Taehyung, a kályha élete | Taekook

Vásárlás egy szégyentelen emberrel

-Azt már nem! -hallottam meg legjobb barátom, egyben lelki társam vékony hangját a bejárati ajtó felől. -Taehyung, te Yoongi-val fogsz vásárolni menni, mert ő 100 százalék, hogy hűséges, és nem mászna rád egy pláza öltözőjében. Most pedig öltözz fel, és ebben a pillanatban legyél az ajtónál indulásra várva.

Nem akartam neki ellenkezni, hisz nagyon ijesztő tud lenni, ha nem azt csinálom, amit ő mond. Gyorsan felkaptam magamra egy sötétkék térdig érő szoknyát, és egy fehér pólót, majd a fekete sportcipőmet is magamra húztam, és már készen is álltam az indulásra. Yoongi a felkaromnál fogva ráncigált ki az épület főbejáratán, majd elkezdtünk a buszmegálló felé sétálni. Csak harminckét percet kellett várni, amire végre idetolta a seggét az a lepukkant busz, aminek a vezetője elég szépen végigmért engem. Egyáltalán nem lett hányingerem, mikor végig néztem a férfi sörhasán és alkohollal borított narancssárga pólóján. Én nem tudom, hogy akarok-e ezzel a busszal utazni... De szobatársam nem hátrált meg, és mivel inkább követem, mint hogy feleseljek neki... Végül biztonságba elértünk a plázáig. Alig voltak, hiszen hétfő délután kettő volt. Barátom tudta hova akar menni, hisz még nézelődni se nézelődött, csak futólépésben ment előre. Egyszer csak megállt egy női fehérnemű bolt előtt. 

-Te most szívatni akarsz -ajándékoztam meg egy "idióta vagy" nézéssel, mire csak halványan elmosolyodott, majd közölte, hogy ő a profi, tudja mi kell nekem. Vagy húsz percen keresztül nézelődött a harisnyák között, mire a kosarába tett, egy neccharisnyát, amin pár helyen olyan lyukak voltak, mintha ki lenne szakadva, de azért valamennyire látszik, hogy csak dísz. Ezután rögtön a kasszához mentünk, ahol igaz vonakodva, de végül odaadták nekünk az anyagot. 

-Most hova akarsz menni? -kérdeztem kissé unottan, hisz az ilyesfajta vásárlás nem kedvez nekem annyira. Igazat megvallva... mindegy mit választ ki, nekem abban holnap iskolába kell menjek. Már ez az egy ruhadarab kikezdett egy ici-picit, nem kell, hogy valami éppen, hogy csak takaró miniszoknyát levegyen a polcról... Hogy néznék azután Jin és Namjoon szemébe? 

-A Gucci-ba gondoltam. Jimin-en egyik nap egy tök szexi fekete póló volt, és mikor megkérdeztem honnan vette, azt mondta, hogy az egyik haverja fizette neki a Gucci boltban. Ha egy olyan volt, biztos lesz több is -vigyorodott el a végére, és kézen fogva megindultunk az említett bolt felé.

Mikor bementünk, rögtön a női részlegre húzott, ahol szebbnél szebb ruhák voltak, ő mégis a lehető legdurvább, legkivágottabb holmikból választotta ki a méretemet, majd adta nekem oda, hogy fogjam. A tizedik darab után közölte velem, hogy most be kell menjek az egyik fülkébe, és egyesével fel kell próbáljam őket.

-Ha kész vagy csak szólj és bemegyek melléd.

-Bejössz? 

-Vagy esetleg azt szeretnéd, ha mindenki, aki elmegy a fülke előtt lássa, hogy te éppen miben vagy? -vonta fel egyik szemöldökét. Válaszképp csak megráztam a fejem. -Na látod! Csak szólj, ha mehetek -húzta össze a függönyöket, amik megvédtek az emberek utálkozó tekinteteiktől. 

Az első ruha egy vörös, csipkés hosszujjú volt. Szóltam barátomnak, aki amint meglátott, elámult, de közölte, hogy ez nem egészen az én stílusom, nézzük a következőt. Az egy fekete haspóló volt, amire egy eléggé érdekes szöveg volt rányomtatva, amit inkább nem is említenék meg, ha nem muszáj. Haha. Yoongi-nak ez nem tetszett, mert szerinte túl kicsi volt a kivágás. Már a nyolcadik darabot próbáltam fel, mikor csak úgy a semmiből, mint egy állat, széthúzta a két függönyt. 

-Te hülye vagy? -sikítottam az arcába. Természetesen vagy hat érdeklődő szempár meredt rám a bolt különböző részeiről. 

-Hupsz, bocsi -lépett be mellém, háta mögött valamit takargatva. -De az előbb megtaláltam életed ruhadarabját -jelentette ki "genius" fejet vágva, majd lassan előhúzta maga mögül az említett tárgyat. Egy szűk, bézs póló volt, aminek a kivágása teljesen a ruha közepéig tartott. 

