Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

A múlt vége

Jimin szemszög

Nem tudtam mit mondjak ... hirtelen nem sikerült felfognom, hogy a múltam, a legjobb barátom elhunyt. Remegtem a dühtől, és attól szánalomtól amit iránta éreztem. Kinyomtam a telefont, és csak futottam a kórház másik oldalát Taehyunghoz. Mikor megláttam az orvost Jinékkel beszélni, össze szorult a gyomrom újból. Féltem odamenni, és hivatalosan hallani, hogy elvesztettem a másik felem. Lassan oda sétáltam és már hallottam miről is beszélnek, Tae szüleit próbálták elérni, de azok nem reagáltak a hívásokra. 

-Hát szia Jimin.- köszönt nekem könnyes szemekkel Namjoon. nem tudtam mit mondjak csak rá néztem az éppen pontosan halászó orvosra aki felpillantott. 
-Ó, te vagy az a fiú aki nemrég jött a kórházba a másik fiatalemberrel, igaz? - csak bólógattam. - Tudom Jimin nem könnyű ez neked, de talán ha sikerül elérni Tae szüleit akkor lehet, hogy meg tudjuk menteni Jungkook életét, ha jól emlékszem így hívják. - nem értettem mit akar ezzel mondani, könyes szemeim hirtelen átvátottak kérdő pozíciót, amikor éppen Hoseok szeme felcsillant. 
-Érted Jimin! Tae oda adhatja a máját! Vagyis nem ő hanem a szülei.- javította ki.
-Viszotnakkor sietnünk kell mert nincs sok időnk erre.- mondta Jin, és helyesen az orvos.

Elkezdtem  eszeveszetten futni Taehyung szüleinek házához. Továbbra is csak az járt a fejemben hogy meg akarom menteni Jungkookot ha már Taehyungot nem sikerült. 

Suga szemszög

Éppen visznek be a rendőrök, viszont nem igazán bánom ami történt. Be van verve a fél arcom és szilánkok állnak ki belőle. Mondjuk ezt meg is érdemeltem, de nem nagyon érdekel. Élveztem ami történt, bár bevallom durva voltam. Nézni ahogy villognak a rendőrség kocsijának lámpáí, elég szórakoztató bevérzett szemekkel. Mire oda értünk az örsre már mindent pirosban láttam. Kaptam egy szakadt rongyot, és le ültettek kivallatni.
-A partnered ön akaratából egyezett bele abba hogy ezt csináld? -kérdezte komolyan a biztosúr.
-Szerintem senki sem egyezne bele abba hogy megerőszakolják. -hánytam szemre mosolyogva.
-Szerintem pszichés problémái vannak és inkább egy pszichológusnak kéne kikérdeznie. -szólt közbe a háttérből a segéd rendőr.
A biztosúr rá nézett és csak bólintott egyet. Elég hamar elengedték azt a tényt hogy normális lennék. Ezzel ki is sétáltak és én csak vártam egy cellában amibe ideiglenesen helyeztek át az éjszakára. Egyszercsak telefon csörgést hallottam az irodából. Aztán tompa beszédet, ami egyre közeledett felém. A biztosúr segédje nyújtotta felém a telefont azzal a kísérő mondattal hogy.
-Igazán sajnálom.
Átvettem a telefont remegő kézzel.
-Szia Suga - köszönt az orvos.
Mit akarhat mondani?!