Belezúgtam Leonard Prestcote-ba! ✅

23. fejezet

Leonard

Cordelia távozása után kétes érzelmek cikáznak bennem. Egy részem örül, hogy talán most majd lesz előrelépés Edward ügyében, a másik részem viszont őrjöng. Nem viselem jól, hogy itt van egy nő, aki közreműködött a bátyám elleni merényletben, én mégsem tehetek semmit. Olyan érzésem van mintha ezzel én is hátba támadnám őt. Próbálom magam nyugtatni, hogy ez csak a józan eszem eredménye, ami igaz is, mégsem érzem úgy, hogy jól cselekedtem. Egy kicsit az is zavar, hogy Cordelia intézkedett helyettem. Végül is én vagyok a király, és ez bántja az önbecsülésemet, de mégis jó, hogy nem nekem kellett megoldani ezt is. Valahogy bele kell törődnöm, hogy királyként számos dolgom van, és nem tudom mindet magam intézni, nem lehetek egyszerre két vagy több helyen. Be kell látnom, hogy bár képes vagyok elintézni mindent, mégsem hajszolhatom túl magam, egyes feladatokat át kell engednem másnak. És ha ilyen jól elvégzi mindenki, akkor nem is lehet okom panaszra. Ezt még tanulnom kell, de ha belejövök akkor igazán eredményesek tudunk lenni. Csak meg kell találnom azokat az embereket, akikben megbízhatok, és bármilyen furcsa, Cordelia egy ilyen ember. Az az újságcikk, amit meg akar írni kicsit megingatott a hitemben, de azon kívül tudom, hogy benne megbízhatok, és bármiben segítene nekem, ráadásul mindent beleadva. Úgyhogy egyáltalán nem kellene, hogy zavarjon, hogy ezt most ő intézte. Nem is érzek mögötte semmilyen hátsó szándékot, egyszerűen csak sérti a méltóságomat, amit pedig igyekszek leküzdeni.

- Hivatott felség! - áll meg előttem Henry. Észre se vettem, hogy bejött a szobába, de való igaz, hogy eléggé a gondolataimba mélyültem. Jó is hogy itt van, el kell indítanunk az Oliver Clark ellen indított "hadjáratot". Olivert már előzetesen a szobába hívtam, hogy nézzen át nekem néhány iratot, még a bátyám idejében indult ügyekről van szó, amikről neki több tudomása van, mint nekem. Még ő kezdett el intézkedni bennük, csak aztán ugye a testvérem meghalt, így minden rám hárult. De legalább ez remek alkalom volt arra, hogy ide hívjam. Mondtam neki, hogy ezek csak egy példányban vannak meg, úgyhogy maradjon itt amíg átolvassa őket. Most itt ül mellettem és bőszen olvas, teljesen jól fogja hallani amit Henrynek mondani akarok.

- Igen Henry. A nyomozó ügyében hívtalak ide - kezdek neki és fél szemmel Olivert figyelem. Eddig tényleg lelkiismeretesen olvasott, de most egy kicsit megemelte a fejét és fülelni kezd. Így, hogy tudom, kire kell figyelnem, egyértelműen látom az árulkodó jeleket. - Leállíthatjuk a követését. Személyesen ellenőriztem, tiszta a nő.

- Biztos benne uram? - húzza fel a szemöldökét Henry. Talán őt is be kellett volna avatni. Hiszen ő is látta a bizonyítékokat, de nagyon remélem hogy nem avatkozik bele és nem csúszik ki semmi a száján.

- Természetesen! Kár erre vesztegetnünk az időnket, a nő nem tud semmit.

- Igen is uram! Intézkedem! - egyezik bele Henry, aminek nagyon örülök. Nem okozott galibát.

- Elnézést uram, nem akartam hallgatózni, de megkérdezhetem, hogy miről van szó? - szólal meg Oliver. Hát persze, hogy kíváncsi, de pontosan tudja, hogy miről beszéltem.

- Végül is beavathatlak - rántom meg a vállam. Próbálok könnyedén beszélni. - Te voltál Edward jobb keze, benned biztosan megbízhatok.

- Abban biztos lehet felség! - vágja rá, aminek már alapból is gyanúsnak kéne, hogy legyen. Hát még így, hogy tudom, vaj van a füle mögött.

- Gyanakodni kezdtem arra, hogy Edwardot megölték, így nyomozásba kezdtem.

- Tessék? Felség ez lehetetlen! - próbál meg döbbent arcot vágni, de nem nagyon jön össze neki. - Hiszen Edwardnak rákja volt. Nem is értem, hogy ez mégis hogyan merülhetett fel magában.