🖤14.fejezet🖤

1.8K 76 0
                                    

GYILKOS ÉRINTÉS

GYILKOS SOROZAT 2.

𝙹𝚎𝚖𝚖𝚊 𝙲𝚕𝚊𝚛𝚔

Percekkel később újra úton voltunk. Ígéretéhez híven,szereztünk ennivalót és ruhákat,majd ismét az autópályán autóztunk a "búvóhely" felé. Nem tudom mikor aludhattam el,de mikor felébredtem épp egy eldugott kis faháznál álltunk meg. Álomittasan Nikora néztem,ki ugyan olyan álmosan sandított felém. Alig láthatóan biccentett,amit úgy fogtam fel,hogy ezek szerint megérkeztünk.

Az autóból kiszállva volt elég időm szemügyre venni a környezetet. Gyönyörű fenyőerdőben voltunk,isteni jó illat lengte körül ezt a mesebeli helyet. Felkaptam pár szatyrot és követtem Nikot a házba. Odabennt hideg volt,nem is akármilyen,összekoccantak a fogaim.  A ház belülről is pont olyan szép volt ,mint kívülről,az aranyos kis kandallóért oda meg vissza voltam.

Lepakoltam a konyhapultra és elkezdtem otthonosabbá varázsolni a házat. Kipakolásztam,míg Niko behozta az összes holminkat.

-Gyújtok tüzet,nehogy megfaggy itt nekem-utalt a vacogásomra. Mielőtt nekiállt volna,felkapta a kanapé széléről a kockás pokrócot és rám terítette. Ez a kis gesztus teljesen megmelengette a szívemet. Elmosolyodtam,majd leültem a kanapére,hogy figyelhessem ahogy egy vérbeli gyilkos tüzet próbál csiholni. Nos,azt hiszem ennél szórakoztatóbbat mostanában nem láttam. Tíz percet bírt ki szitokszavak nélkül,mire sikerült meggyújtania majdnem dührohamot kapott,amit én hangos nevetéssel díjaztam. Ő csak duzzogva méregetett.

-Egyáltalán nem vicces Piroska!-dörmögi. Az új becenevem egy kicsit sem tetszik,aminek muszáj hangot adnom.

-Ne hívj így!-szép lassan elindul felém,idegtépő másodpercek alatt ér ide hozzám. Térdre ereszkedik,az én térdeimet pedig szétfeszíti,hogy közéjük furakodhasson. Rákönyököl a combomra,izzó zöld szemeit enyémekbe fúrja.

-Vagy mi lesz?-suttogja. Eszembe jut az alku amit kötöttünk,ezért inkább úgy döntök,most én szemétkedek és irányítom a játékot. Közelebb hajolok,amíg csak pár miliméter választ el ajkától.

-Miért nem ülsz még a sitten,Mr. Pofátlan?-suttogom az ajkaira. Ravaszul elmosolyodik,mint aki számított arra,hogy kihasználom a helyzetet. Hitetlenkedve felnevet,miközben komótosan rázza a fejét.

-Látom nem fogod egyhamar feladni.

-Minek adnám fel? Hisz te adtál szabadkezet! Nos? Halljam.

-Hogyan tudnak az ördögök elvegyülni az angyalok közt? Hisz végülis ezt kérdezted. A válaszom;álruhában. Elő kell adniuk magukat,hogy a naiv embereket manipulálni tudják. Ahogy mondani szokták,a pénz hajtja a világot. És azok irányítják akiknek jó sok van belőle,nem igaz? A pénzemet kórházak támogatására,árvaházak megsegítésére és egyéb dolgokra költöm,hogy senkinek az égvilágon ne tűnjön fel,mekkora szélhámos is vagyok.

-Még soha senki sem gyanakodott rád?

-Mindenkit meg lehet vásárolni,Jemma. Mindenkit. Egytől egyig. Még a hatóságokat is. Mindennek van egy ára,nekem csak rá kell jönnöm mennyi.

-Nem hiszem el. Ez tényleg egy ilyen világ?

-Nem mindenki jön rá,milyen világban is élünk. Két verzió van. Aki rájön és leszarja vagy az aki inkább nem veszi észre,nehogy ki kelljen nyitnia a szemét.

Fel akarok kelni,mire ő félreáll és várja mit reagálok. Ezúttal sem mondok semmit. Visszamegyek a konyhába és nekiállok összedobni valami vacsorát.

-Én azt hittem a világ lehet egy jobb hely,ha mindannyiunknak van egy célja,de hamar rá kellett jönnöm,hogy az emberiség sose fog összefogni,sose lesznek csak jó vagy csak rossz emberek. Hiszen mindenkiben ott van a rossz,ugyanekkor a jó is. Sose fogom elfelejteni,amit anya mondott alig pár héttel a halála előtt. Egyetlen dolgot kérek tőled,Jem. Úgy hagyd itt ezt a világot,hogy jobbá tetted. Hogy úgy érezd megérte. Megérte minden fájdalom,minden szenvedés. Hogy úgyérezd éltél és szerettél,hogy szeretve voltál. Akkor azt hittem,ez valami értelmetlen maszlag,amit a vasárnapi misén hallott,de csak akkor kezstem igazán megérteni miről is beszélt,mikor találkoztam veled.

-Anyádnak ,ha másban nem is,ebben igaza volt. -ezek után elvonult a fürdőbe és húsz percig elő se került.

Vacsorára egy gyors tésztaételt csináltam,próbáltam jó feleségként viselkedni,aki ugyan nem kiválóan,de tud főzni. Megterítettem,ám Niko még mindig nem volt sehol. Benyitottam a fürdőbe,nem volt ott. Visszamentem a nappaliba,ott se volt. A hálóban találtam rá az ágy szélén ülve,miközben az éjjeliszekrény fiókjában matatott.

-Kész a vacsora-mondom neki,mire ő gyorsan bevágja a fiókot. Kérdőn felvonom a szemöldököm. Mit csinálhatott?

-Mindjárt megyek-pusmogja. Nem bírom ki,hogy ne tudjam meg mit művel,ezért mellé lépkedek. Megfogom a vállát ,mire összerezzen.

-Oké,nem tudom mi bajod van,megijesztesz. Beszélj hozzám!-minden szó nélkül szorosan magához húz,fejét a hajamba nyomja és csak szorongat.

-Telefont kaptam-suttogja,engem továbbra is kétségbeesetten szorongatva.-Anyámat meggyilkolták.

Folytatása következik....

Folytatása következik

Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
𝐆𝐲𝐢𝐥𝐤𝐨𝐬 𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐬Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz