Taehyung, a kályha élete | Taekook

Délután

2020. szeptember 7.

Miután elfogyasztottuk az összes ételt, ami előttünk volt az asztalon, Yunseo rábeszélt engem, hogy velük töltsek el egy kis időt a szemben lévő parkba. 

Lassan feltápászkodtam helyemről, majd a kislány kezét megfogva mentünk ki hárman az ajtón. Úgy sétáltunk, hogy az említett ment középen, én és Jungkook pedig a két oldalán voltunk. A park elég szép volt. Egy csomó út volt, ahova lehetett menni. Bármerre néztem, mindig csak a gyönyörű zöld pázsitot láttam, amiben néhol egy-egy tarka virágágyás helyezkedett el.

-Sziasztok! -ordított egyet Yunseo, ami kellő képpen kirázott gondolataimból. A következő pillanatban a lány már nem volt iskolatársam és köztem, hanem a park közepén lévő játszótéren mászott be a hintába, miközben (valószínűleg) a barátai elmondták neki, hogy mit fognak később játszani. Azért néha visszamennék az időben és a barátaimmal játszanék. Sokkal jobb volt az élet akkor, amikor még nem voltunk tisztában azokkal a dolgokkal, amik képesek megkeseríteni az ember mindennapjait. Felettébb érdekfeszítő gondolataim közül ezúttal Jungkook rázott ki, aki már vagy egy perce figyelt engem árgus szemekkel.

-Mi van? -kérdeztem kissé flegmán, majd én is őt kezdtem el vizslatni. Tudnám hogyan nézhet ki valaki ilyen jól... Ez egyáltalán legális, vagy hívni kéne a zsarukat? Legalább két percig csak egymást néztük, tetőtől-talpig végig mértük egymást vagy háromszor, majd végre megszólalt.

-Sétáljunk még itt vagy menjünk vissza a kollégiumba? 

-Te hülye vagy? A saját húgodat képes lennél a parkban hagyni idegenek között? -kerekedtek el szemeim.

-Buta! Dehogy hagyom idegenek között! Ott vannak a barátai. -mosolygott rám, viszont én valahogy nem tudtam viszonozni. Ez elmebeteg. -Meg amúgy a barátainak ott az anyja. Ha kell, majd haza viszik Yun-t. -villantotta meg nyuszi mosolyát.

-Oh basszus... Én meg már azt hittem, hogy mentőt kell hívnom, mert olyan fogyatékos vagy, hogy egyedül hagynál egy gyereket. -ezt egy "ez fájt" válasszal le is nyugtázta, majd a kezét szívére téve nézett rám.

-Van egy jónak tűnő, amit pár napja találtam a neten, de még nem volt időm megnézni... Lenne kedved velem tartani egy sorozat nézős délutánt? Netflix and chill bro~ -húzogatta szemöldökét, majd meg se várta, hogy válaszoljak, rögtön karomnál fogva elkezdett a koli felé ráncigálni. Egy húsz perces séta után meg is érkeztünk az említett helyre. 

-Na mutasd melyik a te szobád, mert már nagyon szeretném elkezdeni! -mondta egy önelégült vigyorral ajkain. Ez... félre érthető volt. De biztos úgy akarta. Miközben nyitottam kulccsal az ajtót, végig idegesítően merész auráját bámultam. Mikor tíz év szarakodás után benyitottam, rá kellett jöjjek, hogy Yoongi sehol sincs. Pont amikor elférne egy kis lelki támasz...

Megmutattam neki, hogy melyik szoba az enyém, ahol rögtön elkényelmesedett, és szobatársam laptopját elővéve, elfeküdt az ágyamon. Nem merek belegondolni mit fogok én ezért kapni Yoon-tól... Kimentem a konyhába, ahol egy jó nagy adag popcorn-t betuszkoltam a lehető legkisebb tálba, hisz ki más lennék, ha nem a csodálatos Kim Mindentképesvagyokbárhovabetuszkolni Taehyung?! Swag (ezt Yoyo tanította akaratán kívül is).

-Na mit nézünk? -ültem le Jungkook mellé a nassolni valóval kezemben. 

-Azt a rohadt- nem gondoltam volna, hogy azért vagy ennyi ideig kint, mert ennyi kaját csinálsz. Meg tudjuk egyáltalán ezt enni? -nézett rám két méterre tágult szemekkel.

-Nekem biztos sikerülni fog megenni, főleg ha még te is besegítesz. Másrészt pedig... mire gondoltál? Mit csinálok ennyi ideig? -kuncogtam el magam.

-Semmi semmi. Nem lényeg. -perverz tekintetéből adódóan nem akarom tudni mire gondolt pontosan. Habár van pár elképzelésem. -Mellesleg kösz, hogy kérdezted, az Euphoria-t fogjuk nézni. Csak nyolc részes, szóval még ma tuti, hogy végzünk. Ezután el is indította, majd rá kellett jönnöm, hogy ez lesz a kedvenc sorozatom. 

