Belezúgtam Leonard Prestcote-ba! ✅

26. fejezet

Cordelia

Az ebédlőből rögtön Adele szobája felé veszem az irányt. Nem húzom tovább az időt, azonnal beszélnem kell vele. Azok után amit megtudtam nem várhatok egy percet sem, és most biztos nem fogom információ nélkül elhagyni a szobát. Addig nem tágítok amíg el nem mondott mindent. Annyi minden a tudomásomra jutott ez alatt a tíz percben, valamivel csak meg tudom törni a lányt. Dr. Richards azt is megosztotta velem, hogy Oliver Clark megpróbált bejutni Adelehoz, de szerencsére nem sikerült neki. Mikor már felfelé tartok, ezt a hírt több ember szájából is hallom. Az egész palota Oliver árulásáról beszél. Hát tényleg igaz, itt nem marad titokban semmi. Legalább is túl sok ideig biztosan nem.

A folyosónkra érve nem látok semmi különöset. Itt mindenki nyugodt és rendesen végzi a munkáját. A biztonsági őrök nagyon profik, senki nem beszél senkivel, síri csönd uralkodik a folyosón. Mintha nem is lenne tele a helység emberekkel. Míg a szolgálók folyamatosan susmorognak, fel-alá járkálnak a palota területén, addig az őröket szoborszerű nyugalom jellemzi. Adele ajtaja elé érve a biztonságiak kérdés nélkül beengednek. Adele ugyanúgy ül, ahogy tegnap itt hagytam, az ágy végében. Szeme karikás, mint aki semmit nem aludt az éjszaka. A reggelijét már megkapta, de érintetlenül hever az asztalon. Nincs a legjobb formájában, és ma én sem fogok finomkodni vele. Elfogyott a türelmem. Talán jó is, hogy fáradt, legalább előbb megadja magát. Legalább is ebben reménykedek.

- Jó reggelt! - köszöntöm vidáman. - Hozzá sem nyúltál az ételhez - biccentek a fejemmel az irányába.

- Nincs étvágyam - válaszol Adele rekedtes hangon. Tényleg nem sokat aludhatott az éjjel.

- Nem szolgálhatok jó hírekkel - sóhajtok fel és leülök egy székre vele szemben. Most nem ülök mellé, nem barátkozom többé vele. Előveszem a tárgyalós énemet és keménynek mutatkozom. - Oliver Clark az éjszaka megpróbált betörni hozzád, és mindketten tudjuk, hogy mit akart csinálni veled. - Adele a hírre összerázkódik, egyértelműen nem akar meghalni. Nem kell attól tartanunk, hogy megöli magát, de azért elővigyázatosságból minden erre alkalmas eszközt eltávolítottunk a szobájából. - Ezeket az embereket véded! - emelem fel a hangom. - Minden adandó alkalommal megölnének. Ezt jól vésd az eszedbe. Amint kiengedünk innen meg fognak ölni. De ha elárulod nekem, hogy mi történt pontosan és ki áll ez az egész mögött, akkor megvédünk téged és elkapjuk az elkövetőt. - Ezzel próbálok rá hatni. Tudnia kell, hogy bennünk bízhat, mi meg tudjuk védeni. De ehhez mindent el kell mondania. - És ne merészeld még egyszer azt mondani, hogy te nem tudsz semmit, mert mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Valamit mondtál Crystalnak. Mi volt az? - Látom, hogy most elgondolkozik. Hajlik az egyezségre, ami már jó jel. De még egy kis biztatásra szorul. Addig kell ütnöm a vasat amíg meleg. - Nekem elárulhatod bármit is tettél. Bízz bennem, meg tudlak védeni, a szavamat adom. Biztosan tudod, hogy tudok pár szót szólni az érdekedben a királynál. Én mindent elintézek, viszont neked mindent el kell mondanod nekem! Akkor tudok helytállni érted, ha minden apró részletben beavattál.

- Rendben, beszélek! - sóhajt fel kicsit ingerülten. Nem szólalok meg, figyelmesen hallgatok. Adele pedig az elejétől kezdi el mesélni a történteket, szépen egyenesen haladva. - Kaptam egy levelet pár hónappal ezelőtt, az egyik szolgáló hozta oda nekem. Hivatalos pecsét volt rajta, nem tudtam félvállról venni. A terv csak nagy vonalakban volt ott leírva, később Oliver Clark mondta el nekem a részleteket és hogy mi lenne a feladatom. Meg kellett mérgeznem a királyt. - Pont ahogy sejtettem. Amikor a doktor elmondta, hogy mi történt, már volt egy sanda gyanúm, hogy ő tette. A méreg a nők fegyvere és persze a gyöngéké. - Hetekig nálam volt a fiola, de sokáig egyszerűen nem tudtam megtenni, pedig számtalan alkalmam volt rá. Én akkor már beleszerettem - csuklik el a hangja és látom, hogy a könnyeivel küszködik. - Nehéz volt meglépni, de mégis sikerült. A vacsorához kapott teájába kevertem bele. Aznap én vittem be neki és bent is maradtam. Ellenőriznem kellett, hogy hat-e, de arra nem gondoltam, hogy ilyen sokat kell várnom, és arra sem, hogy Edward elég fickósnak mutatkozott ahhoz, hogy szeretkezni akarjon velem mikor most mérgeztem meg. Persze ő ezt nem tudta, de én igen. Már akkor borzasztóan éreztem magam, amikor pedig fulladni kezdett nagyon megijedtem. Olyan sokat kellett várnom, vagy csak lassan vánszorogtak a percek, de már azt hittem, hogy nem is fog hatni. Ezért nagyon megijedtem amikor láttam, hogy mégis hatásos és Edward fulladozik. Teljesen kétségbe estem és már tudtam is, hogy hibát követtem el. Azonnal szaladtam az orvoshoz, de csak dr. Brettet találtam meg. Az orvos nem engedett vissza a szobába, elküldött a sajátomba, ahol órákig megtörten várakoztam, míg egy órával később közölték mindenkivel, hogy Edward király halott. - Itt szünetet tart, úgyhogy elérkezettnek látom az időt, hogy megszólaljak.