Taehyung, a kályha élete | Taekook

A látogatás

2020. október 10.

Az iskola folyosóit járva gondolkodom el az elmúlt egy hónapon. Jimin nagyon sok időt töltött Hoseok-al és Yoongi-val, amit egyáltalán nem bánok, hisz így JK-vel szinte minden másodpercben együtt voltunk. Nem tagadom, úgy érzem nélküle nem tudnék élni. Mintha egész életemben velem lett volna, miközben alig több, mint 30 napja hallottam róla először. Mark és Ten shippel mindenkit, akit csak el tud képzelni az ember.
A hétköznapjaim mindig egy féle képpen történnek.
1. Yoongi felébreszt
2. Összekészülődök
3. Együtt megreggelizünk, majd a bejáratnál találkozunk a "csapat tagjaival"
4. Lenyomunk jó pár órát az iskolában
5. Vagy a bandával, vagy Jungkook-al kettesben elmegyünk egy közeli cukrászdába

Tehát, igaz sok minden történik velem, mégis úgy érzem unatkozom. Lehetséges csak azért, mivel rég nem láttam testvéreméket. Már pár napja nem hallottam felőle, lehet rá kéne írjak, hogy nem szeretne-e meglátogatni. 

2020. október 16.

-Gyerek, ezt mégis, hogy képzeled? -kérdezi bátyám, amint felvettem a telefonom.

-Mit? -kérdeztem megilletődve.

-Szerinted? Több, mint másfél hete egy szót se szóltál hozzám, de elvárod, hogy a szünetekben eltartsam a segged.

-Ezt honnan szedted? 

-Gondolom tudod, hogy négy nap múlva őszi szünet lesz a gimnáziumodban -mondta, mire csak egy bólintással válaszoltam neki. -Valószínűleg az se új információ, hogy nem muszáj a kollégiumban maradni, arra az egy hétre. Te pedig biztos, hogy ide jössz! Olyan rég nem láttam már a kis fejedet, hogy kezdesz hiányozni! El tudod ezt hinni? -dramatizálta túl a helyzetet. Néha nem is fogom fel, egy család vagyunk...

-Jól van már, Dráma Királynő! Biztos, hogy nálatok leszek... De Jungkook hiányozni fog -suttogtam az utolsó mondatot, amit szerencsétlenségemre meg is hallott idősebb testvérem. 

-Ho ho ho! -ment át Mikulásba. -Csak nem a pasidat említetted? Annyira örülök, hogy van aki szeret! -visított, ami miatt azt hittem megsüketülök.

-Jin, nem szeretnélek elszomorítani, de nem vagyunk együtt.

-Uhm, no queen! Mi az, hogy nem vagytok együtt? Tetszetek egymásnak, ha jól emlékszem még csókolóztatok is?

-Az egy hónapja volt... -igaz úgy csinálok, mintha ez semmiség lenne, de nem így érzek. Valójában a sírás határán vagyok, hisz Kook és én az utóbbi időben nagyon sokat aludtunk együtt. Igaz, azt se tudom melyik szoba az övé, vagy egyáltalán ezen a szinten van-e, de minden egyes nap elkísér az ajtóig. Filmeket is szoktunk nézni, mikor esik s nem lehet máshova menni. Ha meg szép az idő, sétálni szoktunk a parkban, egyszer-egyszer pedig még egymás kezét is fogjuk. Olyan romantikus szokott lenni a hangulat, hogy azt ember nem tudja elképzelni! Még jó, hogy én egy űrlény vagyok!

-Föld hívja Tae-t! -ordította el magát bátyám, ami rendesen kilyukasztotta dobhártyám.

-Ezt most minek kellett? -hallottam meg magam mögött egy morgolódó hangot. 

-Bocsánat Yoongi-ah, de az öcsém elkalandozott a szerelem világában.

-Á, semmi baj. Sokszor azt teszi -intette le szobatársam, majd bezárkózott saját szobájába. 

-Ezt mégis, hogy értette alanyunk? -hajolt bele Jin hyung a kamerába.

-Lehetséges, hogy mindig Jungkook-on jár az eszem, de egyáltalán nem biztos -vallottam be.

-Girl~ Úgy néz ki neked kell lépned!

-Tessék? -értetlenkedtem, majd köszöntem az időközben érkezett Namjoon-nak. Bátyám letette az asztalra telefonját, így egyszerre láttam mindkettőjüket, ahogy két széken ülnek. Igen, mindkettő alatt volt két szék. Túl nagy a valaguk, hogy egyre ráférjen... és ezt még én mondom...