vár!-ezzel karon ragad és mintha evilági legjobb barátnők lennénk,kísér be a nappaliba. Anthony a kanapén ül és éppen telefonál,mi pedig csendben helyet foglalunk vele szemben. Az esküvőn nem vettem észre mennyire hasonlítanak egymásra a Sparks testvérek,most viszont alkalmam nyílt ezt megvitatni magamban. Ugyanaz a markáns csontozat,világító zöld szemek. Az egyetlen ami más rajta az a haja. Az ő haja sokkal inkább világosbarna és hosszabb,mint az öccséé. Végre leteszi a telefont. Pár percig csendben nézünk egymás szemébe,majd ránéz a feleségére és a szemével jelzi,hogy ő itt nem szivesen látott kommunikációs fél. Melody megértve a jelzéseket,lehajtott fejjel távozik a helységből.
-Nos,mi volt ennyire sürgős,hogy feltétlenül találkoznunk kellett? Netán az öcsém ki akarja nyírni magát?-amilyen fejet vág hozzá,majdnem elnevetem magam,de a szavai súlyosságától azonnal el is megy a kedvem tőle.
-Nem. Anthony,már majdnem egy hete eltűnt. -mély levegőt kell vennem-Kaptam egy hívást,ahol egy férfi Nikolaj-nak szólította,majd dulakodás volt a vonal másikvégén,majd megszakadt a vonal. Azóta se híre ,se hamva. Aggódok és félek.
-Nézd,tudom hogy egy kicsit sem szerelemből házasodtatok össze.-éppen belekötnék,mikor leint,hogy maradjak csendbe-Ismerem az öcsém,Jemma. Számára a szerelem ,akár a kígyóméreg. Nem mindig volt ez így,de elég régóta kezeli,ilyen szinten,hogy mindenki elfelejtse ,milyen is volt a kedves Nik...-nem fejezi be a mondatot,ugyanis leleplezte magát.
-Szóval igaz! Nem hazudott az az alak! -lehajtja a fejét és bólint.
-Ő is hazudott! Te se akartad elmondani! -megrázza a fejét.
-Sebkinek se szabad tudnia. Még a saját feleségem se tudja,akivel egy ágyban alszom!
-De...akkor ki vagy te,Anthony?-arcából minden szín kifutott és némán bámul rám. Felsóhajt,majd felhúz a kanapéről és bevisz a dolgozószobába. Ott elővesz egy aktát és elémdobja.
-Itt a férjed minden egyes adata,még a baleset előttről. Csak akkor nyisd ki ha felkészültél és neki is elmondtad ,hogy tudod.
-És a tieid? A te adataid is megváltoztak?! Te sem az vagy akinek mindenki gondol?!-a számra szorítom a kezem. Ezt nem kellett volna..
-Hogy ki vagyok én?
-Igen,ki az isten vagy te Anthony?!
-Andrej Ivanov
Folytatása következik....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
