-Akkor azt hiszem mehetünk reggelizni,-mondta nevetve.
-Menjünk,-mondta nevetve Raphael.
-Siessünk ,mert éhen halok,-mondta majd visszanézett az ágyon fekvő őrzőre, aki úgy aludt, mint a bunda mintha semmi nem történt volna körülötte.
-Sátán te aztán tudsz élni,-mondta nevetve majd belekarolt a fiába és úgy indultak a labirintussal vetélkedő folyosókon.
Mikor beértek az ebédlőbe Raphael-t nem az a látvány fogadta, ami előző nap este. Az asztal meg volt terítve és roskadozott a sok finomabbnál finomabb étel alatt. Egy szolga futott Salamonék elé alacsony vékony fekete hajú leány volt Ralph el sem akarta hinni ,hogy a lány démon.
-Uram! Úrfi! elkészültünk a reggelivel kérem foglaljanak helyet,-mutatott az asztal felé félig meghajolva.
Egy kis idő sem telt el majd mindkét oldalon az asztalfő székeihez állt egy-egy szolga, akik tűntek első látásra felnőttnek nem, hogy tinédzsernek. Miután a székeket kihúzták Salamon példáját követve Raphael is az asztalhoz sétált majd leült és elköltötte a reggelijét. A nap izgalmasabb része, amelyet már alig várt csak ezután kezdődött. A fiú egész testét az izgalom járta át még soha nem volt olyan, hogy ennyire izgult volna valamiért. Még a saját születésnapjával is úgy volt "Bár csak ne lenne!" "Bár csak eltűnne a földszínéről". Most azonban más volt hisz volt aki törődött vele és lehet, el sieti viszont teljesen biztos volt abban a tényben, hogy Salamon szereti őt. Nem értette az okát azonban a szeretetét érezte.
DU LIEST GERADE
Az alvilág ura ( Átírás alatt)
FantasyGondoltatok már valaha arra vajon milyen démonúrnak lenni? Nem, Na ugye, én sem hittem volna, hogy egy ilyen kis semmirekellő gyerek, mint én egy nap a démonúr trónján ül majd, Hogy hogyan is kezdődött ezt mesélem hát el nektek.
