Az alvilág ura ( Átírás alatt)

🎉A Party estéje🎉

Másnap reggel a mosolyt nem lehetett levakarni az arcáról csak akkor tűnt el, ha néha felvillant a romokban lévő kastélya akkor sóhajtott egyet ám a fiának nem mondta el mi miatt sóhajtozik nap hosszat. Ez a nap hamar telt el és Salamon nem említette, az unokahúgainak beleegyezését a tanárosaiba. Egész nap Raphaelt figyelte, aki Arésszal játszott és mikor Arészra nézett a kiskutya visszaidézte számára Lordot és elgondolkozott azon, hogy vajon az ő fiának milyen familiárisa lesz vagy, hogy egyáltalán mikor kellene szerződést kötnie vele. Hiába bírt a fiú hihetetlen erővel mégiscsak nem rég változott démonná így a félelem ott motoszkált Salamonban. Miután ez a nap is eltelt eljött a Születésnapi Party napja. Raphael az apjával szépen kiöltözötten sétálgatott a városban míg nem jött el az idő, hogy a születésnapos házához menjenek. Még, hogy házhoz kastélyhoz indult apa s fia és azon az estén Sátán helyett Arész volt velük kísérőként. A kis aranyszínű Kerberosz ahogy a kicsinyke lábaival futott gazdája után néha orra bukott melyen jót nevetettet Salamon és Raphael is miközben segítettek a kiskutyának. Ahogy a birtok kapujához értek az őrök meghajoltak előttünk és egy inas bevezette őket az ünnepelthez. Azonban mielőtt Salazarhoz értek volna Salamon észrevett egy hófehér farkast a tömegben.

-Ez nem lehet igaz,-csúszott ki a száján, amit a közelben álló hosszú fekete hajú fenséges aurájú ünnepelt is hallott majd odalépett Salamonhoz.

-Üdvözletem Cárom,-mondta Salazar mire Salamon elnézett egy semleges irányba Raphael viszont majdnem elájult.

-Nem vagyok Cár,-mondta közönyösen.

Majd egy bíbor vörös dobozt nyújtott át Salazarnak.

A születésnapos démon elvette az ajándékot megköszönte majd kinyitotta egy arany rózsa volt benne.

-Köszönöm szépen a tekintélyes ajándékot és fogadd őszinte bocsánat kérésem a múltkoriért a felelős démont már megbüntettem,-mondta Salazar.

Salamon egy kissé meghajolt majd indulni készült, de Salazar utána szólt.

-Szeretnék valakit bemutatni neked,-mondta majd oldalra fordult és intett egy lila hajú hölgynek, akit Salamon első látásra felismert Ametiszt volt.

Mikor a lány odaért meglepetten egy szó nélkül állt és nézte végig a felnőtt lányt.

-Bácsikám, de rég láttalak,-mondta Ametiszt miközben megölelte Salamont.

-Ti ismeritek egymást? -kérdezte Salazar Salamon felé fordulva.

-Igen ő az unokahúgom,-mondta halkan Salamon.

-Micsoda egybeesés nekem a tanítványom,-mondta egy nagy mosollyal a száján majd intett egy pincérnek, aki egy tálca itallal lépett hozzájuk.

Salazar levett kettőt majd az egyiket Ametisztnek majd a másikat Salamonnak adta majd ő is levett egyet és így szólt.

-Koccintsunk a találkozásra és a rokonságra,-mondta majd mindannyian koccintottak majd felhörpintették az italokat és Salazar magukra hagyta őket, hogy tudjanak beszélgetni hiszen látszott rajtuk, hogy sok mindent szeretnének megbeszélni , de Salamon nem tudta, hogy oldja meg hiszen Ametiszt már alig állt a lábán a részegségtől.

-A nővéred is itt van?-kérdezte Salamon.

-Már, hogy ne lenne,-mondta Ametiszt majd csuklott egyet és észrevette Raphaelt is.

-Istenem de aranyos kölyök,-lépett oda hozzá és megölelte majd összekócolta a fiú haját.

