Jemma és Dylan kapcsolata ezek után sem lesz zökkenő mentes.
Jemmának szembesülnie kell vele,hogy senki sem az akinek mutatja magát.
Dylan sem. Sőt a férfi nagyobb titokkal rendelkezik,mint a nő valaha is gondolta volna.
Jemmának szembesülnie kell k...
Szorosabban a mellkasomra húzom. Már érzem a szívverését,érzem a forró leheletét és érzem a zaklatott légvételeit. Tudom mit érez. Tudom mennyire fáj,még akkor is ha tagadja.
-Számítottam rá. -suttogja a vállgödrömbe. -Anyám naív volt világ életében,de mindig pontosan tudta mit akar. Lehet az egyik faszija lőtte fejbe. -kezei a derekamon ökölbe szorultak mondandója közben.
Elengedett,majd kiment a konyhába. Leült az asztalhoz. Szemügyre vette gyatra próbálkozásom főzés terén,ám mégis olyan mosoly terült szét az arcán,mitől összeszorult a szívem. Helyet foglaltam én is. A vacsoránkat csendben fogyasztottuk el,csak az evőeszközök csattogását lehetett hallani,mikor a porcelánhoz értek.
-Őszinte részvétem. -mondom neki egy gyenge mosoly kíséretében,amikor összeszedem a koszos tányérokat . Beleteszem a mosogatóvízbe,majd visszasétálok,hogy megszoríthassam a vállát. Nyomok egy puszit a tarkójára és újra a mosogatóhoz lépkedek befejezni amit elkezdtem. Később letöröltem a pultot,elmentem lezuhanyozni és befeküdtem az ágyba Niko mellé.
-Miért érzem azt,hogy miattam halt meg?-fordulok felé,abban reménykedve,hogy még ébren van.
-Ugyan miért lenne a te hibád?-mormolja.
-Az üzenetek. Azok is indokkal lettek nekem címezve. Fenyegetések voltak Niko. És ha ez is az volt?!
-Fenyegetések amikről csesztél szólni!-mordul rám-Ezt meg verd ki a fejedből. Ha itt bárki fenyegetni akarna nem anyámat nyirná ki hanem engem.
-És ha sejtik milyen logika alapján állsz bosszút apad halálán? Ha ez egy visszavágás?
-Jemma ,ez nem egy tévésorozat. Lehet,hogy kezdik sejteni mit csinálok,de ismétlem,ez esetben nem az anyámat nyírnák ki!-a mondat végére már majdnem ordít. Könnyek szöknek a szemembe,ezért inkább gyorsan elfordultam,nehogy észrevegye.
A szoba sötétjében vakító fényként világít a telefonja képernyője. Legalábbis gondolom a telefonja az. Már majdnem elaludtam,mikor újra kipattantak a szemeim a hülye fény miatt.
-Francba!-suttogja Niko.-A kibaszott életbe!-hallom,ahogy visszacsapja a telefont az éjjeliszekrényre. A hátamra tornászom magam,mivel kíváncsi vagyok,mitől kaphatott dührohamot.
-Mi a baj?-simitok végig a karján. Válasz helyett morcosan rám néz,majd újra előveszi a telefonját és a kezembe nyomja. Egy ismeretlen személytől kapott üzenetet.
"A kis játékod szabályai könnyebben megfejthetőek,mint gondoltam. Öröm volt hallani a ribanc anyád sikolyait. Alig várom a következő könyörgést."
Behunyom a szemem. Ezt nem akarom elhinni.
-És most mi lesz?-nézek rá könnyes szemekkel.-Meg fog ölni ,ugye?
-Nem. Nem hagyom,hogy bántson. Bíznod kell bennem. Segítek fejleszteni az önvédelmed. Kapsz saját fegyvert.-némán rázom a fejem. Engem teljesen sokkolt az üzenet.
-Gyere ide,moya lyubov-magához húz,ujjai hajamba fúródnak,arcát szintúgy a hajamba temeti. Mélyen beszívja az illatom,miközben hagyja,hogy sírjak. Vár míg megnyugszom. Vár míg már nem sírok tovább. De nem enged el. A mellkasán tart,némán maradásomért könyörögve.
