Taehyung, a kályha élete | Taekook

Kapcsolati tanácsadó

2020. szeptember 14.

-Tae! Szedd fel az ágyról azt az álmos segged, és gyere át a szobámba, miután felöltöztél! -ordította fülembe legjobb barátom, aztán leöntött egy pohár hideg vízzel. Ez a reggel is jól kezdődik... Az elmúlt három nap átlagosan telt, azon kívül, hogy minden délutánt itt töltött Jungkook. Yoongi és a másik két jómadár szívatott minket rendesen, de kezdett nem érdekelni. Legalább Ten és Mark jól elszórakozott a poénokon. Igaz nem vagyunk együtt szerelmemmel, de mindenki úgy néz ránk az iskolában, mintha valami meleg pár lennénk.

A lehető leglassabban másztam ki ágyamból, majd csiga tempóban kezdtem el levenni pizsamámat. Mikor már egy szál alsóban feszítettem szobám közepén, rá kellett jöjjek, hogy mióta ideértem, nem mostam ki egy ruhámat sem, és rohadtul nincs pólóm, nadrágból pedig csak egy veszélyes rövid van szekrényemben, amit gyorsan magamra is kaptam. 

-Yoongi! -ordítottam ki szobatársamnak, de még véletlenül se jött válasz. -Yoongi! -ismételtem meg magamat, de ezúttal is elveszett hangom a "házban". 

-Nem tudom, hogy jó vagyok-e vagy csak a legjobb barátod felel meg, de én most jöttem -lépett be Jk kopogás nélkül az ajtón. Amim van, összerándult, és égő arccal próbáltam takarni testem. -Hűha -ennyi volt a reakciója, majd személyes teremet átlépve próbálta elvenni kezeimet csupasz felsőtestem elől. Nem adtam volna meg magam életem árán se, de vagy négyszer olyan erős, mint én, ezért könnyedén kigubózott. Jó húsz másodpercig fürkészte mellkasom, majd lejjebb haladt. 

-Hé, öltöznék!

-Akkor minek kellett Yoongi? -kérdezte, szemét még mindig bőrömön legeltetve. Kezeivel felsimított alhasamtól kezdve teljesen nyakamig. Ezt a mozdulatot fordítva is megismételte. Arcom egyre jobban égett, és izzadni kezdtem, mint valami nem normális. 

-Csak... n-nincs pólóm... -néztem mindenfele, csak nem rá. Ha most rá kéne nézzek, nem élném túl. Mintha csak hallotta volna gondolataimat, simogató kezét állam alá vezette, majd felemelte, majd mintha csak parancsként adta volna, nem néztem el szembogaraiból. Nem mondott semmit, csak levette saját pólóját és felém nyújtotta. Emiatt megcsodálhattam erős felsőtestét. Mikor lenéztem hasára, kiszúrta a szememet a felismerés, ami nem más volt, mint, hogy ennek minden egyes kockájának külön árnyéka van. Én most haltam meg emberek, Hoseok kérlek rendezd meg a temetésem! 

-Tetszik amit látsz? -kuncogott rajtam, mire csak megráztam a fejemet. Megszólalni nem bírtam volna... -Akkor miért folyt ki a nyál a szádból? -kezdett el nevetni, mire én inkább csak kikaptam a pólóját a kezéből, és fel is vettem. Mivel edz, bicepszei sokkal nagyobbak és vállai is szélesebbek az enyémeknél, ezért a ruhadarab eléggé lógott rajtam. Kulcscsontom is szíveskedett kilátszani, amit meg is bámult és rá is simított. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy nagyon élvezem mikor simogat. 

-Amúgy ma mit akarsz csinálni? 

-Most át kell menjek Jimin-hez, de utána lehet szabad vagyok -mosolyogtam rá, majd miután elköszöntünk egymástól, együtt léptünk ki az ajtón. Én barátomhoz mentem, ő pedig a többieket csekkolta le.

-Na végre már, hogy ideértél! MI tartott e- Te most szórakozol velem! -először nem esett le miről beszélt, aztán eszembe jutott, hogy pólómat nézegeti. -Ez kié?

-Jungkook.

