-Apám milyen levelet kapott az előbb?-érdeklődött Raphael.
-Ne foglalkozz vele fiam majd otthon elolvasom semmi nem ronthatja el a mai napunkat kövess nézzük meg az iskolát,-mondta majd mosolyogva a fia vállára rakta a kezét és így folytatták útjukat amíg el nem értek az iskoláig. Az iskola épülete hatalmas volt és a kinézete egy kastéllyal vetélkedett falai feketék voltak, mint az éj és hatalmas lila üveges ablakok nyíltak minden irányba.
-Hihetetlen nagyon jól néz ki,-mondta Ralph mosolyogva.
-Igen de ez még csak a külsője nézzük meg belülről is,-mondta Salamon majd elindultak az iskola belsejébe.
Ahogy haladtak a folyosón Raphael annyira belefelejtkezett a látványba, hogy neki ment egy diáknak.
-Nem látsz a szemedtől?!- rivall rá a fiú.
-Elnézését kérem,-mondta Ralph majd ahogy megemelte tekintetét látta csak meg a fiút, aki egy pár évvel lehetett csak idősebb nála hosszú fekete ruhája ében fekete haja volt, ami úgy csillogót mintha az éjszakai égbolt lenne.
Azonban a szemszínét nem tudta elárulni ugyanis a fiú szemeit egy fekete üveges aranykeretű szemüveg takarta.
-Most megbocsájtom, de legközelebb nézz az orrod elé,-mondta majd Salamonra pillantott,- Akkor igazgató úr én távoznék további kellemes napot kívánok önöknek,-mondta majd abban a pillanatban eltűnt a folyosóról.
-Hogy lehet, hogy ma minden lépés után egy álom démonba botlok,-mondta Salamon.
-Álomdémonba ezt meg ,hogy érted?-kérdezte Ralph.
ESTÁS LEYENDO
Az alvilág ura ( Átírás alatt)
FantasíaGondoltatok már valaha arra vajon milyen démonúrnak lenni? Nem, Na ugye, én sem hittem volna, hogy egy ilyen kis semmirekellő gyerek, mint én egy nap a démonúr trónján ül majd, Hogy hogyan is kezdődött ezt mesélem hát el nektek.
