𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝐹𝑜𝑢𝑟 - 𝑆𝑝𝑠𝑛𝑖𝑠ℎ 𝑡ℎ𝑖𝑛𝑔𝑠

Alexis Faith Cherwood

- Jó reggel álomszuszék. - simogatta valaki a felkarom. Valami értelmetlen motyogás szűrődött ki belőlem, majd fordultam egyet.

- Jó reggelt. - nyitottam ki a szemem.

- Csináltunk reggelit, ami lassan ebéd lehetne és itt van Carlito is. - mondta Lando, mire ijedten néztem körbe.

- Zane? Hol van? - kapkodtam a fejem.

- Lent van Daniellel és Carlossal. Nyugi Al. Már evett is, cseréltünk pelust, ami elég érdekesen, de sikerült és most jól elvan. Hagytunk téged pihenni.

- Köszönöm. - hunytam le a szemem.

- Mikor aludtál el? - kérdezte, miközben ledőlt mellém.

- Éjfél előtt még és alig kellett felkelnem este Zanehez. Talán csak egyszer. - mondtam mosolyogva.

- Látod, mondtam, hogy mind a kettőtöknek kell a pihenés. - motyogta.

- Carlos mikor jött? - jutott eszembe, hogy már a spanyol fiú is itt van.

- Nagyjából másfél órája. - kaptam választ.

- Na akkor menjünk le. - ültem fel.

- Sziasztok. - köszöntem, amikor leértem.

- Na végre Csipkerózsika. Megtépte a szakállam. - mutatott Zanere, aki igazából teljesen nyugodtan feküdt a kezében.

- Most is úgy néz, mint aki mindjárt neked ugrik. - nevettem.

- Chhh, akkor ne higgy nekem. - morogta.

- Szia Carlos. - öleltem át egy pillanatra őt.

- Szia Al. Hogy vagy? - kérdezte.

- Kipihenten. - feleltem. - Megkaphatom a kisfiam vagy még fogságban tartod Dan? - kérdeztem az ausztráltól, mire ő átnyújtotta nekem.

Zane gügyögni kezdett, amikor hozzám került és a kezével kapálózott, hogy emeljem feljebb.

- Fog nekem valaha örülni így egy gyerek? - kérdezte drámázva Daniel.

- Ha lesz saját gyereked, akkor biztosan. - mondtam mosolyogva, miközben Zanet néztem.

- De ahhoz először kéne valaki olyat keressek, aki annyira szeret, mint téged Max. - mondta panaszosan, mire egy pillanatra lefagytam.

- Szerintem felmegyek és átöltöztettem Zanet. - köszörültem meg a torkom.

- Te idióta mondtam, hogy ne emlegesd azt a gyereket! - hallottam meg Lando ideges hangját.

- Ennyire komoly? - tovább már nem hallottam, mert felértem az emeletre.

Az ideiglenes szobánkba belépve előtúrtam Zannek egy sima zöld kezes-lábast. Miután sikerült rá adnom egy kis mosollyal csikiztem meg a pocakját.

- Gyere, visszamegyünk a fiúkhoz, oké? - emeltem őt a magasba.

^^

- Akartok hallani furcsa spanyol szokásokat? - kérdezte Carlos.

- Van olyan, amit még nem meséltél? - dőlt előre Lando.

- Van 3. Figyelj señorita, ha Spanyolországba jössz simán bemehetsz a bárba a kissráccal. Senki nem fog furán nézni rád, mert ez ott megszokott. - mondta, mire az állam a padlót verte.

- Ez komoly? - kérdezte meglepve a brit.

- Teljesen. - bólintott Carlito. - Amúgy az is megszokottnak számít, ha vizes hajjal mászkálsz az utcán. Azt sem nézik furán.