𝐆𝐲𝐢𝐥𝐤𝐨𝐬 𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐬

🖤8.fejezet🖤

|GYILKOS ÉRINTÉS|

GYILKOS SOROZAT 2.

𝙳𝚢𝚕𝚊𝚗 𝚂𝚙𝚊𝚛𝚔𝚜
(𝙽𝚒𝚔𝚘𝚕𝚊𝚓)

A fejem iszonyatosan lüktetett. Minden kiesett a tegnap estéből,miután rámordultam arra a szőke ribancra,hogy takarodjon kifelé. Azt se tudom az ágyig hogyan vonszoltam el magam,csak annyit éreztem,hogy a fejemben legalább húsz kamion keres parkolóhelyet.

Rég ütöttem ki magam ennyire,de nem tartott sokáig a tudatlanságom,a valóság túl durván pofozott fel. Eszembe jutott minden. Jemma halott...nem! Ő nem halt meg! Azt érezném!

Gyorsan felültem az ágyban,közben magasról leszartam a lüktető fejfájást,azonnal rohantam Carter irodaszerűségébe,mert azt a helyet mindennek el lehetett hordani csak irodának nem.

-Haver kell egy mobil!-olyan erővel nyitom ki azt a szerencsétlen ajtót,hogy a falnak csapódik.

-Megvesztél barátom?

-Kurvára nincs időm az ilyen szarságokra,adj egy mobilt nemedlenno!-szó nélkül kivesz egy mobild az egyik fiókjából és az íróasztal végéíg csúsztatja. Háron lépéssel ott termek,majd felkapom és indulok is ki a folyosóra. Nate száma az első ami beugrik,ezért őt hívom.

-Cross!

-Haver kurva nagy szarban vagyok.-kezdem el mindenféle kertelés nélkül-Vladimir és a kutyái ki akarnak nyírni,az a fasz meg kinyírta Jemmát-a vonal másik végéről öblös nevetést hallok. Felmegy bennem a pumpa. Hogy a faszomba találja ezt viccesnek?!

-Rácáfolok a halálhírre barátom. A feleséged él és virul. Itt van a házban,ha kell még beszélhetsz is vele.-mi a kisfaszomst csinál Nathaniel a házamban?!

-Ha egy újjal is hozzá merészelsz nyúlni,levágom a tökeid!

-Nyugalom,nem bántom a csajszit és a csini kis popsiját!-neveti el a végét,viszont számokra ez nem olyan vicces. Mozgolódás hallatszik a vonal másik végéről,majd valaki felsikolt,másodpercekkel később,susogásokat hallok,de végül meghallom az ő hangját is.

-Dylan?!

-Igen,moya lyubov' ,én vagyok az

-Merre vagy? Kérlek gyere haza!

-Nem lehet.

-Miért?! Rengeteg kérdésem van!

-Nem szeretem a kotnyeles kérdéseid,szerintem már észrevehetted.

-Kérlek gyere haza!-suttogja.

-Már mondtam moya krasota,nem lehet.

Nem vártam meg a választ,kinyomtam. Nem bírtam a felemésztő bűntudatot. Ám a bűntudatot másodpercekkel később,iszonyatos düh váltotta fel. Vladimir hazudott ,tudván ,hogy a gyenge pontomon talált el.

De nekem nem lehet gyenge pontom.
Nem lehet mentsváram.
Nem lehet kiutam a sötétségből.
Meg kell szabadulnom a gyenge pontomtól.

Kikapcsoltam a mobilt,majd a falhoz vágtam,a megsemmisülés érdekében. Bárki lehalgathatja a telefont. Dühös voltam magamra,Jemmára és Vladimirre.

De már meg is volt a tervem. Egy terv ahol megszabadulok egy szemétládától,még akkor is ha az a jövőmbe kerül.

Két nappal később, visszaindultam az oroszlán barlangjába. Carter adott egy új kocsit és a fegyverekben sem szenvedtem hiányt. Újra a szórakozóhelyén lenni gyomorforgató volt. Semmi kedvem nem volt seggetnyalni annak a szemétnek,de meg kellett tennem.

Vladimir kutyái már a bejáratnál rámtámadtak,de csak ketten voltak,azokat meg nem volt nehéz leteríteni. Ahogy mentem az iroda felé,csak a cipőm tompa koppanásait lehetetett hallani,ügyeltem ,hogy még a lélegzésem se legyen hallható.Lenyomtam a kilincset és újra farkasszemet néztem vele.

-Vladimir ,van egy ajánlatom-azonnal belekezdtem. Leültem vele szembe.

-Mr. Ivanov,azt hittem a feleségét gyászolja-utáltam ahogy fölényesen magázódott

-Ribancokat nem gyászolok. Üzletelni jöttem.

-Visszatért a jóöreg Nikolaj? Azt hittem akkora sunyi pöcs lettél ,mint az apád.-horkantott fel.

-Tudon hol van az évekkel ezelőtt eltűnt ,hatalmas adag kokain.-amint ezt kimondtam,hallottam ahogy tíz fegyvert élesítenek mögöttem. Vladimir leinti őket.

-Úgyérted a rakomány amit elloptál és amiért öt éve fel kellett volna szögelnem a levágott fejed az ajtómra?!-köpi epésen. Próbálok nyugodt maradni,nem akarom eljátszani az esélyeim.

-Igen. Tudom hol van.

-Miért ajánlod ezt fel? Pont most! Mit akarsz tőlem ,fiam?!

-Ne nevezz a fiadnak!

-Mi kell Nikolaj?! Mi a faszt akarsz tőlem?!

-A lányod.-látom ahogy leesik az álla. Tudja,hogy a lánya Jamal-al él. De volt mikor az enyém volt,az a lány volt életem nője,akit tiszta szívemből szerettem. Az első és az utolsó.

-Minek?!

-Kell a pénz meg a kokainod?-vágok vissza.

-Két nap. Negyvennyolc óra. Ha nincs itt a cucc kinyírlak.

-És ha itt lesz?-összeszorítja a szemét,majd bólint.

-A lányom,a tied.

Kezetrázunk,én pedig próbálok minél gyorsabban eltűnni. Kifelé igyekszem,de megakad a szemem egy furcsa nőszemélyen.

Odébblökdösök pár embert,míg egészen közel érek hozzá. Beletúrok a hajamba és összeszorítom a szemem.

Ez nem igaz..nem hiszem el...

Pontosan tudtam,hogy ki az a nő,aki oroszország leghírhettebb bérgyilkosával flörtöl.

Folytatása következik...