Az alvilág ura ( Átírás alatt)

-Egy új élet-

Álltam kinn a korom sötétben az égen csak a hold világított és azon gondolkodtam, hogy vajon miként is fogok haza jutni. Mikor egyszer csak megjelent mögöttem Salamon.

-Kövess haza viszlek,-mondta majd intett egyet és nem sokkal később a már jól ismert fekete autó gördült be az étterem elé.

Egy ideig csak gondolkodtam, majd beszálltam az autóba.

-Hol laksz?-kérdezte a sofőr.

-Szép Királyi utca.31,-mondtam neki.

Mentünk egy ideig és én csak az ablakon néztem kifelé és azon gondolkodtam, hogyan fogom ezt kimagyarázni a nevelő szüleimnél. Majd mikor megláttam a jól ismert szürkés kopottas házat egy nagyot nyeltem és kiszálltam az autóból.

-További Kellemes Estét Kívánok! Uraim-mondtam majd indultam el a kapuhoz.

Maszat Simon kutyája már futott is elém, de mielőtt megsimogathattam volna Simon jelent meg az ajtóban.

-Itt van a naplopó!-kiáltotta miközben hátra nézett.

Angelika a nevelőanyám jött le az emeletről ennek hallatán s mikor meglátott engem az új ruhámban és a hajammal kérdőre vont miközben az ajtót csuktam be magam mögött.

-Mégis hol voltál? Ilyenkor kell hazajönni?-kérdezte kiabálva.

-Dolgoztam,-vágtam rá.

-És ez a ruha és a haj?-kérdezte.

-Egy férfi vásárolt nálam és meghívott egy étterembe és ezeket ö fizette,-mondtam miközben a ruhámat mutattam.

-Nem hiszem el, most azonnal vedd le biztos valahonnan loptad,-kiabálta olyan hangosan, hogy az utcában szerintem mindenki hallotta.

Angelika éppen a ruhát akarta lerángatni rólam, amit eszem ágában nem volt levenni akár mit is mond.

Mikor egyszer csak megszólalt a csengő.

-Ezt nem hiszem el ki lehet az ilyenkor,-mondta majd engem ott hagyva ment ajtót nyitni.

Mikor az ajtó kinyílt nem más állt előttem, mint Salamon.

-Jó Estét Kívánok Hölgyem!-mondta illedelmesen.

Angelika végig nézett rajta hiszen életében nem látott még ilyen finom urat.

-Mit szeretne Uram?-kérdezte miközben le se vette a szemét Salamonról.

-Itt lakik Raphael Moon?-kérdezte mire én lefagytam.

-Igen ,itt lakik az a semmirekellő akarom mondani fiú mit szeretne tőle? -kérdezte érdeklődve.

-Ha maguknak nem kell a fiú én elvinném,-mondta.

Mi vagyok én valami tárgy, amit csak úgy adogatni lehet kérdeztem magamban.

-Mit szeretne a fiútól,-kérdezte Angelika.

-Maguknak mindegy, hogy mi történik vele nem?-kérdezte Salamon.

-Az igaz így is nehezen tudunk megélni,-mondta.

-Akkor én most el is vinném itt van valamennyi pénz,-mondta majd egy köteg pénzt nyomott a nevelőanyám kezébe.

Nem is gondolkodott sokáig a nevelő anyám rám parancsolt, hogy menjek az úrhoz. Ki is mentem beültünk a kocsiba és egész úton csak az járt a fejemben, hogy engem most eladtak. A gondolataimból az rántott vissza a valóságba mikor a kocsi begördült egy villa elé gyönyörű hatalmas villa és biztos vagyok benne, hogy az udvara is szép lehet nappal. Egy fiatal fiú jelent meg a kertben és amint meglátta a kocsit odafutott és üdvözölte Salamont.

-Uram Üdvözlöm itthon mit óhajt?-kérdezte a fiú.

-A fiúnak mutasd meg a szobáját!-mondta miközben rám mutatott.

A fiú elém lépett és mutatta, hogy menjek be. Mikor beléptem a villába két  kutya jelent meg a lábamnál és ahogy körbe néztem a falakon gyönyörű képek és festmények voltak. A fiú mutatta, hogy menjek tovább egy hófehér csigalépcsőn vezetett fel az egyik szobához ,majd a folyosón található első szoba ajtaját nyitotta ki és mutatta, hogy lépjek be. Miután bementem a szobába láttam csak a szürke falakat fehér bútorokat a farkas mintás ágyneműmet egy franciára terítve. Teljesen elvesztem a szoba megtekintésébe észre sem vettem, hogy a fiú elment csak akkor jutott tudomásomra mikor újra megjelent a kezében egy selyem bordó színű pizsamával. Át jutotta ,majd megmutatta a fürdőt és távozott. Nem sokkal ezután elment lezuhanyoztam felvettem a pizsamát és befeküdtem az ágyba azonban azon, hogy mi fog történni már nem tudtam gondolkodni, mert elnyomott az álom.