Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

Miért Nem Tudtam Róla?

Jimin szemszög

Majd szemembe nézett és azt mondta "Szeretlek".
Reggel van és  Kook mellkasán hihetetlenül kényelmes volt aludni. Ez a csend jót tesz ezek után.
Csak feküdni és nézni ahogyan halkan szuszog. Egyszerűen csodálatos. Megsimítottam az arcát, és arrébb raktam egy tincset ami a szemébe lógott. Pont mint azon a napon. A cseresznyefa alatt. Istenem minden olyan jól közbe jött. Ilyen szerencsém meg sosem volt. Kaptam egy herceget. Egy fekete hajú gyönyörű királyfit. És hogy alig három nap alatt szerelmes is legyek belé... Ez annyira lehetetlen.
Elkezdett ébredezni, miközben arcát cirógattam.
Rám nézett és elmosolyodott. Magához húzott és erősen átölelt. Annyira jó a karjaiban lenni.
-Éhes vagyoookk- nyögte két ásítás között. Akármennyire herceg, még mindig ugyanolyan kisgyerek maradt. Ezt imádom benne. Hogy lehet valaki egyszerre egy tökéletes domináló személy, és egy kisgyermek is egyben? Nem tudom, de ez cuki.
-Akkor megyek és csinálok valami reggelit. - mondtam és már álltam volna fel.
-Ne menj el-húzott vissza magához.
-De muszáj ételt készítenem, mert éhen halsz. - nevettem el magam.
-Akkor megyek veled. - mosolygott rám, és már az ölében találtam magam. Lábbammal átkulcsoltam derekát, kezemmel pedig nyakát. Így pontosan szemből nézhettem azokat az elképeztően gyönyörű szemeket. Elértünk a konyháig ahol letett.
-Na és mit szeretnél enni?
-Mit kaphatok? - kérdezte kíváncsian.
-Hát van gabonapehely, rántotta, vagy szendvics. Vagy tudom már! - lelkesedtem fel, hisz bár megtanultam hogy kell, még sosem csináltam.
-Szereted a palacsintát?
-Tudsz csinálni? - kezdtek el ragyogni a szemei.
-UHU-mosolyogtam büszkén.
Lendületet vett, bár nem tudtam mit akar.
Hirtelen nekem szaladt és fel emelt egy szoros ölelésbe vonva.
-Te vagy a tökéletes férfi ezen a világon!-jelentette ki hangosan. És gondolom akkor ez egy igen a palacsintára. Ez az egész olyan szeretetteljes hogy el fogok ájulni...

Megreggeliztünk, és úgy döntöttem én bizony a faszomért sem megyek iskolába. Agy legyek már egy nap szerelmes. Viszont ekkor valaki becsöngetett.
Azt hittem Tae lesz az hogy ellenőrizze miért nem vagyok suliban, de egy teljesen másik személy állt helyette az ajtóban.
-Taehyung nagyon rosszul van, azt sem tudom haza jutott e már. - kezdett bele zihálva Suga, akiről csak annyit tudok hogy alig jár be és ő a suli úgynevezett rosszfiúja.
-Mi? Hol van? Mi történt? - kezdtem énis egyre aggódóbb stílust felvenni. Jungkook a háttérből úgyanúgy félve hallgatta az előbb lezajlottakat.
-Még este, egy sikátorban találtam, teljesen szétesve.
Nagyon szomorúnak tűnt. De azt sem tudta ki vagyok. Úgy pedig nem vihettem haza. Viszont amikor hívtalak az éjjel nem vetted fel. Így ötletem sem volt mit kezdjek ezzel. Visszamentem de már nem találtam ott. Reggelig kerestem, és biztos voltam benne hogy értesültél az anyjától, de ezek szerint nem. - darálta le az egészet egy szuszra. Suga mikor lett faszfejből, érző lény?
-Te jó ég! - termett mellettem Jungkook és már Sugával tervezgették hol és hogyan találják meg Taét viszont én már tudtam a választ.
-Én tudom hol van. Viszont egyedül megyek. Nem tudom mi baja és félek hogy rosszabb lesz. - ezzel vettem a bakancsom, és választ meg sem várva indultam el addig a játszótérig amin annó legelőször találkoztunk. Egy húsz perc séta volt, de úgy éreztem mintha egy évbe tartott volna. Nem láttam a játszón viszont tudtam a trükkjét. Beljebb mentem és benéztem a csúszda alá. Szívszorító látvány volt.
Egy didergő Taehyung-ot pillantottam meg könnyes szemekkel amik be voltak csukva. Közelebb mentem és átöleltem legjobb barátomat. Meglepődött. És felnézett rám. Ráadtam a kabátom, és akármennyire akarta nem engedtem el. Nem kezdtem el faggatni, viszont minél előbb meleg helyre akartam juttatni ezért fel álltam és húztam magammal. Makacsan, de végül megmozdult. Tudtam hogy a legközelebb lévő ház amely szívesen fogad minket az Hobi-nál lesz úgyhogy elindultam abba az irányba. Viszont Tae megállt. A szemembe nézett és újra elkezdett sírni.
-Én miért nem vagyok elég jó?-mivan? - Mond ő miben más mint én? Esetleg többet tud rólad, vagy csak azért mert edz? Áruld el én miben nem elégíthettem volna ki vágyaid. - itt már zokogott.
-Tae...
-Miért?... Miért ő, és miért nem én?..
-De Tae... Én erről eddig nem is tudtam... Hogy tudtam volna választani köztetek? - itt énis elkezdtem könnyezni. Nehezen viselem hogy szomorú, mert bár számomra csak egy barát mégis szeretem őt. Átöleltem mert tudtam ha tovább sír csak mindketten perceken keresztül zokogni fogunk.
-Mond Jimin... Ha tudtad volna... Akkor most én vagy ő lenne melletted?