Jemma és Dylan kapcsolata ezek után sem lesz zökkenő mentes.
Jemmának szembesülnie kell vele,hogy senki sem az akinek mutatja magát.
Dylan sem. Sőt a férfi nagyobb titokkal rendelkezik,mint a nő valaha is gondolta volna.
Jemmának szembesülnie kell k...
Ebben a pillanatban valószínűleg lábon kihordtam egy kibaszott agyvérzést. Nem hiszem el ezt a nőszemélyt. És még azt a hülye parókáját se tudja rendesen felvenni. Oldalt kilóg két világos vörös tincs.
Miközben lökdöstem odébb az embereket,a halántékomat masszíroztam,hogy enyhítsem a fájdalmat. Ahogy a faszi mögé értem,megfogtam a vállát és odébb löktem. Leszarom ha fájt neki,hagy fájjon. Majd ezek után ránéztem a kis árulómra. Iszonyatosan haragudtam rá,de a haragot legyőzte az az a furcsa jókedv és öröm,amit most éreztem. Nem akartam ennyire örülni ,de legfőképp megkönnyebbülni,hogy látom. Ő felvette velem a szemkontaktust. Még a neonfényekből is kivehető volt,ahogy elfehéredik,miközben szemeiben megcsillant a remény és a boldogság első sugara.
Karon ragadtam,majd kiráncigáltam az épületből. Nem érdekelt,hogy a nevemet kántálta és követelte,hogy eresszem el,csak húztam magam után egészen az autómig,ahol magam fele fordítottam és lehúztam a parókáját.
-Mégis mi a...-el akartam kerülni a kérdezősködéseit ezért egybeforrasztottam ajkainkat. Ő halkan felsóhajtott,mire én a csípőjébe markoltam. Egy ideig hagyta,majd ellökött magától.
-Mit keresel itt?-lihegte
-Nem,nem angyalom,te mit keresel itt? Azt mondtam maradj a fenekeden-csípek az ominózus testrészébe,mire megugrik.
-Nagyon sok megmagyarázni valód van. Kurva sok-két ujjammal befogtam azt a lepcses száját.
-Először is,én nem fogok neked magyarázkodni,másodszor nézz a szemembe ha hozzám beszélsz-elismerem durvábban szóltam hozzá,mint szerettem volna,de a jelenléte minden tervemet elcseszheti. Én meg továbbra is bosszút akartam,ami jelenleg túlságosan is lekötött,mint hogy az én drága feleségem nyavalyás kérdéseivel foglalkozzak.
-Valahogy jobban szeretem amikor a nem seggfej énedet helyezed előtérbe-feleselt
-Nézd ,Jemma,kurvára nem számoltalak bele téged is a terveimbe. Azt hittem Nate és az a pöcs Jacob vigyáz rád otthon-hangsúlyoztam ki az otthon szót.
-Kérlek,meg kell hallgatnod. Most! Nem várok többet!
Hangosan kifújtam a levegőt,majd duzzogva kinyitottam neki az anyósülés ajtaját. Mégis mikor lettem ekkora puha pöcs?! Én is beültem,majd újra a szemébe néztem és várakozóan bólintottam.
-Dylan...vagy őszintén nem tudom már ki a fene is vagy,de most az egyszer ebben a nyomorult életben,szépen kérlek legyél velem őszinte-bólintottam.
-Ki vagy te?-a kertelés nélküli kérdés,kisebb sokk ként ért. Nem válaszoltam neki.
-Ki vagy te?!-ezúttal hangosabban kérdezte.
-Ha elmondom gyűlölni fogsz.
-De ha nem mondod el még jobban foglak.-csak nem adja fel.
-A nevem Dylan Sparks. Gondolom a többit nem kell ismertetnem
-Hazudsz! Az igazat!-rácsaptam a műszerfalra,mire ő ijedtében az ablak felöli oldalra húzódott.
-Csessze meg ,Jemma! Nem mondhatom el!
-Miért? Miért nem avatsz be?! Az egész életemet így kell majd leélnem?! A hazugságaid mocskos hálójában fogok vergődni? -remegett idegességében,majd az első könnycseppek is megjelentek a szeme szélén.
-Nikolaj. A nevem Nikolaj Ivanov.-a szája tátva marad,én pedig összeszorítom a szemeim.
-Az a..az apád..
-Az apám Szergej Ivanov -halkan felkiáltott. Felismerte. Tele volt a híradó a halálával. Megpróbáltam megfogni a kezét,de elhúzta.
-Ne érj hozzám!
-Tudtam,hogy ez lesz...ez vagyok én. Egy maffiavezér. Egy gyilkos. D'yavol fia. Az egyetlen fia ,akit erre tanított ki. Arra tanított,hogy hidegvérrel gyilkoljak.
-D'yavol?-viccesen ejtette ki,de egyikőnk se tudott rajta nevetni.
-Ördög. A jelentése ördög. Apámat orosz országban így ismerték.
-Tényleg meghalt?
-Szerinted hazudnék neked ilyet?-dühösen kérdeztem vissza,de rögtön megbántam.-Meghalt. Úgy éreztem megszabadultam a lánctól ,ami hozzá kötött,de ő csak a földön halt meg. Azt akarta én legyek a következő. Alig várta ,hogy a fia legyen D'yavol. De elvakított a bosszúm. És addig nem békélek meg,amíg élnek a gyilkosai. Egy rossz ómen vagyok. Egy szörnyeteg.
-Dy...ne haragudj még szoknom kell,Nikolaj,nincsenek rossz emberek,csak emberek akik rossz döntést hoztak,rossz időben. Tudom,hogy nem vagy szörnyeteg. Ismerlek.
-Francokat ismersz! Csak szeretnél ismerni! Tűnj el! Fuss! Szaladj mielőtt te is miattam halsz meg!-ordítottam egyenesen az arcába,de ő mereven állta a szemkontaktust.
-Nem megyek innen sehová,Nikolaj..
-Niko
-Tessék?
-Hívj ,Nikónak,anyám is így hívott még amikor el lehetett róla mondani,hogy a szülőanyám.
-Nem megyek sehová. Ezt jobb ha az eszedbe vésed. Tudod sokszor bántottál és sokszor egy igazi seggfej vagy,de segíteni szeretnék. Szeretném ha rátalálnál a lelki békédre. Szeretném ha lezárnád a múltad és élhetnél a jelenedben.-a számhoz emeltem a kézfejét,majd adtam rá egy lágy puszit.
Azt hiszem Jemma nem most száll ki a harcból. Lehet jól jön,hogy itt van. Segíthet megvalósítani a bosszúm utolsó lépeseit és elkezdeni a háborút,de ha engedélyezem a maradását,olyan titkokat fog megtudni,amik csak újabb indokok lesznek a gyűlöletre. Gyűlölni fog és én nem tehetek ellene semmit.
Ugyanis nincs mentségem.
Folytatása következik...
Sziasztok! Na ,mit szóltok a gyors folytatáshoz?😳😘
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
