Én Önbizalmat...

344 27 0
                                    

Egyszerűen csodás érzés volt... Már nem sírt viszont ugyanolyan szorosan bújt hozzám. Az arca egy kisgyermek, és egy nyuszi keveréke volt. A haja kissé borzos, teste pedig nagyon kidolgozott. Fura volt. Lányosnak éreztem magam mellette, de egyáltalán nem zavart. Egyszercsak felnézett, egyenesen a szemembe. Láttam hogy jobban érzi magát. Nem akartam kérdezősködni hisz nem is ismertem, de magától megnyílt.
-A szüleim kidobtak... A barátaim elpártoltak tőlem. Kirúgtak az iskolámból. És pont ezen az elcseszett napon kellett rájönnöm hogy nem is szeretem a barátnőm, aki ennek hatására letépte az utolsó fehér rózsát anyám emlékbokráról...Bocsánat hogy bajt okoztam, megyek is.
Ezzel már indult is el. Viszont így nem mehet sehová. Teljesen lesokkolt, és le van rendezve egy bocsi hogy zavartammal az egész?
-De várj! Hisz nincs hova menned!
-Majd megoldom...Úgyis mindegy..
-Ne hülyéskedj! Velem jössz. - ezzel felkaptam a rózsát a földről, ráfogtam a csuklójára és egészen hazáig némán húztam magam után.
Ezután kinyitottam az ajtót, és húztam volna be a házba de nem mozdult. Látszott hogy már fázott, társaságra vágyott mint minden tini, viszont félt.
Félt új dolgokba belekezdeni. Az önbizalma valahol a béka feneke alatt pihent.
-Gyere csak. Együnk valamit, aztán aludjunk. Ültessük el a virágod, mit szólsz hozzá? - kérdeztem egy szomorú mosollyal az ajkaimon.
Nagyon lassan megmozdult. A kezemet nem engedte el. Belépett a lakásomba,ezzel teret adva magának.
Óvatosan elengettem a kezét, és még egy anyutól kapott földel téli cserépbe ültettem a rózsát.
-Jungkook vagyok. - mondta ki halkan.
-Én Jimin-mondtam ki kedvesen.
Nem akarom hogy még jobban roncsolódjon a lelki állapota.
-Gyere adok tiszta pizsamát.-valószínűleg a ruháit még nem volt alkalma elhozni. Szerencse hogy Jihyun hagyott nálam olyan ruhát ami az ővé, hisz az én ruháim Jungkookra biztos nem lennének jók.
Odadtam neki egy alsót és egy pólót, ezután illedelmesen kifáradtam a szobából, míg átöltözött.

Az este teljesen nyugodtan telt, én a szobámban, Kook pedig a szomszéd szobában az enyém mellett szunyókált. De sajnos elérkezett a reggel, és akármennyire is vártam hogy Taehyung-al találkozzak, sajnáltam Jungkook-ot egyedül itthon hagyni. Benéztem hozzá, ő pedig gyermeki ártatlansággal szuszoggott mint egy kölyök. El sem mondhatom mennyire cuki volt. Tae mindig horkol mint valami ló, amit a tanyán tenyésztettek.
-Kook? Fel kelnél egy percre? - kérdeztem halkan,és már az ágya mellett álltam.
-Hmm?-nézett rám, álmosan nyitogatva pilláit.
-Nekem el kell mennem iskolába. Nem zavarna ha addig egyedül lennél itthon?
-Nem, nem zavarna, de kérlek világosíts fel... - nézett rám mostmár teljesen éberen.- Meddig maradhatok? Vagy már most menjek el? Nem, szeretnék zavarni hisz még új iskolám sincs.. - nézett rám sajnálattal.
-Addig maradsz ameddig akarsz. - ezeket a szavakat félve mondtam ki, hisz csak tegnap találkoztunk, de valami vonz benne... Nem tudom mi de úgy érzem fájna ha elmenne.-Délután meg keresünk neked valami sulit. - mondtam ezentúl már mosolyogva.
-Köszönöm..-pirult el teljesen.
-Nah. Itt a laptopom, nincs lezárva, nyugodtan használd, a konyhában a szekrényben van müzli vagy nasi, a hűtő tele étellel, a tv-t a nappaliban használhatod, a fürdő pedig az én szobámból nyílik.
Elleszel?
-Természetesen-mutatta meg nyuszi fogait, egy óriási mosollyal.
-Mindjárt jön értem Jihyun, úgyhogy, megyek cipőt húzni. - Reggelente megállapodtunk a bátyjámmal, hogy mikor dolgozni megy, engem is elvisz a suliig, így nem kell sétálnom.
-Öhm. Ki az a Jihyun? Ha szabad kérdeznem persze.. - láttam összetörni készülő pici szívét ezért villámgyorsan válaszoltam kérdésére.
-A bátyám, még csak tegnap költöztem ide, és elvisz a suliig-mosolyogtam rá. Mintha teljesen megnyugodott volna, úgy mosolyodott el ő is.
Mostmár ki mentem a szobából és fél kaptam a bakancsom, már csak Jihyun-ra kellett várnom.
Időközben ki jött a szobából Kook is, de ezzel egy időben kopogtak az ajtón. Kinyitottam és egy nem vár személy állt a belyáratban.
-Jimin, ez meg ki?

Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now