𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑁𝑖𝑛𝑒 - 𝑊𝑒 𝑓𝑢𝑐𝑘𝑒𝑑 𝑖𝑡 𝑢𝑝

Alexis Faith Cherwood

Kedvetlenül néztem a mellettünk elsuhanó tájt. Zane végre elaludt, ezért csendben utaztunk. Woking utcái csúszósak voltak a sok eső miatt. Nem sok ember volt kint ilyen rossz időben. Minden egyes gondolatom Max körül forogott.

" Mert szeretlek. "

Ez a két szó volt, ami teljesen kikészített. Ha tényleg szeret miért tette ezt? Miért nem jött haza, amikor Daniel? Miért nem volt már akkor őszinte velem? Ennyire nem bízik bennem? Én tettem valamit, amiért más nőhöz ment?

- Ali. - szólalt meg Lando, ezzel megtörve az órák óta tartó csendet és kiszakítva a fájdalmas gondolataim közül.

- Hm? - szakítottam el a tekintetem a bús utcáról.

- Akarsz beszélni erről? - kérdezte bizonytalanul.

- Egyelőre még nem. - válaszoltam tömören.

- Rendben, de itt vagyok, ha kellenék, oké?

- Köszönöm, ahogy azt is, hogy lehetünk nálad.

- Ugyan már, bírom a kis srácot és téged is. Legalább nem üres a ház. - rántott vállat. Erre már nem reagáltam csak vártam, hogy elérjünk a házhoz.

- Ha szeretnéd áthívhatom Carlost. 10 percre lakik. - nézett rám, miután leparkolt.

- Nekem mindegy. - rántottam vállat. Zanet kiszedve az autóból nyúltam egy bőröndömért.

- Ali. - szólt utánam Lando, mire hátrafordultam. - Sajnálom, ami történt. - pillantott rám szomorúan.

- Én is sajnálom Lan, de megtörtént és ez van. - motyogtam, miközben újra könnyek kezdték el égetni a szemem.

- Ne tégy úgy, mintha nem érdekelne. - nyitotta ki a bejárati ajtót.

- Muszáj lesz. Ha engedem, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmeim nem lesz jó vége. Most Zannel kell foglalkoznom. - mormogtam.

- Ali. - fordított magával szemben. - Te is és Any is fontosak vagytok. Nem zárkózhatsz magadba. Nem tarthatod magadba az érzelmeid főleg nem egy ilyen helyzet után. Beszélek Carlossal, Isaval biztos szívesen vigyáznak majd Anyre, meg amúgy is Daniel nemsokára megint itt lesz, mert lesz munka a gyárban és akkor beszélgethetünk, oké? Nem kell egyedül végig csinálnod. - mondta végig a szemembe nézve.

- Köszönöm. - szipogtam. - Segítesz levenni? - fordultam meg. Imádom Zanet a mellkasomra vagy a hátamra kötni, mert így tudom, hogy biztonságban van.

- Pakolj le nyugodtan oda, ahol eddig is voltatok. - mondta a brit, mire csak bólintottam egyet.

- Ali, Nathaniel keres! - kiáltott fel az emeletre Lando. Sikeresen lent hagytam a táskám.

- Pillanat, addig kérlek vedd fel! - kiabáltam vissza. Zanet visszavettem kézbe és úgy indultam le.

- Itt vagyok. - nyújtottam a kezem a készülékért.

- Szia. - szóltam bele.

- " Szia Lexi. Holnap Monacóban leszünk Willowal és arra gondoltunk beugrunk hozzátok, ha ez nem probléma. Nagyjából 2 vagy 3 felé lennénk ott. " - mondta izgatottan.

- Nath én nem vagyok otthon.

- " Hívjalak vissza akkor később? Mikor érsz haza? "

- Nem Nath félre értesz. Én nem vagyok Monacóban és egy ideig nem is leszek. - mondtam. Nath csak egy kis idő után szólalt meg.

- " Hol vagy most? Azt hittem Lando is nálatok van. "

- Wokinban vagyok és fordítva. Zane, Aisha és én vagyunk Landonál. - ejtettem ki a szavakat megfontoltan.

