Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

Lelkig Hatoló Fájdalom

Taehyung szemszög.

Sírva futottam. Nem tudtam merre, de muszáj volt.
Muszáj volt levezetnem a feszültséget ami most átjárt. Eleredt az eső, de nekem át kellett gondolnom a dolgokat. Mi a fasz történt? Vagyis... Persze. Benyitottam és két kipirult arcot láttam, akik ha nem lépek közbe lefekündek. Ez eddig nem is zavar. Inkább az...
Hogy az a két ember, a legjobb barátom és egy srác akit alig ismer. És tudom hogy nincs közöm hozzá, de én kerek 5 éve küzdök azért hogy kaphassak egy csókot, és most kell rá jönnöm hogy Jimint ilyen könnyű leteríteni? Fáj... Fáj hogy az a két kipirult ember nem mi voltunk. Valószínűleg azóta már a harmadik menetet nyomják. Kurva jó. Csak az a baj, hogy nem is akarok ilyenekre gondolni, mégis ez jut az eszembe. De faszom... Persze hogy ilyenek az első gondolataim ha fülig szerelmes vagyok belé...
Már szakadt, de én mégis futottam tovább.
Úgy gondoltam megérdemlem. Miért nem tudtam jelezni, miért nem tudtam lépni? Miért nem sikerült?
És most miért nem fekszik Jimin az ölemben, a tv csatornákat váltva ezen az esős délutánon? Komolyan idióta vagyok...
Eközben egy sikátorhoz értem, ahol gondoltam megállok. Leültem egy fal mellé, és a térdemre hajtottam a fejem. Elkezdtem énekelgetni. Azt a dalt amit még Jimin-el tanultunk körübelolül tíz évesen Jihyung-tól. Minden este ezt énekeltük. Imádtuk a zenét. Mai napig emlékszem akkori gyerekes de mégis gyönyörű hangjára. Ebben a pillanatban motoszkálást hallodtam, ezért abba hagytam és felnéztem.
-Folytathattad volna még... Gyönyörű hangod van.
Sötét volt nem láttam ki az viszont elég kicsinek tűnt.
-Ki vagy? - kérdeztem normális hangnemben.
-Ha meg akarod tudni énekelj még. - ezt most komolyan mondja?
-De... - nem tudtam mit mondani.
-Kérlek... - bársonyos de mégis férfias hangjától kirázott a hideg.
Elkezdtem ugyanazt a dallamot mint az előbb csak most hangosabban. Közelebb jött és leült elém török ülésbe. Úgy éreztem mintha egyenesen farkas szemet néznénk egymással, de a sötét miatt nem nagyon tudtam kivenni mást abból hogy nagyon szép barna szemei vannak. Végig énekeltem a dalt, és kíváncsian vártam elmondja ki ő.
-Suga vagyok. Viszont mi nem találkoztunk. - ezzel fel állt és elsietett. Csak néztem hült helye után. Este kilenc órakor a sötétben találkoztam egy fantommal, akiről csak annyit tudok hogy a neve Suga, mégis megbabonázott...
Mond...Találkozunk mi még?