𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑂𝑛𝑒 - 𝑊𝑜𝑘𝑖𝑛𝑔

Alexis Faith Cherwood

- " Max otthon van? " - kérdezte Lando facetimeon.

- Nincs. - mondtam sóhajtva, miközben Zanere adtam egy kezes-lábast.

- ''Mikor beszéltetek utoljára normálisan? ''

- Nem tudom. Ha itthon van akkor általában elvonul szimulátorozni vagy valamit mindig kitalál, hogy ne kelljen velem beszélnie. Zannel sem foglalkozik annyit már, mint az elején. Ha sír az este ő képes átaludni azt és úgy tenni, mintha nem történne semmi. - mondtam a brit barátomnak szomorúan.

- '' Mikor veszitek végre észre, hogy ez így nagyon nem lesz jó? Al haldoklik a kapcsolatotok. Biztos, hogy nem történt semmi? '' - kérdezte aggódva.

- Semmi szokatlan Lan. Minden ugyanúgy történt, ahogy előtte, de ő egyik napról a másikra elkezdett bezárkózni és ma már ott tartunk, hogy nem is beszélünk semmit.

- " Repülhetsz már Zannel? " - kérdezte.

- Elvileg igen, de kell hozzá Winny beleegyezése is. Miért? - kérdeztem.

- " A héten itt lesz nálam Daniel és Carlos is. Arra gondoltam, hogy eljöhetnétek ide Zannel. Szeretném, hogy kikapcsolódj és pihenj is, mert otthon Maxel nyilván feszült a levegő köztetek és nem nyugodt semmi. Szükséged van a pihenésre, ahogy Zannek is, mer nagyon kicsi még. Maxnek meg lehet, hogy jót tenne egy kis távolság és rádöbbenhetne arra, hogy mi is kell neki és mit is akar pontosan, mert most szerintem ő maga sem tudja mit akar. " - magyarázta.

- Nem tudom Lando. Még meg gondolom, de nem rossz ötlet. - vettem kézbe a kis picúrt.

- " De tényleg gondolkodj rajta, oké? Én csak két hét múlva tudnék menni és az nagyon hosszú idő. " - mondta letörten.

- Ne aggódj, oké? Előbb-utóbb úgyis alakul valahogy. - mondtam bíztatóan.

- " Hogyne. " - forgatta meg a szemeit.

- Lando, kérlek. - sóhajtottam, miközben Zane egyre többet mocorgott a kezemben.

- " Al te nem látod ezt kívülről. Ez előbb-utóbb tönkre fog tenni téged biztosan, de lehet, hogy mind a kettőtöket is. Legszívesebben most jól elkapnám Maxet. " - mondta mérgesen.

Lando az egyetlen, akinek beszéltem erről. Nathaniel és a többiek azt hiszik minden rendben van. Charlesnak nem akartam panaszkodni, mert mostanában ő és Charlotte is sokat vitatkoznak.

- Ezt szerintem hagyjuk. Most mennem kell, mert Zane ma elég nyűgös. Majd beszélünk Lando. Szia. - köszöntem el tőle, majd a válaszát meg sem várva tettem le a telefont.

Lentről egy hangos ajtócsapódás hangzott, majd lábdobogás. Zannel a kezemben léptem ki a szobájából. Max a szobánkba ment be, ezért követtem őt oda.

- Minden rendben van? - kérdeztem tőle.

- Persze. - mondta halkan rám sem nézve.

- Akkor miért kerülsz? - kérdeztem.

- Nem kerüllek, egyszerűen csak dolgom van, ennyi az egész. - villantotta rám kék szemeit egy pillanatra, majd azonnal el is kapta.

- Elmegyek megsétáltatni Aishat. Jössz velünk? - kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.

- Nem, dolgom van és beszélnem kell Christiannal. - mondta.

- Rendben van. - sóhajtottam csalódottan, majd hagytam, hogy kiviharozzon mellettem.

A könnyeimet vissza nyelve ültettem Zanet a babakocsiba, majd Aishara adtam a pórázát. A kabátomat magamra kapva léptem ki a hűvös levegőre. Monacóban a telek nem olyan hidegek, de azért annyira jó idő sincs, hogy egy szál pulcsiban rohangáljak kint.

A part felé tolva a babakocsit néztem, ahogy az emberek sétálnak el mellettem. Aisha szerencsére nem rohant előre szépen jött mellettem. Zane érdeklődve nézelődött ki a kocsiból. Kék szemei egyfolytában Maxre emlékeztettek, akinek nem értettem a viselkedését. Lassan három hete vagyunk ilyen állapotban és nem értem miért. Minden rendben volt és egyszer csak puff. Mintha kattant volna valami Maxben és azóta teljesen máshogy viselkedik. Rideg és elutasító. Nem mond semmit. Szomorú mosollyal az arcomon forgattam meg az ujjamon az eljegyzési gyűrűm.

"Szóval lassan két éve, hogy ismerlek. Plusz mínusz egy-két hónap. - engedett el ideges mosolyt. - Én nagyon boldog vagyok, hogy az életem része vagy és hogy most már Zane is velünk van. Tudom, hogy amikor megismerkedtünk már az nem volt minden napi, de már akkor éreztem, hogy sokat fogsz nekem jelenteni és láss csodát most itt ülünk. Nagyon szeretek veled kelni minden egyes reggel és tudni, hogy csak az enyém vagy. Számomra te adsz okot reggelente a versenyzés mellett, hogy érdemes legyen felkelnem. Nagyon szeretlek Alexis Faith Cherwood éppen ezért hozzám jönnél feleségül? "

Ezeket a szavakat mondta nekem még karácsonykor, amikor megkérte a kezem. Aznap hihetetlen boldogok voltunk mindannyian és ennek ellenére ma, január 20-án itt sétálok egyedül a parton és próbálom vissza nyelni a könnyeim. Vagyis nem egyedül, mert itt van Zane és Aisha is, de Max nincs és ezért egyedül érzem magam.

Aishara nézve mosolyognom kellett, mert egy galambot szemelt ki magának, de nem támadott rá. Egy léleknek sem tudna ártani. Nagyon barátságos és hagyja, hogy teljesen idegen emberek is megdögönyözzék őt. Egyszerűen imádom őt.

Miután az idő kezdett még hűvösebbre váltani és elkezdett besötétedni is elhatároztam, hogy elindulunk haza. Miközben a járdán lépdeltem Zane nyugodt arcát figyelve döntöttem el, hogy elmegyünk Landohoz és a srácokhoz arra a hétre. Elfogadom az ajánlatát.

^^