- " Mi történt? " - kezdett el aggódni.

- Csak összekaptunk egy kicsit Maxel.

- " Most leteszem és átváltunk Facetimera. Így nem hiszem el neked. " - mondta. Időm sem volt reagálni, mert már le is tette és érkezett tőle a bejövő Facetime hívás.

- Szia. - néztem rá.

- " Mi történt veletek Maxel? " - csapott a közepébe.

- Összevesztünk egy kicsit. Semmi komoly. - legyintettem.

- " Akkor, ha jól értem. Összevesztetek egy kicsit, ezért konkrétan mindenestül elmentél Landohoz. Ezért nézel ki úgy, mint aki részt vett a második világháborúban és ezért nem viseled a jegy gyűrűd? De csak összevesztetek egy kicsit, igaz? " - kérdezte szarkasztikusan. Az egészet végig hallgatva újra könnyek jelentek meg az arcomon. Egy ideges mozdulattal töröltem le őket, de semmi haszna nem volt.

- Nem akarok még beszélni erről. - ráztam meg a fejem.

- " Akkor szólnál Landonak? Ő tudja mi történt? "

- Igen tudja, ott volt. Egy pillanat. - álltam fel. Zane kezdett egyre nyűgösebb lenne, ami miatt nem csodálkoztam. Rengeteget utazott.

- Lando, Nath szeretne veled beszélni. - mentem a konyhába.

- Megleszel?

- Persze. Lefektetem Zanet és rakok Aishanak kaját és vizet. - bólogattam.

- Már raktam ki neki mindent. - mondta, mire csak biccentettem.

^^

Másnap reggel, miután felébredtem percekig néztem a szürke plafont. Nem volt kedvem felkelni, azonban Zannek és Aishanak más tervei voltak.

- Jó reggelt. - nyitott be Lando két kopogás után. Immáron Zane a mellkasomon feküdt és a hajammal játszott, miközben gügyögött.

- Jó reggelt. - pillantottam a britre.

- Van reggeli, szeretnéd, hogy felhozzam vagy lejössz inkább?

- Lemegyek, mert Zannek csak ott tudom megcsinálni az övét. - motyogtam. Semmi kedvem nem volt felkelni vagy egyáltalán elkezdeni ezt a napot.

- Rendben. - biccentett, de még nem ment ki. - Max rengetegszer hívott az este, hogy nem tud téged elérni. - mondta halkan.

- Kikapcsoltam a telefonom, miután beszéltetek Nathvel. - mondtam.

- Al. Biztos, hogy ez volt a legjobb döntés? - nézett rám szomorúan.

- Ne kezd kérlek. Perpillanat igen ez volt, mert rohadtul elcsesztük. Ő is és én is. Nem tudtam ott maradni vele most. Kell egy kis idő és kitisztul minden Lando, de kérlek ne kezd. - ráztam a fejem, miközben könnyek szöktek a szemembe. Nem akartam sírni.

- Mindenképp úgy cselekedj, ahogy te szeretnél. Elhiszem, hogy ez nem könnyű, de kérlek ne zuhanj magadba, oké? Itt vagyok én, Daniel, Carlos, Charles, Charlotte és Nathaniel is. Segítünk neked, amiben csak tudunk, legalábbis én biztosan, de rájuk is számíthatsz, rendben? - kérdezte a brit barátom.

- Rendben. - bólintotta csendesen. Lassan keltem fel, hogy Zane ne keljen fel, mert időközben vissza aludt.

- Megfoghatom? - nyújtotta a kezét Lando.

- Persze. - adtam át neki.

- Olyan kis tünemény. - nézte csillogó szemekkel a fiam.

- Ha egyszer találsz valakit, akivel családot alapítasz biztos vagyok benne, hogy csodás apa leszel. - mondtam neki.

- Azt mondod? - vigyorgott.

- Határozottan.

- Remélem így lesz, de előbb jó lenne, ha találnék végre egy barátnőt. - csóválta meg a fejét.

- Ami késik nem múlik. - erőltettem magamra egy mosolyt.

^^