Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

Valami Baj Van...

Második évad első rész
Jimin szemszög

Körülbelül eltelt már egy év.
A napokban nagyon sok dolgunk volt.
Ide oda mentünk, így koncertek úgy koncertek.
Nagyon fáradtak lettünk. De szerencsére végre itt van egy kis pihenő idő. Pontosan 1 hónap szabadságot kaptunk amiben nem is voltam biztos hogy lehet e.
Éppen a tv-t nézzük és készülődünk aludni.
Jungkook már nagyon rosszul néz ki.

Végül nagy nehezen elaludtunk. És egymás karjaiban töltöttük az éjszakát.
A reggel nyugisan telt számomra Jungkook elég sokáig aludt, így egyedül ki takarítottam és főztem is.
Hiányzik Taehyung... Rég láttam, és mégis csak a legjobb barátom... Volt. Csak volt. De a lelkemben mindig is közel marad hozzám. Akkor is, ha soha többé nem látom őt.
Mi közben gondolkoztam két kezet éreztem meg a derekam körül. A jól ismert nagy tappancsokat.
Édesem karolt át hátulról. Viszont rögtön rohant is a a másik irányba. El nem tudtam képzelni mégis mi baj lehet. Addig a pillanatig míg meg nem láttam hogy hány. Jungkook megint hány... Mostanában egyre több és több ilyen van, de mindig arra hivatkozik hogy semmi baja és csak rossz a gyomra.
De akármit eszik, akármit főzök.. Mindent kihány.
Kezdek nagyon aggódni érte...

-Kook, minden rendben?
-Persze, persze, semmi nem történt. Már jobban vagyok. - válaszolta ezt piroskás arccal és megmosta az arcát.
-Kérlek ne csináld ezt velem... Mégis mi baj van? - kérdeztem félve és éreztem hogy megint ugyanazt a választ fogom kapni.
-De hisz nincs semmi baj, biztos csak össze vissza ettem!
-Nem Kook, ez így nem mehet tovább. Ma el megyünk orvoshoz! - parancsoltam rá és mentem a felmosóért.
A délután viszonylag gyorsan el telt.
Nem nagyon csináltunk semmit.
Mostanában nem csinálunk semmit.
Eleinte mindig elmentünk valahová, mindig volt valami program. De mostanában.. Ez az egész megromlott. Csak ültünk és néztük a tv-t. Általában ez nálunk a kikapcsolódás. Ami elég szomorú
Legalábbis számomra... Mert úgy látszik Jungkook élvezi. Hiányoznak a Taéval töltött izgalmas napok, amikor csak mentünk össze vissza... Minden olyan jó volt... Akarom őt.
Vagyis... Dehogy. Vissza akarom őt kapni barátként.
Sehogy máshogy. Ebben biztosnak kell lennem.
-Jimin? Jimin?!, élsz még baba?- kérdezte Jungkook kétségbe esetten, mert bejöttem öltözni a szobába és 10 perce a szekrény előtt állok némán.
-Ohm.. Igen, csak elkaptak a gondolataim. - válaszoltam gyorsan
-És min gondolkoztál?
-Hát azon hogy talán meglátogathatnánk Taét..
-De hisz már egy éve nem láttad, most miért mennénk mégis hozzá? - válaszolta egyszerre meglepődve és dühösen. Úgy érzem még mindig nem feküdte ki hogy Tae szerelmes volt belém...
-Csak szeretnék és kész! - válaszoltam ő pedig nagy nehezen bele egyezett. Viszont ezek után már gyorsan siettünk az orvoshoz aki már várt minket.
Behivta Jungkookot hogy megvizsgálja. És kb egy óra múlva kijöttek mind a ketten. Viszont az orvos nem látszott valami nyugtatónak...
-Mr. Park Jimin. És Jeon Jungkook. Sajnálattal értesítem önöket hogy Jungkooknak...