🖤5.fejezet🖤

3K 110 3
                                    

|GYILKOS ÉRINTÉS|

GYILKOS SOROZAT 2.

𝙳𝚢𝚕𝚊𝚗 𝚂𝚙𝚊𝚛𝚔𝚜
(𝙽𝚒𝚔𝚘𝚕𝚊𝚓)

Azt hiszem ott akkor megállt velem az idő. A fülem csengett,nem hallottam semmit a külvilágból.

Nem halhatott meg...ő nem hagyhat itt...

Gyűlöltem magam. Gyűlöltem,hogy ezt hagytam.

Szó nélkül álltam fel az asztaltól,mindent és mindenkit leszartam. Egyszerűen csak kisétáltam azon a mocskos ajtón...és ők hagyták.
Senki nem tepert le,senki sem ütött ki.

Egyszerűen megtaláltam a kijáratot,viszont célom már nem volt. Nem volt holnapom,se jövőm....újra csak jelenem van.

Eléggé kihalt ez a hely,amire rádob egy lapáttal,hogy nem tudom merre menjek. Körbenézek és észre veszem,hogy nem messze elég sok a kivilágított terület. Fel sem tűnt ,hogy esteledik ,egészen eddig. Nem tudom milyen nap van, az időt is csak tippelem. Lenézek a ruhámra,de bár ne tettem volna. Nem tudom mikor lettem tiszta vér,mindenesetre a ruhám szaakdt ,koszos és véres.

Tizenöt perc séta után megérkezem ebbe a kis városrészbe. Senki nincs az utcán,hála az égnek. Nincs nálam pénz...viszont azt hiszem ezen a környéken van valahol egy raktár épület. Még Vladimirrel jártam ide az ő híres "megbeszéléseire". Kóborlok még egybdarsbig,de végül sikerül megtalálnom. A testőrök felismernek és rögtön szólnak Carter-nek. Ő az itteni közvetítője Vladimirnek,de én tartom vele a kapcsolatot. Kinyitják előttem az ajtót.

-Nézzenek oda! Nikolaj! Régóta nem toltad ide a segged!- Carter öregebb harcos,már az ötvenes éveit tapossa,mégse hagyott fel vele...igen a függőség nagy úr.

-Carter!-fogok vele kezet. Egyre jobban látszanak rajta a mellék hatások. Az orra tiszta seb,néhol vérzik. Az arca be van esve és piros.

-Gyere beljebb,van miről beszélgetnünk!-kacsint rám

-Először inkább kérnék egy pohár whiskyt és tiszta ruhát.-meg sem lepődik,már int is a sarokban álldogáló nőnek. Ez új..már nőket is bajba sodor.
Pár perccel később a nő megmutatja hol tudok lezuhanyozni. Ki gondolta volna,hogy ezek itt is laknak. Mondjuk Carter sose volt magas elvárású.

Lefürödve és új ruhában tértem vissza az irodaszerűségbe,ahol már várt az italom.

-Azt csiripelték a madarak,hogy megháasodtál-dől hátra,nekem pedig megáll a pohár a kezemben. Csak bólintok.

-Na és legalább dögös a bige?- röhög a képembe.

-Dögös volt-nyúlok az üvegért,hogy töltsek még

-Volt?-komorul el

-Meghalt,Valdimir...-eddig tartott a kegyetlen ,kőszívű szerepem. Könnyes szemmel pillantok fel rá,remélve,hogy megérti.

- Mikor?

-Ma tudtam meg...az is lehet,hogy egy hete halott...

-Szeretted igaz..?

-Szerettem volna,de túl későn vettem észre benne a nőt..az ellenségemként kezeltem. Rajta vezettem le a kétségbeesésem. Meg akarom bosszulni apámat,de nem jutok egyről a kettőre.

Csendben van és láthatólag gondolkodik.

-Miért ölted meg még akkor a lány apját?-nem tudom ezt honnan tudja..

-Egy drogfüggő állat volt és nem fizetett,játszotta a mintaapát Jemmának,pedig egy semmirevaló szarházi.

-És Jemma,hogy került a képbe?

- A lanyát ígérte ha életben hagyom...-láttam,hogy egyre kevésbé áll össze neki a kép. -Apám szajkózta,hogy egy nap feleségül veszem őt,aztán megtudtam,hogy az anyja igen közel került az apámhoz és már csak a bosszú miatt is magaménak akartam a lányt.-az ujjaimmal körözök a pohár peremén.

- Szóval felhagytál a borzalmas életviteleddel és papucs lettél a csaj miatt?- látom a lányeg megvan,haver

-Egy szóval se mondtam,hogy meg tudtam szabadulni Victoriatol. Azt a csajt nem lehet lekoptatni.

-Egy időben mégis élvezted a társaságát-kacsint rám- És még Jacob szemébe is néztél minden nap-röhög fel

-Mert majd Jacobtól fogok rettegni mi? Az a kis faszfej így is elég indokot adott rá,hogy megfojtsam,csak a fia miatt nem teszem.

Nem firtatta tovább a témát. Én meg csam ittam egymás után a poharakkal. Sőt még arra a bűvös fehér pirra is rávetemedtem,csak ne legyen ilyen bűntudatom. Egy órával később ,szó nélkül távozott,viszont helyét felváltotta valami szőke csaj. Elém oldalgott a fekete csipkeszettjében és megnyalta az alsó ajkát.

-Gyere szépfiú,játszunk egy kicsit!

Folytatása következik....

Folytatása következik

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
𝐆𝐲𝐢𝐥𝐤𝐨𝐬 𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐬Donde viven las historias. Descúbrelo ahora