Jemma és Dylan kapcsolata ezek után sem lesz zökkenő mentes.
Jemmának szembesülnie kell vele,hogy senki sem az akinek mutatja magát.
Dylan sem. Sőt a férfi nagyobb titokkal rendelkezik,mint a nő valaha is gondolta volna.
Jemmának szembesülnie kell k...
Farkas szemet néztem a férfivel aki közelebb juttathat Dylenhez ,de benne van a pakliban,hogy megöl valami elmebeteg. Nem állt valami jól a szénám,mégis készségesen bólintottam,amit ő egy elégedett vigyorral díjazott.
-Hálás vagyok az együttműködéséért Mrs.Sparks ,bocsánat,Mrs. Szmirnova-nevetett az arcomba.Számomra ez nem volt olyan mulatságos,fanyar képemet látva ő is abbahagyta az idegesítő nevetését.
-Nem maga miatt teszem-vágtam hozzá,de figyelmen kívül hagyva a megjegyzésem, folytatta.
-Holnap délután kettőre várom önt Dylan éttermében,megtesszük az első lépéseket a tökéletes beépülést illetően
Rövid köszönés után,amilyen gyorsan csak tudtam,távoztam az épületből.Sosem vonzott az éjszakai szórakozás,itt viszont mindenki vagy részegen vagy teljesen beszívva dülöngélt és dörgölőzött valakihez.
Otthon...
Sose gondoltam volna,hogy így fogom nevezni ezt a helyet,de nincs más választásom és már a megnevezéstől sem áll fel a szőr a hátamon,úgy mint eddig. Valahogy más volt minden Dylan nélkül.A házvezetőnő ugyanúgy itt volt ,én pedig alig tudtam levakarni magamról,ugyanekkor jólesett egy kis anyai törődés.Az emberei a ház körül sétálgattak,amit már megszoktam,viszont most feltűnően sokan voltak. Hiányzott a környezetből.Hiányzott a vacsora asztaltól,a hálóból és a dolgozószobából.Ki gondolta volna,hogy egy nap hiányozni fog és nem azon fogok kattogni hogyan kéne megszöknöm innen.Erről jutott eszembe a combomon éktelenkedő seb.Már nem olyan feltűnő ,mint eddig volt,de biztosan nem fogom elfelejteni...soha.Az ujjaim a hasamnál lévő friss seb felé kalandoztak.Azt hiszem ez abból a szempontból lesz emlékezetes,hogy a férjem megmentette az életem.Nem hagyott meghalni,pedig megtehette volna.Az eltelt három napban annyi minden történt,mint egész életemben.
Nem értettem Dylant.Néha akár egy bipoláris őrült aki meg akar ölni,máskor gyengéd és odaadó. Úgy látszik ilyen egy gyilkossal egy fedél alatt közös életet kialakítani....
Ezek ellenére aggódni kezdtem érte.teljes mértékben csak ő maradt nekem.Senki másra nem számíthatok,nem menekülhetek senkihez....csak hozzá és ez megijeszt.
Az éjszakát végig forgolódtam.Képtelen voltam aludni és ezt az időközben eleredő eső is nehezítette.Reggel akár egy élő halott caplattam le a konyhába.Kávén kívül semmi más nem ment le a torkomon. Még este gondolkodtam rajta,milyen rossz gyerek vagyok,hiszen nem látogatom meg a saját anyámat,így a bűntudat és hiányérzet által vezekelve indultam el reggeli után a temetőbe.Hónapok óta voltam itt utoljára,mégse változott semmi.Gyerekkoromban utáltam kijárni ide anyával.Mindig is féltem a temetőtől és a halál gondolatától.Mára viszont kicsit betegesen hangzik,de mintha hazaérnék,hisz egyedül itt beszélgethetek anyával.A mai napig érzem,hogy mellettem sétál,érzem,hogy mondani akar valamit.Leültem a padra és beszélni kezdtem.
Mindenről beszámoltam,szó szerint.Elmondtam mekkora hülye vagyok és,hogy milyen fontos is lett nekem az én elrablóm...
Minimum egy órát beszéltem és megkönnyebülés volt elmondani valakinek.Nem válaszol,de legalább meghallgat.
Felálltam és a vázába helyeztem a virágját,elmondtam egy mi atyánkat ,majd megsimítottam a sírkövet.Halkan lépkedtem az őszi faleveleken ,mikor valaki a nevemen szólított.
-Mrs.Sparks!Kérem várjon!-megfordultam,de bárcsak ne tettem volna..Jakob...
-Mr.Andrews!Micsoda meglepetés!-unottan emeltem rá tekintetem,semmi kedvem nem volt bájcsevegni.
-Rég találkoztunk,a férje merre van?Beszélnem kéne vele..-hangja határozott volt mégis furcsa.Őszintén valami nem stimmel ezzel az alakkal..
-Foggalmam sincs Mr.Andrews.A férjem elutazott-hazudtam az arcába megbánás nélkül
-Mondja ,nem lenne kedve ma este velem vacsorázni?-a semmiből jövő kérdés igen csak meglepett.Palástolnom kellett a döbbenetet,ezért kihúztam magam ,kimérten válaszoltam.
-Magának felesége van Mr.Andrews.Nem leszek a céda ebben a kapcsolatban.Most pedig ha megbocsájt..-ezzel sarkon fordultam és újra kifelé igyekeztem.Foggalmam sincs ez a fazon mit keres a temetőben,de kezd nagyon bűzleni ez az egész
-Csak beszélgetni szeretnék!Várjon! Hallja?!
-Értse meg Mr.Andrews! A nem az nem! Érti vagy segítségre van szüksége?!-nem bántam meg,hogy bunkó voltam,kicsit sem...
Miután megbizonyosodtam róla,hogy nem követ.Elindultam az éterem felé,miközben talán életem legrosszabb ötlete jutott eszembe.Felhívom Dylant.Nem érdekel mi lesz vagy mit szól hozzá,tudnom kell ,hogy él e vagy már halott.
Így hát ostoba ötletemnek eleget téve,tárcsázni kezdtem a számot.Felsóhajtottam mikor felvette,de nem az szólt bele akire számítottam.
-Ó a hős szerelmesünk Júlia.Csak nem Rómeót keresed?Elárulom elég szarul fest,csinibaba!-ezt a hangot már halottam valahol.Hallottam a háttérből motoszkálást,de a beszédet nem tudtam kivenni-Esetleg érdekelt mi van vele? Ha szeretnéd megsugom:volt már jobban is,igaz Nikolaj? Ne haragudj édesem,hisz te nem is tudod! A te drága férjecskéd hazudik neked az első perctől! Fáj ugye? Szörnyű lehet egy akkora hazug alakkal élni,mint Nikolaj Ivanov!
Sokkoltak a szavak.Hazudott.De nem értem.Nikolaj?
Ekkor hallottam ,hogy nagy a dulakodás a vonal másik végén,viszont végre meghallottam az ő hangját.
-Jemma! Kérlek hallgass meg! -a könnyeim eleredtek-Ne keress érted?! Visszajövök! Tarts ki!-hallottam ,hogy valami csattan,de csak később fogtam fel;ez pofon lehetett-Esküszöm neked visszajövök! Hozzád!Szeretlek...-halkan mondta,mintha csak magának mondaná,de én hallottam.Könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon.
Kimondta.....tényleg szerethet egy gyilkos......tényleg szerethetek egy gyilkost....
Folytatása következik...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