Mikor reggel Niko felkelt erősen az öngyilkosságon kattog az agyam. Reggel fél hat van,még félig sötét ez a zakkant pasas meg be akar melegíteni.
-Én kávézni akarok. Addig az se érdekel ha ránk dől a ház-motyogom kómásan a konyhában a régi kávéfőző mellett.
-Igyekezz Jemma! Nem érünk rá! Egy vadmacskát kell csinálnom belőled!-egyáltalán nem rajongok az ötletért. Nagy nehezen lehajtom a kávém,elintézem a rggeli rutinom és követem Nikot a ház mögé. A zsebében matat egy ideig,majd egy kis távirányító szerűségen megnyom pár gombot,mire megnyílik az eddig mohás talaj és egy dohos,koszos lépcsősor tárul elém a teljes sötétségbe. Eltátom a számat.
-Csukd be,mielőtt lenyelsz egy pókot!-csíp oldalba. Lemegyünk a lépcsőn,ő felkapcsolja a villanyt,aminek köszönhetően végre látom,hogy egy föld alatti edzőterembe hozott. Úgy néz ki ,mint ahol eddig voltam az embereivel.
Rögtön kezdjük a bemelegítést,majd a terem közepén lévő ringbe lökdös be.
-Szóval,meg kell tanulnod a szimpla önvédelem alapjait. Ugyanis ha nincs elég bátorságod és nem mersz ütni,élve fel fognak falni. Üss meg!-tárja szét a kezeit. Ugyan boxkesztyű van rajtunk,semmi egyéb nem véd minket. Félek. Bevallom. Sőt egyenesen remegek. Semmi kedvem pépesre verősdit jatszani egy olyan alakkal,mint Niko.
-Na! Gyerünk! - noszogat. Közelebb lépek és meglróbálok bevnni neki egy jobb horgot,ám eléggé bénán sikerül. Ő csak elmosolyodik rajta,de feladatát halál komolyan veszi,ugyanis védekezés képpen kirúgja alólam a lábaim. A földetérés igen fájdalmas,grimaszolok is rajta egy sort. Ő csak felnevet,majd kezet nyújt,amit nem fogadok el,helyette inkább egyedül kaparom össze magam. Ez így megy vagy két órán át. A vége fele egészen belejövök. Sikerül egyszer-kétszer nagyobbakat visszaütnöm. Mindketten izzadunk és zihálunk,ám nem hagyjuk abba.
A harmadik órában kifogy belőlem a szusz,így tartunk egy kis szünetet. Niko a földön ül,én pedig mellette ácsorogva vizet iszom.
-Kezdesz belejönni-fújtatja-De ha így haladunk,el kéne kezdened reménykedni abban,hogy a támadód egy nyugdíjas lesz-megforgatom a szemem,majd kezet nyújtok neki. Elfogadja és hagyja ,hogy felhúzzam. Mikor fölém magasodik sem engedem el a kezét. Mélyen a szemébe nézek,majd megnyalom az ajkam. Közeleb hajolok,miközben látom rajta miben reménykedik. Alig pár centire van a szám az övétől,mikor amilyen erősen csak tudom,kigáncsolom. Úgy terül el a földön,akar egy zsák krumpli. Elmosolyodom,majd szép lassan a csípőjére ülök.
-Szóval szerinted nem vagyok elég jó?-motyogom a szájára,de továbbra sem csókolom meg. Ő utánam kap,ám én gyorsan elhúzódom.
-Lehetnél jobb is-feleli elfojtott hangon. Válasza hallatán körözök egyet a csípőmmel,mire felnyög és ujjai medencémbe fúródnak.
-Drága feleségem,ha az edzőteremben akarsz dugni elég csak szólnod-terül szét egy kaján vigyor az arcán.
-Ó,fogd már be Niko!-mordulok rá,mire ő egy hirtelen mozdulattal fordít a helyzetünkön,így ismét én vagyok alul.
Folytatása következik...
Dupla rész🙈 Nagyon köszönöm,hogy ennyien olvastok,annak ellenére is,hogy egy döglött reumás csiga gyorsaságával hozom a részeket...😬❤
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
