Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

Mégis Te Vagy Az?

Jimin szemszög

Amint megláttam Taehyung-ot olyan sok dolog kezdett el a fejemben kavarogni, hogy még én sem tudtam mit gondolok. Nagyon megváltozott. Ezüstös haja és érett arca olyan érzéseket indított be bennem, amit eddig még soha.

Nyeltem egyet, mert éreztem nagyra tágultak a szemeim.
-Ohm szia! - köszöntem összeszedetlenül.
-Sziasztok! - mosolygott ránk, én pedig csak bámultam a gyönyörűséget.
Jungkook egyszerre lett dühös és szomorú. Szóval rögtön vissza vettem magamból. Nem tehetem ezt vele!
Beleptünk az ajtón és egy gyönyörű fekete fehér színekben pompázó belteret pillantottunk meg.
Suga éppen főzött valamit. Ő is nagyon megváltozott.
Kék haja nagyon jól állt neki.

- Na hát, sok idő telt el mióta utoljára láttalak. - pacsizott Suga Kook-al.
El is felejtettem milyen jó haverok voltak ők is.
Elkezdtünk beszélgetni és enni. Sokat nevettünk felhoztuk a régi emlékeket.
-És emlékszel Jimin mikor a bátyád rám borította az egész leveses lábost? - nevetve fordult felém Tae.
-Hát persze! - nevettem énis.
Jungkook egyre komorabb lett ahogy látta jól érzem magam Taehyung-al.
Tae most olyan mint régen. A személyisége semmit sem változott. Mintha el is felejtette volna mikor kiküldtem őt a házból. Hibát követtem el. De szerencsére nem veszítettem el ennek ellenére sem.
Mindig küldte az üzeneteket hogy bár szét váltak útjaink hozzá mehetek ha baj van és sosem fog elhagyni. Többet törődött velem így is mint bárki más. Talán Jungkook-nál is... Hisz vele még csak 1 éve vagyok párkapcsolatban. Tae jóval többet segített.
És nem csak azért mert szerelmes volt belém. Bármi bajom volt kicsi korunk óta... Ő ott volt nekem.
Lehet rosszul választottam?
Megiscsak egy ismeretlent választottam helyette.
Igaza volt. Nem is ismertem Jungkook-ot, őt pedig igen. És rohadt sokat tett azért hogy a szívemben kössön ki.
Végülis... Így is ott kötött ki. Csak nem lettem belé szerelmes.
Vagyis. Nem is tudhatom. Hisz rögtön össze jöttem Jungkook-al. Ha nem lett volna semmi közöttünk mostani párommal. Akkor talán egy boldog kapcsolatban lennék Taével?...
Talán jobb is lett volna...
És ehhez egy év kellett... Szegény barátom.
Sajnálom hogy most jöttem rá hibáztam.

Ők eközben zavartalanul beszélgettek tovább. Úgy éreztem ki kell mennem egy kicsit.
-Ki megyek egy kicsit levegőzni a kertbe. Mindjárt jövök! - mondtam és kimentem a hátsó kertbe.
Csak álltam és néztem az eget. Össze kellett szednem magam.
Hallottam hogy nyílik az ajtó, azt hittem hogy Jungkook de... Ez Tae volt.
-Jól vagy Jimin barátom? - nézett rám aggódóan.
-Igen igen - mosolyogtam rá.
-Hát pedig nem úgy nézel ki - jött közelebb, és megfogta a vállam.
-Én csak... Úgy érzem hibáztam. - hajtottam le a fejem.
-Miért miben hibáztál?
Oda fordultam hozzá könnyes szemeimmel, és az arcunkat alig választotta el 2 centi egymástól.
Jimin mit csinálsz? Neked ezt nem szabad.
De mire ezek a gondolatok eljutottak az agyamig addigra az ajkai már majdnem az enyémeimen pihentek.
Viszont hirtelen kilátást hallottunk.
-JIMIN HÍVD A MENTŐKET!