A harmadik rész kezdeténél vettem csak észre, hogy egyre közelebb ülünk egymáshoz. Az elején konkrétan az ágy két szélén foglaltunk helyet, most már csak körülbelül tizenöt centiméter választ el bennünket. Amint ez átfutott az agyamon, egy halk sóhajt hallottam meg magam mellől. Mikor oldalra néztem, észre vettem, hogy Jungkook elaludt. Ráterítettem az ágyneműmet fedő pokrócot, utána lecsuktam a laptopot és az éjjeliszekrényemre tettem. Kicsit beljebb húzódtam, hogy le ne essek az ágyról, majd elfeküdtem. Oldalamra fordultam, JK felé, ami miatt az arcunk csak pár centire volt. Szinte éreztem levegővételét. Aznap aközben aludtam el, hogy az Ő arcát néztem.

Yoongi szemszöge

Tegnap mikor megérkeztem Szöulba, hívtam egy taxit a vonat állomásra, mert már így is fáradt voltam, a hírek miatt pedig kedvem se nagyon volt bármit csinálni. Elég gyorsan kijött, csak másfél órát álltam a cuccaimmal a kezemben az út szélén. Akárcsak egy éjjeli pillangó. Ez aztán a hasonlat Min Yoongi! Megérdemelsz egy tapsot! Taps. Úristen milyen gondolataim vannak... Habár Isten biztos nem díjazná ha most bevernék egyet a vezetőnek... Még jó, hogy Ateista vagyok. :)

A kollégiumba belépve, először Jimin és Hopie szobája felé vettem az irányt, mivel beszélni szerettem volna velük erről az egészről. Nem azt mondom, hogy Tae nem jó az ilyen dolgokra, de ettől a kettőtől teljesen másfajta törődést kapok, mint új legjobb barátomtól. 

-Szia cica! -ugrott rám Hoseok, amit egyáltalán nem díjaztam. Ez az egész... nem tudom minek kell felfújni, hogy hazajöttem KETTŐ nap után. A becenevet inkább elengedem a fülem mellett, még ha titkon tetszik is. 
Lerázva kezeit magamról köszöntem a két jómadárnak, majd neki is kezdtem a sztorinak. Mindent elmondtam, ami a mai illetve a tegnapi nap történtek. Jimin amint meghallotta, hogy anyámnak bent kell maradnia, rögtön odajött hozzám és megölelt, és mivel éppen érzelmes pillanatomban voltam, még viszonoztam is. Mikor még mindig őt ölelve, vállai felett átnézve megláttam Hobit, rosszul éreztem magam. Csórikám olyan elveszetten nézett minket, mikor észrevette, hogy én is őt nézem, találkozott a tekintetünk. Nem tudom mi ez a furcsa érzés iránta, de nem tudom, hogy jó e...

-Gyere te mamlasz -nyújtottam felé a kezemet, amit vonakodva, de elfogadott. Amint összeért kezünk lerántottam magam mellé az ágyra, és ráugrottam. Jimin nevetve nézte, ahogyan egymást barátian ütögetve röhögünk és sok idő után, újra játszunk. Nagyon jó érzés ezzel a két nem normálissal egy helyen lenni. Tudom, egy kissé túlságosan is hideg szívem van. Már ha létezik ilyen kifejezés. 

-Yoongi-ah~ Nem maradsz estére? Aludhatsz velem -mosolygott rám Jimin aranyosan. Várj... Én most komolyan azt mondtam, hogy Jimin aranyos? Kezdek kedves lenni, ez nem jó. Viszont olyan kis édes ez az ember, bűn lenne elutasítani az ajánlatát. 

-Azt megrontani a baby-m nem akarod? Yoongi velem fog aludni és kész! -ölelt magához szorosan J-hope. Csak ez kellett, elkezdtek veszekedni, hogy kivel fogok aludni, miközben még nem is válaszoltam arra, amit Chim kérdezett. 

-Álljatok már le he! Nem tudom minek van nektek egy szobában az ágyatok, de mivel így van, ezért megfogjátok és összetoljátok azokat. Én meg középen fogok aludni -vettem egy mély lélegzetet, hisz nagyon nagy dolog az, amit éppen közöltem velük. Utálok másokkal egy ágyban aludni, nem is nagyon szoktam, sőt egyáltalán nem. De valamiért úgy érzem, hogy ezt most akarom. Tudnám miért. Velük teljesen más vagyok, mint a többi emberrel. 

-Baba te zseni vagy! -kezdett el ugrálni Hobi. Tudnám miért tűröm... Miután sikeresen kiugrálta magát végre elkezdték csinálni azt, amit mondtam. Természetemhez tartozik, hogy messziről nézem, amint mások dolgoznak. Ezt most sem hagyhattam ki. Miközben a két értelmes lény pattogott a hálóban, én kimentem a konyhába egy kis vízért, hiszen már órák óta nem ittam. 

-Na kész van -tette csípőre kezeit Chimin. Ránéztem fapofával, majd belelöktem a két ágy közötti kis résbe, amit véletlen ott hagytak.

-Szerintem nincs -néztem az engem értetlenül figyelő, félig paplannal eltakart egyedre, miközben Hoseok üvöltözött, hogy "ez milyen jó volt már, ügyes vagy Yoongle Boongle", és én ezekkel fogok egy ágyban aludni.