𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑆𝑖𝑥 - 𝑀𝑦 𝑣𝑖𝑒𝑤

Max Verstappen

A whiskys üveg nyakát szorítva emeltem egy újabb kortyra. 4 napja ment el Faith és Zane. Ma szerda van. Egy címeres barom vagyok. De még mekkora. Hagytam elmenni minden szó nélkül. Hetek óta egy paraszt vagyok vele. Én nem állok készen az apaságra, nem vagyok olyan. Azt is tudom, hogy semmit nem érek el azzal, hogy ilyen vagyok velük csak elveszítem őket, de amit tettem, még magamnak sem tudtam megbocsájtani. Elveszítem azt a nőt, akibe halálosan szerelmes vagyok.

" - Zane, Kicsim kérlek nyugodj meg. Minden rendben van. - mondta Faith. Hallottam a hangján, hogy fáradt és ideges. - Zane kérlek fejezd be. - hangja ennél a mondatnál elcsuklott.

- Nincs semmi baj, oké? Itt vagyok. - szipogása kihallatszott, de nem léptem be. Képtelen voltam. - Minden rendben van Zane, apa is itt lesz. Itt lesz, mert itt kell lennie csak kérlek nyugodj meg. - szemeimet összeszorítva hallgattam, ahogy sírnak. "

Aznap az edzőteremben órákon át püföltem a box zsákot, miután úgy éreztem, hogy lenyugodtam még nem tudtam haza menni. A parton ültem és csak figyeltem, ahogy a hullámok a parton cikáztak. A gondolataim szétszetek, de jogosan.

Vasárnap, miután a lehető legaljasabb módon bántottam őt csak menekültem. Menekültem magam elől és a kimondott szavaim elől. Az utam egy kocsmába vezetett, ahol talaj részegre ittam magam. Sötétedés után értem haza. Kiabáltam és dühöngtem, mert tudtam, hogy elment. Miattam. Elüldöztem őt a hülye viselkedésemmel és tetteimmel. Amikor a hálószobánkba értem aznap teljesen arcul csapott a felismerés, hogyha nem teszek érte el fog menni. Ezt le is írta a levélbe, amin a gyűrűjét hagyta.

" Max,

Bármennyire is szeretlek nekem ez így nem fog menni. Kerülsz és folyton ideges vagy. Nem beszélsz velem. Teljesen magadba zárkózol. Sajnálom, ha én tettem valamit, de Zane nem érdemli ezt. Ő a kisfiad és szüksége van rád. Semmit sem tett ellened. Ne utáld őt. Ha valakit utálni akarsz itt vagyok én, de a gyerekedet kérlek ne utáld ő még kicsi és szüksége van rád. A jövő hetet Landonál töltöm és szeretném, ha vasárnapig, mire haza jövünk ki találnád mit szeretnél. Ha itthon fogsz várni minket akkor maradunk nálad, de ha nem leszel itt, akkor elköltözök Zannel és nem leszünk tovább a nyakadon.

Szeretlek Max, nagyon. Te jelented számomra a világot, de ez így egyikünknek sem élet. Nem akarlak korlátozni, de kérlek vasárnapig dönts. Vigyázz magadra.

Faith "

A levél olvasása közben a könnyeim záporoztak. Elveszítem őket, mert hülye vagyok. Vasárnap óta csak itthon vagyok. Csak a mosdóba és a konyhába volt elég életerőm elmenni, de ott is csak az alkoholos vitrint nyitottam ki. Szánalmas vagyok.

A telefonom hangos csörgésbe kezdett, a kijelzőn Charles neve villogott. Csak néztem a képernyőt, de nem vettem fel. A whiskys üveg tartalma vészesen fogyott és egyre rosszabbul éreztem magam.

A telefonom újra csörögni kezdett, de most Faith nevét írta ki. A szívesem hevesen kezdett verni. Automatikusan nyúltam a telefon felé.

- " Max, itt vagy? " - hallottam meg csilingelő hangját, miután nem szólaltam meg.

- Itt. - szólaltam meg rekedtes hangon.

- " Charles miért nem tud napok óta elérni? " - kérdezte.

- Mert nem veszem fel a telefont. - mondtam lassan és megfontoltan a szavakat.

- " Részeg vagy? " - cincogta.

- Csak egy kicsit. - engedtem el az üres üveget.

- " Max. " - suttogta szomorúan.

- Jól vagyok. - motyogtam.