-Jungkook... Értem. Ez esetben gyere, üljünk le a fotelba, beszédem van veled -mondta, majd egészen az említett ülőalkalmatosságig tolt. -Na szóval... Szeretném ha tudnál pár dolgot. Ez az első komoly kapcsolatod, nyilván nem tudsz semmit sem az egészről.

-Chim... Erről minek kell beszélni, ha minden csak jön magától? 

-Ezt hogy érted? -nézett rám kikerekedett szemekkel, de egyben egy értelmetlen kifejezés is volt felfedezhető arcán.

-Nem tudod mit ragozod itt a dolgokat. Majd jön, ami jön, én meg haladok az árral! -jelentettem ki nyugodtan, mire egy percre teljes csönd lesz. 

-Hát jó... De ha megbánt, vagy bármi rosszat tesz ellened, azonnal szólsz! Naiv vagy, de Jk meg szerelmes, szóval minden rendben lesz. Egy ideig biztosan -mondta az utolsó mondatot felettébb halkan, gondolom nem szerette volna, hogy halljam, de ezt elszúrta, ugyanis egyértelmű volt, hogy nem hallottam félre, amit mondott. Tudom, hogy nem nagyon bízik meg bennem ezen a téren, de fel kell, hogy fogja, semmi beleszólása sincs a szerelmi életembe. Ha lenne is, nem érdekelne, hogy szerinte mi a helyes, hisz ha elrontok egy döntést, én vagyok az egyetlen aki amiatt bűnösnek érezné magát vagy esetleg szomorkodna. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem érdekel lelki társam véleménye, hanem, hogyha ő úgy döntött, egyszerre két ember kell neki, hogy megtalálja a boldogságot, én miért ne érhetném be Jungkook-al. Igaz, nem lehet tudni, hogy tartós kapcsolatról beszélünk-e, de reménykedem benne, hogy igen. Fájdalmas lehet az, ha valaki belegondol a jövőjükbe, és esetleg húsz évvel később képzeli el magukat, a saját boldog családjukban, miközben legbelül tudja, hogy addig biztos nem fog ez eltartani. Ahhoz is sok lelkierő kell, hogy az ember túllépjen egy olyan személyen, aki lehetséges, hogy végig kihasználta. Még ha tudott is róla és csak arra várt, hogy mikor mondja ezt végre ki, lehetséges, hogy nyílként hasít a felismerés. Ilyenkor kettő dolgot tehet az ember. Egyrészt, szánalmasan lehordja kihasználóját mindennek, vagy kiáll magáért, és befogja a másik száját. Még ha ehhez hazudnia is kell. Lehet, hogy túl későn szeretné majd jóvátenni, de lehet, hogy a másiknak ezzel traumát okoz. Nem vagyok egy gyökér, de én azt a traumát még növelném a másikban. Talán legközelebb sikerül megölnie magát, ezt kívánhatom. De Kook-al teljesen más a helyzet! Őt szeretem, és még ha kérnék, se használnám ki! Nem vagyunk együtt, de egyre csak közeledünk afelé a pont felé, hogy végre randizni vigyen.

-Szólni fogok, ha bármi gond lenne kettőnk között -ígértem meg neki és megöleltük egymást.

-Sajnálom, hogy meg kell zavarnom ezt a romantikus pillanatot -dugta be fejét az ajtón Hoseok- de lenne egy kis dolgunk... -mondta rejtélyesen, majd egy nagyon sóhajtott és ebben a pillanatban lépett be mellé szobatársam.

-Hát te? -kérdeztem, hiszen egész reggel nem láttam, most meg képes idetenni túlságosan is fent hordott orrát. -Tudod milyen durva problémákba ütköztem, mert te nem voltál képes a szobába lenni?

-Nem, de érdekelne miért van a kisgyerek pólója rajtad!

-Szerelmes~ -vinnyogott Hobi, akit nagyon szeretek, de a minimum az, hogy ezután lecsapom egy pohár vízzel. Egyre jobban közeledtem áldozatomhoz, mikor Yoongi szó szerint felemelt, majd az ajtó elé letett, amit aztán rám is csapott. Bentről Jimin sikítását hallottam. Ezek után csend telepedett le az egész épületben. Egy árva lélek se járt a folyosón. Kicsit meg is ijedtem... A nap végét viszont Jungkook-al ölelkezve a kanapén zártam, egy kiló fagylalttal és Halálos Iramban maratont tartottunk.