𝐆𝐲𝐢𝐥𝐤𝐨𝐬 𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐬

🖤13.fejezet🖤

GYILKOS ÉRINTÉS

|GYILKOS SOROZAT 2.|

𝙹𝚎𝚖𝚖𝚊 𝙲𝚕𝚊𝚛𝚔

-Azt hittem a kiképzett gyilkológép és a bűntárs ugyanaz-morgom az orrom alatt.

-Amíg ilyen passzívan állsz hozzá ,így is fogod gondolni.

-Mégis hogyan kéne kezelnem ezt az egészet?! Ne tegyél úgy mintha halál nyugodt lennél! Te is félsz! A te szemedben is ott van a kétségbeesés akkármennyire is próbálod elrejteni!-teste megfeszül és látom rajta ahogy egyre idegesebb lesz,de most nem érdekel. Már nem félek. Hisz ugyanabban a csónakban evezünk és már nem akarok kiugrani. Már nem akarok ellene harcolni. Mostmár vele fogok küzdeni,egy olyan háborúban amit talán sose nyerünk meg,talán sose találhatja meg azt a békét amire vágyik. Hisz szeretné ezt befejezni. Legalábbis én így látom rajta. Még csak most kezdtem el igazán megismerni,ki az a férfi aki a bőrkesztyű és a rideg zöld szemek mögött rejtőzik.

-A jó gyilkos az,kinek szeme nem árul el semmit-suttogja,szemét pár másodpercig rajtam tartja,ám gyorsan inkább újra az autópályát kémleli.-Apám ezt hajtogatta miközben hagyta,hogy az emberei szarrá verjenek. Hogy tanuljak. Hogy erősebb legyek. Míg mások tíz évesen fogócskáztak,engem lőni tanítottak. Tizenöt évesen öltem először,mert be kellett bizonyítanom.

-Mégis micsodát?-kavarog a gyomrom. Ugyan nem ismertem az apját,de ezek után biztosan nem kedvelném.

-Méltónak kellett lennem. Meg kellett érdemelnem azt,hogy egy nap én lépjek a helyébe.

Percekig csend telepszik ránk,semmit sem tudok mondani. Azt hiszem nem is kell.

-Ha jól tudom az alapokat ismered a fegyverkezelésben.

-Az túlzás..-húzom el a szám. Kezdek hozzászokni az abszurd kommunikációjához.

-Sosem csinálok olyat belőled,mint amilyen én vagyok  vagy bárki akivel eddig találkoztál. Veszünk ruhákat és pár hétre elegendő ennivalót. Megmutatom neked hová szoktam elbújni,mikor egyedüllétre van szükségem.

-Miért kell elbújnunk?-megforgatja szemeit újabb kérdésem hallatán,ám önmagához képest türelmesen válaszol.

-Át kell gondolnom pár dolgot,neked meg tanulnod kell.

-Nahát,kiváló címlap sztori lenne! A hírhedt maffiavezér elbújik,hogy gondolkozhasson-heccelem tovább. Őszintén nem tudom honnan van ennyi bátorságom. Játékosan az oldalamba csíp,mire rácsapok a kezére.

-Hé! Tegnap este még más véleményed volt az érintésemről!-vonja fel sűrű szemöldökét. Megjegyzésébe belepirulok és gyorsan az ablak felé fordulok,nehogy rajtakapjon,azonban ezzel már elkéstem. Önelégülten elvigyorodik,majd nyom egy csókot a kézfejemre.

-Miért nem lehet mindig minden ilyen?-suttogom neki.-Miért kell az ilyen pillanatokért küzdeni?-érzem a gombócot a torkomban miközben megszorítom a kezem köré fonódó ujjait.

-Mit szólnál egy alkuhoz? -mormolja.

-Az attól függ mire gondolsz...-már kezdek félni az ötleteitől.

-Olyan két hétig teljesen el leszünk szeparálva mindenféle külvilággal kapcsolatos szarságtól. Két hetem van magabiztos társat faragni belőled,neked meg két heted van rá,hogy megismerj. Azt kérdezhetsz amit akarsz és azt fogunk csinálni amit csak akarsz. Megegyeztünk?-azt hiszem tátva maradt a szám.Társ. A társának nevezett. Nem tudom ki ez a fickó és mit csinált a gyilkosommal...

-Öhm..nem is tudom mit mondjak..ez..túl szép ahhoz,hogy igaz legyen..mi a trükk?-nézek végig rajta szúrós szemmel.

-Semmi trükk nincs ,drága feleségem. Tiszta lappal játszok. Ha trükköket akarsz,csak szólj. -kacsint rám.

-Húzódj le.

-Mivan?!-rökönyödik meg-Baj van?

-Húzódj. Le. Most.-engedelmeskedik. Megvárom,míg egy közeli benzinkútnál megáll és leveszi a gyújtást az autóról. Kikapcsolom a biztonsági övem,majd az ölébe mászom. Ő ezt elsötétült szemeivel követi nyomon,miközben kíváncsian várja a folytatást. Beletúr a hajamba,homlokát enyémhez nyomja. Az orrunk majdnem összeér,érzem a lehelletét és a testéből áradó hőt.

-Köszönöm-lágyan csókolom meg. Épphogy csak érintem az ajkát,de neki ez nem elég. Éhesen kap az alsó ajkam után,megszívja,majd nyelvével lendül támadásba.

-Jemma...elég..-morogja. Elhúzódom,mivel alig kapok levegőt. Mindketten lihegünk. Ő az államat cirógatja,míg én a hajával játszom. Olyan furcsa érzés. Alig egy napja mindent a fejemre zúdított,lerombolt bennem egy világot,most meg csókolgat. A fejemben egy hang egyre hangosabban kántálja:kurva,kurva vagy,egy ostoba ribanc.
Idegesítően hangos. Elhallgattatnám,azonban nem tudom hogyan kell.

-Niko..tudnom kell-csuklik el a hangom.-tudnom kell,hogy azok amiket a báyád házában mondtál igazak voltak e. Igaz volt amit akkor mondtál vagy tényleg csak meg akartál húzni? -mélyen a szemembe néz.

-A nagyrészét igen. Ám azt,hogy szeretlek e ,még nem tudom. -szúrni kezd a szemem.-Még...még sose tudtam valakit úgy szeretni ahogy megérdemelte. A gyerekkoromból se emlékszem semmi olyanra,ahol az anyám vagy az apám odaadóan szeretett volna. Nem tudom miként szerethetnélek úgy ahogyan megérdemled. Úgy ,hogy a végére ne gyűlölj. Vagy egyeltalán úgy,hogy ennek az egésznek ne legyen vége.

Folytatása következik...

Ezer év után visszatértem,több ötlettel mint valaha.🙈
Kinek hogy telik eddig a nyáriszünet?
Remélem tetszett nektek a rész❤

Millió puszi🦋