𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦 - 𝑊𝑒 𝑛𝑒𝑒𝑑 𝑡𝑜 𝑡𝑎𝑙𝑘 𝑁𝑂𝑊

Alexis Faith Cherwood

Csörömpölce esett ki a kanál a kezemből, mikózben egy friss cikket olvastam a neten.

" Max Verstappen csalja kedvesét, aki tündéri kisfiának édesanyja is egyben?

A minap több rajongó is lencsevégre kapta, hogy egy ismeretlen hölgyel kézen fogva sétálgatnak Monaco utcáin. A 23 éves pilóta december 15-én lett apuka az Abu-Dhabi Nagydíj után. Eleint úgy tűnt, hogy a pár teljesen jól elvannak egymással, de ez a pár fénykép igencsak aggodalmat keltő. Napokkal ezeleőtt is felrebbebt róluk már egy-két kép rajongói oldalakon, de akkor még nen fordítottunk ennek akkora figyelmet. Vajon Max kedvese, Alexis tud erről bármit is?

A cikk folytatásához kattintson ide. "

Lesokkoltan ültem a telefonom felett és csak bámultam a cikkre, amit újra és újra elolvastam. Olyan volt az egész, mintha egy kívül álló lennék és mss valaki életébe csöppentem volna.

- Hé, mi a baj? - rázott ki a gondolataimból Lando. Lassan néztem fel rá, miközben nagyot nyeltem és próbáltam visszafogni a kitörni készülő könnyeim. - Ali, mi az? - gugholt le elém. 

A fejemet megingatva nyújtottam felé a telefonom, majd a székemet kitolva álltam fel. Aisha kíváncsian nézett rám, miközben az etető szék lábához ült. Remgeő kezeimmel végig simítottam a copfba kötött hajamon, majd az ablak felé néztem, mialatt utat engedtem a reszketeg sóhajomnak.

- Ali. - kezdte halkan Lando.

- Ne, nem kell semmit mondanod, csak reméltem, hogy nem lesz sajtó belőle, de mindegy. - mondtam elcsukló hangon.

- Nem lesz baj, jó? - próbált megnyugtatni.

- Már, hogy ne lenne? Az egész világ most azon fog csámcsogni, hogy szegény csaj, itt maradt egy gyerekkel, mert megcsalták! - csaptam a combomra. - Ha eddig nem lett volna elég felkapott most, majd az lesz ezzel. - motyogtam.

- Ali. - ejtette ki újra a nevem. - Gyere ide. - fordított magával szembe.

- Én tetten valamit, hogy ezt kapom? Hogy ezt érdemlem, mert ha igen akkor szeretném tudni mit, hogy helyre hozzam. - dünnyögtem a brit mellkasába, miközben sírni kezdtem.

- Nem, te nem tettél semmit. - simogatta a hátam.

- Akkor?

- Ezekről Max tehet. Ne keresd magadban a hibát, oké? Nem tehetsz semmiről.

- De még is tettem vaalmit, ha már odáig jutottunm, hogy mássak feküdt le. - mondtam halkan a szavakat. Élesen szívta be a levegőt Lando, de erre már nem mondott semmit csak szorosabban ölelt magához.

- Beszélnem kell vele. - húzodtam el Landotól. A telefonomat a kezembe véve kattantam a cikk megosztására, amit elküldtem neki, majd oda bigyesztettem, hogy most azonnal beszélnünk kell.

- Számíthatsz rám, oké? - kérdezte. Válaszként csak bólintottam, majd felvettem a csörgő telefont, amin Max neve állt.

- Szia. - köszönt szinte suttogva.

- Komolyan gondolod, amit a cikkben írtak? - kérdeztem, mire percekig nem reagált.

- Sajnálom. - mondta, mire ha lehet jobban felment bennem a pumpa.

- És én mire megyek azza Max?!

- Semmire.

- Akkor?

- Mit akkor? Nem értem most ezzel mit akarasz. - mondata után szorosan lehunytam a szemem.

- Tényleg ennyire süsü vagy? - kérdeztem, mire Lando, majdnem elröhögte magát az elnevezés miatt.

- Nem, de azt sem értem, hogy pontosan miért vagy ezen most így kiakadva.

- Azért drágám, mert legutoljára úgy váltunk el, hogy megoldjuk ezt. - mondtam kissé gúnyosan.

- Ohh... - mondta meglepetten. - De nem kerestél. És akkor gondoltam... - kezdte, de nem fejezte be.

- Mert te igen? - horkantottam fel, miközben a nappaliba mentem.

- Azt mondtad te fogsz keresni.

- Max a picsába is, számít ez most?

- Nem.

- Akkor arra adj értelmes választ, hogy mit gondoltál mi fog történni? Nem hoznak le egy ilyen dolgot a sajtósok? Vagy mire?

- Nem igazán érdekel a sajtó, ha ennek vége. - mondta, mire olyan volt, mintha megforgattak volna egy kést a mellkasomban.

- Ennél nyersebb nem is lehetnél.

- Mit vársz? Kerteljek meg szépítsek?

- Nem, én már az eleje óta csak annyit akartam, hogy őszinte legyél!

- Most meg kapod mégis ki vagy akadva.

- Vajon miért? De tudod mit ez nem telefon téma.

- Akkor mit akarsz? Repüljek oda vagy mi?

- Okos fiú vagy te Max. - ejtettem ki gúnyosan.

- 3 óra és ott vagyok. - csapta rám a telefont. Sóhajtva rogytam le a kanaléra, miközben az arcomba temettem a kezem. Percekkel később reszkető lábakkal indultam vissza a konyhába, ahol Lando kíváncsi tekintete fogadott.

- Ide jön. - motyogtam.

- Mi? - kérdezte értetlenül.

- Ide jön. 3 óra múlva elvileg itt lesz. - túrtam a hajamba.

- Elmenjek?

- Mi? Nem, dehogy is. Ez a te házad. - ráztam a fejem, del lefagytam egy pillanatra. - Basszus már. Akkor kéne elvinnem Zanet is orvoshoz. - csaptam az asztalra.

- Elviszem szívesen. - ajánlotta fel.

- Nem, nem kérhetem ezt tőled. - ingattam meg a fejem.

- Biztos? Tényleg elviszem szívesen.

- Lando, nem. Ez tényleg olyan, amit nem bízok rá másra, főleg, hogy ez az első, olyan vizsgálat, ami nem a kórházhoz lenne kötve. Felőlem eljöhetsz, de én biztos, hogy ott leszek. Max tud várni. - mondtam határozottan, mire ő egy halvány mosollyal az arcán bólintott.

- Rendben, legyen így.

^^

Este álmatlanul forgolódtam az ágyamban, miközben a nap történésein kattogtam. Mellettem Lando feküdt a mellkasán Zannel és nagyon szuszogva aludtak. Könny fátylas szemekkel néztem a pici babára és újra és újra Max szavai jutottak eszembe, amiket vele kapcsolatban mondott.

^^