Cseresznyefa - VMinKook ff [BEFEJEZETT]

Sejtelmes halál

-Sajnálattal kell közölnöm hogy Taehyung az általad megtett erőszak miatt a kórházban elvérzett. - lehet hogy egy órával ezelőtt még nem bántam semmit de most össze omlottam. Sosem gondoltam volna hogy ez a haláláig fajulhatna. Istenem miért nem fogtam legalább annyira vissza magam hogy ne haljon meg.
Csak könnyeztem és a rendőrhöz vágtam a telefont viszont mire felmérgesedett nem tudott mit csinálni egy kiálló kő részbe vágtam a fejem olyan háromszor mire teljesen betörött. Csak éreztem ahogy perceken keresztül folyik a vér és hallgattam ahogy a fülemben való lüktetés mellett a rendőrök üvöltöznek pánikukban.
Lassan elsötétült világ és éreztem az én életemnek lejárt az ideje. Ennyi volt. Ennyi voltam. Sikerült megölnöm magamat és az első és utolsó embert akit igazán szerettem.

Jimin szemszög

Oda értem Tae szüleinek házához és hevesen kopogtattam az ajtón. Mire megláttam a nyíló bejárat mögött a halott barátom anyját.
Tudtam most egy óriási dolgot kell velük közölnöm és nem illik bele rontani azzal hogy a saját érdekemre akarom fordítani fiúk halálát de muszáj volt. Szépen lassan mindent elmondtam neki attól hogy meghalt az egyetlen gyerekük, addig hogy kell a mája egy másik ember életben maradásáért. A szülők egymásba borulva zokogtak és megprobáltak kitessékelni a házból de nem mehettem sehova nélkülük. Megpróbáltam elmagyarázni nekik sírva hogy ez most mennyire fontos számomra. Nagyon nehezen de bele egyeztek és a kocsijukkal elindultunk a kórházig. Nagyon siettünk de rá tett egy lapáttal a szülők jelenlegi lelki állapota.
Mire oda értünk már futottunk fel a papírokat kitölteni. Szinte le támadtuk az orvost és már írták is a dolgokat. És végre. Végre elindult az orvos elvégezni a műtétet. Eltelt egy óra. Viszont mikor már mentek volna át Jungkookhoz hogy megkaphassa a szervet, az egyik nővér kiszaladt stresszesen a szobából és értesítette a főorvost hogy ne vigye a májat mert a gép sípol.
Ezáltal tudtomra adták akármennyire próbálkoztam ő is halott. Nem mondtam semmit, nem kezdtem el sírni. Szimplán fel sétáltam a tetőre némán. Mikor kiálltam a szélére, elképzeltem amikor a cseresznyefa alatt álltunk, elképzeltem amikor Tae sírva a csúszda alatt volt, elképzeltem amikor rájöttünk hogy Jungkook rákos és elképzeltem amikor láttam Taet elvérezni. Ezek után pedig elengedtem magam és hagytam hogy a szellő vigyen, ezáltal lesodorjon a tetőről.
Köszönöm cseresznyefa