2000 éve egy megvetendő élhetetlen korban.
Egy fiatal fiú sorsának bemutatása. Olvassunk hát bele az általa leírt életbe.
Egy átlagos napom lemegyek az utcára és a szomszéd újságárus újságját árulom, már ha nem szakad az eső vagy, hó.
-Oh elnézést a bemutatkozást elfelejtettem a nevem Raphael Moon 14 éves vagyok a szüleim még baba koromban haltak meg nem is ismertem őket. Árvaházba kerültem, ahonnan ki hozott egy házaspár azonban nem nagyon kedvelnek még azt sem engedték, hogy iskolába járjak csak a fiúk Simon mehetett én meg mehettem dolgozni, hogy Simon megkapja, amit csak akar. Akkoriban még csak hinni sem tudtam abban, hogy ez valaha máshogy lesz. Minden nap szépen reggel 6 kor kiálltam újságot árulni azonban az újság egy idő után már nem fogyott. Egy szép napsütéses délelőtt egy férfi jelent meg előttem. Elég érdekes kinézete volt még soha nem láttam férfit akinek sárga szeme és hosszú vörös haja lenne és valami kellemes aura lengte körbe. Oda lépett hozzám és végig mért tetőtől talpig majd megszólalt.
-Add nekem az összes újságot,-mondta.
Megfogtam az összes újságot, ami nálam volt és a kezébe adtam ö pedig ki fizette azonban nagyon meglepett, amit ezután tett. Nem is hittem a szememnek a kezében lévő újság kupac lángra lobbant pedig semmit nem tett. Én meg csak álltam előtte szótlanul. Miután leégett az újság a kezében felém fordult és megszólalt
-Akkor mára végeztél?-kérdezte.
-I-igen uram végeztem,-mondtam kissé félénken.
-Remek akkor most velem jössz,-mondta kissé parancsolóan.
-Mi-i csoda? hiszen nem is ismerem magát,-mondtam meglepetten.
El is akartam menni mikor a férfi elkapta az alkaromat.
-Majd megismersz, de most kövess engem,-mondta majd füttyentett és egy fekete autó jelent meg.
Ezt nem hiszem el ez valami álom ki ez a férfi? -gondoltam magamban.
Majd miután egy ideje mentünk az autó fékezése rántott vissza valóságba. A sofőr kiszállt át sietett a férfihez ki nyitotta neki az ajtót, majd át jött az én oldalamra és nekem is ajtót nyitott.
-Mondom én, hogy álmodom,-mondtam ki végül hangosan. Amitől a sofőr nevetni kezdett ám diszkréten majd lehajtotta a fejét és vissza ült a kocsiba és a kocsi ismét eltűnt. A férfi oda lépett mellém a vállamra tette a kezét és megfordított. Mikor teljesen megfordultam láttam, csakhogy hol is vagyunk. Egy hatalmas áruház előtt álltunk melynek a kirakata teli s tele volt próbababákkal , amiken szebbnél szebb ruhák voltak.
BẠN ĐANG ĐỌC
Az alvilág ura ( Átírás alatt)
Viễn tưởngGondoltatok már valaha arra vajon milyen démonúrnak lenni? Nem, Na ugye, én sem hittem volna, hogy egy ilyen kis semmirekellő gyerek, mint én egy nap a démonúr trónján ül majd, Hogy hogyan is kezdődött ezt mesélem hát el nektek.
