Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

Ez Nem Jön Össze...

Jeon Jungkook mit csinálsz?
Egyre erősebben méjesztette körmeit hátamba.
Egyszerűen fogalmam sem volt róla mi baja van.
-Jungkook? Jól vagy? - kérdeztem halkan. Csak bólogatott belebújva a vállamba, és továbbra sem kaptam rá választ hogy miért.
-Kook... Mesélj.. - nem reagált. Simogattam fejét, ezzel próbálva lenyugtatni egy kicsit. Ekkor éreztem hogy beleszippant pulcsim illatába, és egy kicsit megkönnyebbül. Már nem szorított olyan szorosan, és orra ahelyett hogy fejével együtt vállamba lett volna temetve, most nyakamon pihent. Élvezte.
Élvezte azt a közelséget ami most köztünk kialakult.
Jól esett neki hogy egy papír nem fért volna el közöttünk. És őszíntén nekem is... Egyre nagyobbakat szippantott illatomból, és keze elkezdte simogatni a hátamat. Majd nyomott a nyakamba egy puszit.
Te jó ég... Megfordult a fejében hogy csak két napja ismerjük egymást? Az a baj hogy nekem sem..
Túlságosan elragadott az érzés ahhoz hogy eltudjam lökni. Fel emelte a fejét és a szemembe nézett. Mind a ketten ki voltunk pirulva. Már éreztem leheletét arcomon mikor megszólalt a csengő...
Egy kicsit mindketten megugrottunk. Viszont legnagyobb bánatomra elengedett hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Lassan nagyokat lépve értem el a bejáratig és őszíntén semmi éketkedvel csaptam ki azt hogy majd beleremegett a ház. Barátom ijedve nézett rám két nagy szemével, mint aki semmi rosszat nem csinált. Oh ha tudnád milyen rosszat csináltál azzal hogy pont most becsöngettél anyukám. Simán kaphatnál érte egy két anyai pofont hogy nem hagysz élni a szerelmi életem.
Eközben úgy néztem rá mint aki ki akarja nyírni.
-Öhmm. Én öhm-szegény tényleg nagyon meglepődött. Ekkor a hátam mögé ért Jungkook, ugyanazzal a piros orcával, összegyürt ruhával és tépett hajjal mint én. Pedig eddig semmi rosszat nem csináltunk. De esküszöm hogy úgy néztünk ki mint akik igen.
-Ohm... - ez neki is leesett-Csak a suliban felejtetted a füzeted-oda adta lehajtott fejjel és már ment is...
Ezután becsuktam az ajtót, és a helyére tettem a füzetem. Ledöltem az ágyra, és elgondolkoztam azon ami történt. Jungkook igenis kezdeményezett. Kinyilvánította hogy kíván. Én pedig némán bámúltam... Most biztos úgy van vele hogy csak féltem tőle. Miért jöhetett volna csak pár perccel később Taehyung?! Ezt elbasztam. Ma már nem eszem. Sem Jungkook-ból, sem a sushi-ból.
Ez szomorú.