Jemma és Dylan kapcsolata ezek után sem lesz zökkenő mentes.
Jemmának szembesülnie kell vele,hogy senki sem az akinek mutatja magát.
Dylan sem. Sőt a férfi nagyobb titokkal rendelkezik,mint a nő valaha is gondolta volna.
Jemmának szembesülnie kell k...
Ezt a vallomását hosszú percekig emésztem. Szerintem nála jobban senki sem ért az összezavarás művészetéhez. Két tenyere továbbra is közrefogja arcomat,amíg én hüppögök. Mindezek után sem tudom utálni a szüleim,mert velem egyikőjük sem volt olyan,mint ahogy Niko elmesélte. Mondjon bárki bármit,a maguk módján,de felneveltek,amiért hálával tartozom még a síron túl is. Anya halála lerombolt bennem egy világot. Apámét időm se volt feldolgozni,ráadásul a saját férjem ölte meg. Amit meg a válásról mondott...nos..nem akarom itthagyni. Tudom,hogy rossz ember és azt is tudom,hogy ő nem lesz a mesém főhőse. Ő egy megtört ember,akivel ezt tette az élet. És ha már az a valaki aki odafennt van, ezt a sorsot szánta nekem,nem hagyhatom szarban Niko-t.
Előrehajolok,majd szájon csókolom. Először megdermed,ám hamar átveszi az irányítást. Jobb keze a tarkómra vándorol és ujjai felkúsznak ,vörös tincseim közé.
-Nem kell ezt tenned. -lihegi két csók között.Ó,ugyan már. Ne most legyél udvarias. Válasz helyett ,csak felmordulok ,mire ő hátradönt az ágyon. Ajkai sietősen járják be az érzékeny pontjaimat a fülem töve és a vállam között. Beletúrok dús hajába,mire fülembe sóhajt. Meredező férfiasságát ölemnek dörgölve ingerel tovább. Letépi rólam a bugyimat,majd innentől egy jó darabig nem beszélünk.
Szörnyű esős napra ébredek. Niko szorosan átöleli derekamat,de még alszik. Lassan feléfordulok és nézem a grimaszait,amiket álmában vág. Ezt előtte még sose volt alkalmam megtenni. Egyszerűen csak nézem,ahogy az én gyilkosom alszik. Lehajolok,nyomok egy lágy puszit az arcára ,majd felkelek ,hogy szerezzek valami reggelinek nevezhetőt. Ugyan csak a legjobb indulattal lehet kijelenteni,hogy felvállalható ruha van rajtam,ám ez most a legkevésbé sem érdekel. Lementem a recepcióra,ahol megkérdeztem a nőtől,lehet e reggelit kapni itt a hotelban. Szerencsémre el tudtam intézni és egy bő tíz perc múlva,egy kajával megrakott tálcával egyensúlyoztam vissza a szobánkba. Mikor benyitottam ,Niko bosszúsan méregetett.
-Te meg hol a fenében voltál?-förmed rám. Ó,igen..borús reggel,borús hangulat...fantasztikus..
-Gondoltam éhes leszel,ezért hoztam ennivalót.-lépkedtem felé vigyorogva. A ráncok a szemöldökei között a kaja látványa miatt elhalványultak,de továbbra is lászott rajta,valami nincs rendben.
-Nem lehetne egyszer az életben egy békés napunk? Elmentem reggeliért. Nem megszöktem és nem is akartalak kinyírni. Mi a fene bajod van?!
-Bárki megtámadhatott volna. Nélkülem nem mehetsz sehová!-mondandójának nyomatékosítása képpen,rácsap a paplanra,minek következtében majdnem az ölembe borul a kávé.
-Niko,ne bolondozz. Nincs itt senki csak egy rakás idős ember. Nyilván ők fognak fejbelőni,amikor nem figyelek.-forgattam a szemeim.
Duzzogva végre nekilát az evésnek. Öt perc alatt elpusztítjuk a tálcányi kaját,majd mindketten az ágy támlajának dőlünk.
-Tudok...tudok segíteni abban,hogy megtaláld az embereket akiket keresel?-tétovázva tettem fel a kérdést,ugyanis sejtettem,hogy üvöltözés lesz a reakciója.
-Ez nem neked való.-jelenti ki.
-Nézd,ennél lejjebb már úgy se süllyedhetek.
-Azt mondtam nem és kész.
-Van orvosi diplomám. Ha valaki megsérül el tudnám látni a sebeit.
-Egy baleset és egy lövöldözés áldozatai között nagy a különbség,Jemma. Szépen hazaviszlek és Nate-el otthon maradsz a csini kis popsidon.
-Nem! Csinálni akarok valamit! Hasznos akarok lenni!-dühöngök. Nehogy már bezárjon,mint valami állatot.
-Így veszem a legtöbb hasznod.
-Szóval amíg hagyom, hogy megdugj addig itt lehetek,de amikor csinálni akarok valami értelmeset, már kalap-kabát?!
-Az isten szerelmére Jemma! Értsd meg! Haza kell menned!
-Nem! Nem megyek sehová! Ott leszek ahol te is! És cseszd meg a véleményedet,Ivanov! Ha ehhez az ágyhoz kötözöl,még akkor is utánad mennék!-kiabálom az arcába.
Durván és vadul csókol meg. Birtoklóan. Nyelve heves táncot jár enyémmel,miközben majd' összeroppantja az álkapcsom ujjaival.
-Ígérd meg. Ígérd meg,hogy nem fogsz megváltozni. Nem fogod hagyni,hogy ez az élet megváltoztasson.
Csak bólogatni tudok. Egyrészt az eufórikus öröm miatt,miszerint hagyja hogy vele legyek,másrészt a kétségbeesés miatt.
Alig fél óra múlva,újra az autóban ülünk,isten se tudja merre megyünk,legalábbis engem biztos nem tájékoztatott,de egy kérdés még mindig fúrja az oldalam.
-Képeztél már ki valaha valakit olyanná,mint te?-simítok végig az alkarján.
-Nem és nem is fogok.-feleli kurtán.
-Akkor mi lesz velem? Esetlenül csak díszlet leszek?-esek kétségbe.
-Annál sokkal több leszel ,Jemma. Mostantól a bűntársam vagy.
Folytatása következik...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