-Szerinted ebben én képes lennék egy iskolába belépni? 

-Nem tudom. De most nem is ez a lényeg. Hanem, hogy Jk megb- mármint, hogy a néni kiakadjon -mosolygott ártatlanul, mire egy szemforgatással reagáltam. Miután ez az értelmes lélek elhagyta a kis helyiséget, amiben voltam, rögtön átvettem azt, amit most adott a kezembe. Kétségeim voltak nagy számmal, de nem muszáj velük foglalkozni. A végén a legrosszabbul kezdődő dolgokból lesz a legjobb! Amint a falon lévő tükörbe néztem, teljesen lesokkoltam. Ez komolyan én vagyok? Azta. Jól áll, mit ne mondjak...

-Jöhetek? -sürgetett a rám váró élettelen. 

-Igen de, nehogy felálljon. 

-Nem hi-

-Ezzel azt akartam mondani, hogy még szerintem is király rajtam ez a ruha -mosolyogtam társamra, aki némán legeltette rajtam szemeit. Ha jól tudom azért vele jöttem, mert Chiminie azt mondta, hogy ő hűséges egy fajta. 

-Oké... Én most kimegyek, mint ha itt se lettem volna, te pedig a ruhákat visszateszed a helyükre ezen kívül, ugyanis ezzel a kasszához jössz, ahol várni foglak -mondta, még mindig felsőtestemet fürkészve. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy jólesik ez a fajta bánásmód. Szuper érzés, amikor valakinek annyira tetszel, hogy meg se bír szólalni. Vajon mi lett volna, ha most Yoongs helyett Jungkook van itt? Habár nem szeretnék belegondolni... Tényleg a szobatársam kell az ilyen helyzetekben. Ő a legjobb abban, hogy az ember mit vegyen fel akkor, ha valakinek el akarja állítani a lélegzetét. Most a nagyiról beszéltem, ha nem tűnt volna fel.

Mikor visszavettem a saját pólómat, majd megigazítottam, és betűrtem a szoknyámba, a ruhákkal kezemben léptem ki a fülkéből. Oda jött hozzám egy dolgozó, majd elkérte tőlem azokat a ruhákat, amiket nem veszek meg. Miután odaadtam neki, barátom mellé léptem, aki már a sorban állt. Miután kifizettem az említett tárgyat, beültünk egy kávézóba, ahol megbeszéltük milyen boltokba kell még bemennünk. 

A kollégiumba este hétre értünk be. Végül pluszba vettünk egy fekete, láncokkal és gémkapcsokkal teli miniszoknyát valami rocker boltban, egy piros magassarkút, aranyszínű mintákkal rajta, illetve egy pár choker-t kaptam Yoon-tól ajándékba, amiből majd azt választom holnapra, amelyiket szeretném, de az ő javaslatára többet fogok felvenni. Jungkook-al nem tudom mi van, de Jimin és Hoseok az estére még átjöttek a mi szobánkba, és együtt megvacsoráztunk, majd Agymenőket néztünk addig, ameddig nem jött el a takarodó ideje. Elég gáz, hogy ilyen dolgokra is kell figyelni, de legalább normális mennyiségű órát alszanak a diákok.

2020. szeptember 9.

Reggel a szokásos módon, Yoyo keltett. Megreggeliztünk gyorsan, majd a tegnap vásárolt ruhákat magamra vettem. Ekkor jutott eszembe, hogy ki kellett volna mosni őket, de lehetetlen lett volna, hogy megszáradjanak... Ezen már nem lovagolok, úgyis mindegy ha már rajtam van. 

Yoongi egy terepmintás Mastermind pólóban, és egy fekete, pontosan tizenkilenc lánccal teli nadrágot vett fel, haját pedig még tegnap este befestette tűzpirosra. Kivételesen nem vette fel a fekete parókáját. Gondolom megfognak lepődni a tanárok, és a diákok is, de ez van. Az én legjobb barátom egy különleges személyiség. El kell nézni, ha néha vannak meredek ötletei. 

-Csodásan nézel ki gyönyörűm! -ugrott Suga a nyakamba. Használhatjuk a meglepődtem kifejezést. Egyrészt, mert nagyon jól nézett ki, más részt pedig... ja nem, csak ez az egy van. Reggel van, nem vagyok még teljesen magamnál. -Fogd a táskád, azt menjünk le. Hope írt, hogy már mind az öten lent vannak. 

-Öten? 

-Aha. Ő, Jimin, Jungkook, az a Kilenc vagy kicsoda és annak egy haverja. Akivel kitalálták ezt az egészet -véletlenül se lepődtem meg, mikor kimondta Jungkook nevét. De azért látszódik a személyisége ebben a mondatban... Kilenc valószínűleg Ten szeretett volna lenni.