𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑠𝑖𝑥 - 𝐼 𝑑𝑜𝑛'𝑡 𝑘𝑛𝑜𝑤 𝑤ℎ𝑎𝑡 𝑐𝑎𝑛 𝑏𝑒 𝑡ℎ𝑒 𝑏𝑒𝑠𝑡

Alexis Faith Cherwood

- Ne haragudj anya miatt. Általában nem ilyen. Nem tudom mi ütött belé. - mondta Lando. 

- Nincs semmi baj. Egy kicsit megértem, hogy szinte egy teljesen ideg ember nyit ajtót egy gyerekkel és utána magyarázatot kér. - rántottam vállat. 

- De akkor is. Soha nem volt még ilyen senkivel. - ingatta meg a fejét szomorúan. 

- Biztosan csak félt. 

- Lehet, de akkor sem kellett volna így beszélnie veled. Mindegy, majd beszélek vele. - mondta. 

- Ne vessz össze vele azért, oké? - kértem.

- Persze, nem célom. - mondta. 

- Rendben. - bólintottam. 

- Gyerekek azt hiszem van egy kis baj. - jött le a lépcsőn Daniel.

- Mi a baj? - kérdeztem egyből aggódva.

- Lehányta a felsőmet és azt hiszem tele van a pelusa is. - motyogta.

- Add. - nyújtottam Zane felé a kezem. - Mit csináltál vele, hogy lehányt? - fordultam vissza felé.

- Repülőztünk és egyszer csak bumm lehányt. - imitálta a kezével. 

- Akkor ne csodálkozz Riccirado. Mondtam a múltkor, hogy ne csináld vele, mert ez lesz. - forgattam meg a szemem. 

- Jó oké, most egy életre megtanultam. - tartotta fel  a kezét védekezően. - Ezzel amúgy csak annyi baj van, hogy nincs nálam másik póló. - húzta el a száját az ausztrál.

- Van pulcsim, ami talán jó lehet rád. - mondta Lando elgondolkozva. 

- Neee Lando. Neked a gyerek osztályról a legnagyobb ruhák kellenek? - tátotta el a száját Daniel. A kezemet a számra tapasztottam, hogy nevessek el hangosan, miközben szorosan öleltem magamhoz Zanet. A brit csak lefagyva nézett Danielre, majd lemondóan megrázta a fejét.

- Túl sokat lógsz Carlosszal. - dünnyögte sértetten.  

- Épp ez az. Még túl keveset voltam vele. - vihogott Daniel. Mosolyogva forgattam meg a szemem, majd az emelet felé vettem az irányt.  

^^

- Zane! Ne pocsáld már ki a vizet, mert az ajtó szélén a fa befogja szívni és Lando kirak minket! - mondtam mérgesen, mert a kádban lévő víz fele rajtam és a földön volt. Nevetve csapott újra a vízre, mire egy nagy levegőt véve néztem rá.

- Nem tudom mi van ma veled, de kicsit kezd kikészíteni a makacs éned. Remélem tudod, hogy ilyenkor olyan vagy, mint az apád, akit előtted  nem szidunk. - motyogtam. Hatalmas kék szemeivel rám nézett és még a kezeivel is abba hagyta a csapkodást. - Hiányzik, mi? - mosolyogtam rá szomorúan. Amióta Landonál  vagyunk azóta nagyon egyszer sem hallotta az apa szót és most, hogy ilyen reakciója van rá kicsit bűntudatom van, hogy nem láthatja őt.

- Na gyerünk, mosolyogj. - csikiztem meg a hasát, mire újabb adag víz került az arcomba. Honnan van benne ennyi víz? 

- Kell egy kis segítség? - kérdezte az ajtóból egy női hang, mire egy pillanatra lefagytam, majd golf labda nagyságú szemekkel néztem Lando anyjára. Tegnap volt a csodás bemutatkozás mind a kettőnk részéről.

- Azt hiszem jól jönne. - bólintottam végül.

- Sajnálom, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan csak Lando mindenkivel olyan óvatos és félek, hogy még így is koppanni fog. - mondta. 

- Nem kell magyarázkodnia Mrs. Norris. - mondtam udvariasan. 

- Ne, mert kell. Nem tudtam a hátterét a történetnek, de támadtam és retteneten sajnálom. Lando mindent elmondott és azt kell mondjam nem csak neki, de neked is hatalmas szívetek van. Nem tudom, hogy ez mennyit számít neked, de ha bármikor szükséged van segítségre akkor nyugodtan hívhatsz, mert ha Landonak ilyen fontos vagy akkor biztos, hogy nem vagy rossz ember. - hadarta a brit nő.

- Köszönöm. -mondtam halkan. 

- Na és hogy hívják ezt a kis apróságot? - nézett egy nagy mosollyal a fiamra.

- Zane Anwyll Verstappen. - mondtam.

- Különleges neve van. Honnan jutott eszetekbe?

- Lando ötlete volt az Anwyll. Amikor Zannel terhes voltam rengeteg könyvet olvastam és egyszerűen csak annyira megtetszett és elvileg holland név is és ezért gondoltam Maxnek is tetszeni fog és hát így lett Zane Anwyll. - magyaráztam. 

- Nekem tetszik. Egyedi és illik hozzá. - mondta kedvesen. 

- Kérdezhetek még valamit? - nézett rám nagy szemekkel Mrs. Norris, mikor megtöröltem Zanet egy türcsivel.

- Természetesen. - bólintottam.

- Nem szeretnék tolakodó lenni, de te érzel bármit is Lando iránt.

- Őszintén? Nem tudom. Soha nem gondoltam még ebbe bele, hogy esetleg legjobb barátnál többre gondolnék rá. Nem is tudom, hogy mi lenne a legjobb egy ilyen helyzetben, de azt tudom, hogy mindenképp úgy cselekszek, hogy Zannek legyen a legjobb. - sóhajtottam.

- A szüleid nagyon büszkék lennének rád, ha most látnák, hogy milyen felelősség teljes és érett nőt neveltek. - mondta, mire könnyes szöktek a szemembe.

- Ez nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm.. -mondtam és félkézzel megtöröltem az arcom, míg a másikkal Zanet tartottam.

- Jajj drágám. -  nevetett fel, majd szorosan magához ölelt, de persze figyelt Zanere.

- ANYA! HOL VAGY? - hallottuk meg Lando üvöltését, mire mind a ketten felkuncogtunk, de az idősebb nő nem engedett el. És őszintén? Hosszú idő óta először mos hihetetlenül jó esett egy anyai ölelés és biztatás.

- Itt mi történt? - kérdezte Lando, mikor belépett a kis szobába.  

- Semmi, csak csodálatos anyukád van. - feleltem szipogva.

^^

SZZZZÓVAAALLL itt az új rész, amit sokkal előbbre ígértem. Sajnálom, hogy ilyen sokat csúszott, de csak ültem felette és lövésem sem volt mit írjak, szóval ezt tudtam összenvedni. Remélem valamilyen szinten élvezhető és nem csak károsította az agyatokat.

Vigyázzatok magatokra!🧡