Belezúgtam Leonard Prestcote-ba! ✅

17. fejezet

Cordelia

Miután beszéltem Leonarddal visszajövök a szobámba. Elég késő van már, és igen fáradt vagyok. Nincs már semmire erőm, csak befekszem az ágyba és azonnal elnyom az álom. Másnap pedig tizenegyig fel sem ébredek. Nem bánom, hogy végre kialudtam magam, reggelre úgysem volt semmi programom. Maximum reggelizni, de azt most a szobámban fogom elintézni. Ma egész napra cikkírást terveztem. Ki sem akarok mozdulni innen. Sőt, fel sem akarok öltözni. Csak egész nap az ágyban feküdni és dolgozni. Ez annyira kényelmes lenne. Úgyhogy úgy döntök, hogy az álmaimat megvalósítom és fel is hívom Courtneyt, hogy valakivel küldje fel a reggelimet, aztán az ölembe veszem a laptopomat, magam mellé rakom a füzetemet és belemerülök a cikkbe. Először csak Baremontia történelméről írok, azt akarom kifejteni, de épp hogy neki látnék megjön a reggelim, és ezzel kicsit félbeszakítanak. Gyorsan átveszem és újra a gondolataimba merülök.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire végzek a történelemmel. Nekem körülbelül fél órának tűnt, de rá kell jönnöm, hogy már délután három óra van. Hát jól elment az idő. És én még mindig pizsibe vagyok. Mondjuk ma már nem fogok felöltözni az biztos. Francba ezzel, úgysem fogok kimenni a szobából. Úgy döntök, hogy maradok úgy ahogy vagyok, tehát az ágyban fekve és megnézek egy filmet. Annak ellenére, hogy már érzem a fenekem zsibbadtságát. De már annyira rég volt olyan, hogy egész nap pihiztem, hogy nem bánom. Igazán kijár már ez nekem. Többet nem is aggódok ezen, beleveszek a képernyőbe. Magával ragad az 50 első randi című film. Jó lenne egy kis pattogatott kukorica hozzá, de nem akarom ugráltatni a személyzetet, én pedig fel nem kelek innen, úgyhogy nélküle kell kibírnom. De nem baj, így is remekül szórakozok. Nem tagadom, egyébként is jól érzem itt magam a palotában.

A film végeztével, már egy kicsit semmirekellőnek érzem magam. Elrontotta a kedvemet a sok semmittevés. Úgyhogy úgy döntök, hogy lefürdök és így nap végére felöltözök, aztán sétálok egyet a kertben. De éppen amikor belépek a fürdőszobába hallom, hogy kopognak. Sóhajtok egy mélyet és odamegyek az ajtóhoz kinyitni.

- Lisa! - mosolyodok el amikor meglátom az ajtóban álló jövevényt.

- Csak búcsúzkodni jöttem - ölel át szorosan.

- Máris mentek? - biggyesztem le a számat szomorúan.

- Már egy hete itt vagyunk Delia - neveti el magát. - Máskor maximum két napot szoktunk maradni. Hogy ilyen sokáig itt voltunk az is miattad volt.

- Komolyan mondod? - kérdezem meglepődve. Azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedveltek. Mert persze, a szimpátiát érzem, sőt Lisával talán egy komoly és remélhetőleg tartós barátság alakult ki köztünk. De azt nem gondoltam volna, hogy csak miattam voltak eddig a palotában.

- Komolyan - bólint. - De most már mennünk kell. Amiatt is, hogy holnap talán véres ütközet lesz még itt a palotánál is. Így nem akarunk itt maradni. De Nicknek egyébként is már sok dolga feltolult otthon. Nem tudjuk tovább halogatni a kötelességeinket.

- Persze, megértem. Jó utazást kívánok! És remélem fogunk még találkozni és beszélni is.

- Természetesen! Hívni foglak, és annyit videóchatelünk amennyit csak tudunk - ölel meg még egyszer.

- Mikor indultok?

- Most. Nick már a palota előtt vár.

- Ú, ez nagyon gyors - riadok meg. - Akkor kikísérlek. Nicktől is el akarok búcsúzni - húzom be magam mögött az ajtót.

- Pizsamában? - próbál meg elrejteni Lisa egy mosolyt.

- Persze - legyintek. - Itt a köntösöm is - veszem fel gyorsan. - Most szerintem senkit nem fog érdekelni - rántom meg a vállam.