-Ametiszt!-fogta meg a lány vállát és fordította maga felé.

-Igen Bácsi?-kérdezte a lány kábán.

-Hol van a nővéred?-kérdezte Salamon.

-El ment megkeresni,-csuklott egyet,-Lordot,-mondta majd újból inni akart azonban megállította Salamon.

-Ralph láttál erre egy hófehér farkast?-kérdezte a fiát.

Aki abban a pillanatban körbe nézett majd mikor meglátta Lordot odamutatott és Salamon is konstatálta ,hogy Lord nem tűnt el, de még ha el is tűnt volna Reefith könnyű szerrel visszahívhatta volna ez csak egyet jelenthet ő is részeg és kitudja hol barangol.

Majd egyszer csak egy ismerős kiáltást hallott a hang irányába nézve látta meg a vörös hajú lány a kezében egy nyúllal egy nyúllal? ez komoly? gondolta magában Salamon.

-Megtaláltam Lordot,-kiabált Reefith örömmel az arcán.

A kissé arrébb álló Lord viszont morgással jelezte, hogy nem ő van a karjában.

Ahogy közelebb ért Reefith meglátta bácsikáját azonnal a karjaiba rohant.

-De rég láttalak bácsi,-mondta majd hátrébb lépett és megmutatta a nyulat a karjában.

-Nézd bácsi meg van Lord,-mondta majd Ametiszt felé fordult, aki nem őt figyelte, hanem a mögöttük sütött egész csirkét nézte szomorúan.

Reefith ledobta a nyulat majd a húga mellé lépett és megkérdezte mi a baja.

-Liam ott sül,-mondta szomorúan Ametiszt.

Ekkor viszont nevetés hallatszott Lord nevetett megállás nélkül mire Liam mérgesen közelített felé.

-Nem baj húgi keressünk másikat,-mondta majd meg sem várva húga reakcióját egy fekete ruhás álomdémonra vetette magát miközben az kiabálta.

-Oli de rég láttalak,-miután jó hangosan elkiáltotta magát a húga is csatlakozott a bulihoz.

Egy kis idő sem telt bele mikor Reefith úgy döntött távozna így el is indult ám az ajtó helyett a falat találta telibe.

-Ebből mára elég,-mondta Salamon majd Reefithez sétált és egy csettintéssel elaltatta mire mellette termett Lord és Moam, akik a karjukba tartották.

Eközben Ralphot megkérve elindult Ametiszt felé csettintett egyet azonban ez nem segített így ki kellett próbálják Raphael elmekontrollját. Még soha nem próbálták azonban nem volt más választásuk. Raphael Ametiszt elé állt majd megszólalt.

-Most aludj el szépen,-mondta mire a lány álomba merült és mellette termett két szolgája.

Lord nagy sajnálatára mert amint Liam meg jelenet elő jött az allergiája és szüntelen csak trüszkölt.

-Lord vegyél maszkot, ha nem bírod,-mondta Salamon.

-Én maszkot biztos nem inkább fújja le magát az a csirke,-mondta Lord gúnyosan.

-Én csirke?-kérdezett vissza Liam és már támadott is volna, ha Moam nem állítja meg, hogy vegye már észre mi van a kezében.

Salamon füttyentett egyet majd a semmiből megjelent egy kocsi, amibe betették a két lányt és a szolgák beültek. Majd előre ült Salamon és Ralph és Ralph ölben ott feküdt Arész. Mikor megérkeztek Salamon Rezidenciájára a két kábult lányt egy-egy vendégszobába vitték. Majd Salamon elmesélte Raphaelnek kik ők és hogy biztos okuk volt így lerészegedni, de ezt majd más nap megbeszélik. A rövid beszélgetés után mindketten a szobáikba mentek lepihenni. Míg a szolgák is az úrnőjük közelében voltak míg a familiárisok egy szobába az úrnőjükkel a másik kettő külön-külön szobába. Ami jó hír volt Lordnak hiszen végre kapott levegőt és jól tudott aludni.