Belezúgtam Leonard Prestcote-ba! ✅

24.fejezet

Leonard

Mikor visszaértünk Cordeliával a palotába csak pillogtam. Fogalmam sem volt róla, hogy mi ez az egész és mégis mit tervez nagyanyám. Pont annyira meglepődtem, mint Delia. Miután ő elment készülődni, én visszamegyek a nagyanyámhoz. Tudni akarom mi ez az egész. A királynő még mindig az előtér közepén áll és rendezkedik. Nem érdekel, hogy mennyien állnak körülötte és ki hallja ezt az egészet. Elegem van már a kisded játékaiból.

- Mi a fasz van itt? - dörrenek rá amikor a közelébe érek. Nagyanyám megfordul a tengelye körül és kérdőn mered rám. Kétségem sincs afelől, hogy nem tetszik neki, hogy felkérdezem, főleg a személyzet előtt. - És tudom, hogy valamiféle mulatságot szervezel, de ne kerüld ki a válaszadást! Tudni akarom mit tervezel!

- Gyere, elmondom – sóhajt fel, majd elindul az étkező irányába, követem. Mikor beérünk a helységbe mindenki kiiszkol, aki egyébként bent volt. Becsukják maguk mögött az ajtót, úgyhogy kettesben maradunk.

- Várom - fonom karba a kezemet.

- Meghívtam a hercegnőket a bálra - mondja. Meg sem fordul a fejemben, hogy bizonytalankodjak azon, hogy mégis kik ezek a bizonyos hercegnők. Pontosan tudom kikre gondol és egy fél pillanat alatt felmegy bennem a pumpa.

- Mégis miért volt erre szükség? - túrok a hajamba idegesen.

- Azt mondtad nem fogsz feleségül venni olyat, akit nem ismersz. Úgyhogy orvosolom a problémát. Most mindenkit megismerhetsz és kedvedre válogathatsz.

- Neked elment az eszed - ingatom a fejem.

- Egyáltalán nem. Világosan megmondtam, hogy hagyd békén azt az újságírót, nem hozzád való. Erre te nyilvános, élő adásban fogdosod. Feleslegesen hülyíted, de erre ma ő is rá fog jönni. Arról nem is beszélve, hogy feleség kell neked és úgy látom nem nagyon foglalkoztál a listával, amit neked adtam.

Fortyogok a dühtől. A királynő még csak nem is sejti, hogy mennyire keresztülhúzta a számításaimat és mekkora galibát képes ezzel okozni. Nem is válaszolok neki, félek, hogy olyat mondok, amit később megbánok. Szó nélkül sarkon fordulok és meg sem állok a szobámig. Ott egy pillanat alatt felveszem a már kikészített ruhát, rendbe szedem magam és már kész is vagyok. Nem tudok mit csinálni, muszáj megjelennem a bálon. Cordeliával még nem tudom, hogyan fogom ezt az egészet közölni, de valahogy csak lesz ezúttal is. Ám mielőtt visszaindulhatnék, még Henry jelenik meg az ajtóban.

- Csak akkor, ha fontos - szögezem le gyorsan. Most semmi kedvem jelentéktelen dolgokkal törődni. Elég bajom van így is. Henry most úgy hiányzott, mint púp a hátamra.

- Ez eléggé fontos felség! De ne aggódjon, jó hírrel jövök.

- Hála Isten! - könnyebbülök meg. - Most nem bírnék elviselni több rosszat. Mondd csak Henry! - sürgetem. Én akarok először találkozni Cordeliával, én akarom elmondani neki, hogy mi folyik itt. Így viszont igyekeznem kell.

- Brian Lowel megnyerte a választásokat - jelenti be ünnepélyesen.

- Ez nagyszerű! - virulok fel. - Küldjünk neki gratuláló ajándékot. Viszont egy kicsit hagyjuk kibontakozni. Mondjuk egy hét múlva várom a palotába egy vacsorára. Mindent intézz el Henry! - kötöm ki. Henry meghajol és végre utamra enged. Egy kicsit lassít, hogy a liftek nem működnek, muszáj lépcsőn mennem. Úgyhogy így megyek Cordelia szobája elé. Bekopogok az ajtón, de senki nem nyitja ki. Hiába kopogok többet, nincs itt senki. Már el is késtem! Gyorsan a földszint felé veszem az irányt. Sietek, kapkodom a lábaimat, de már minden bizonnyal túl késő. Cordelia ott áll a lépcsőforduló tetején Courtney mellett. Oldalról látom az arcát, és nem nehéz rájönni, hogy Courtney már mindent elmondott neki. Szépsége mégis megbabonáz, egy pillanatra földbe gyökerezik a lábam. Ez a hosszú piros ruha egyértelműen megdobogtatja a szívemet. De mikor meglátom az arcát hamar észhez térek. Mikor megérkeztünk úgy láttam, hogy örül a bálnak és izgatott is lett. Ám ennek most már nyoma sincs. Az eddig reménykedő arca most ráncba fut, látom, hogy szomorú és csalódott. Közelebb merészkedek hozzá, pár méterre tőle megállok, próbálok erőt meríteni és már most tudom, hogy nehéz lesz megbékíteni. Amíg próbálom összeszedni magam észreveszem, hogy közben kiszúrt. Szemében már nyoma sincs a szomorúságnak, villámok cikáznak a szemében, dühös, és azt hiszem ez rám irányul. Sóhajtok egyet és odamegyek hozzá. Közben Courtney okosan elhúzza a csíkot, bárcsak én is megtehetném ezt, de az én feladatom helyrehozni az egészet.