Taehyung, a kályha élete | Taekook

Esti affér

2020.szeptember 10. 

00:07

Gyorsan kikecmeregtem az ágyból, majd magamra kapva egy pulóvert, az ajtóhoz siettem. A lehető leghalkabban nyitottam ki, majd beengedtem Jungkook-ot. Az egész helyen sötétség uralkodott, alig láttam hova lépek, de szerencsére memorizáltam ebben a pár napban minden egyes bútort. Furcsa, hogy még két hete sincs, hogy idejöttem, de már most ennyi minden történt velem. Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy ez velem meg fog történni, valószínűleg körbe röhögtem volna. A szobámba beinvitáltam, majd becsuktam magunk mögött az ajtót és felkapcsoltam az éjjeli lámpát. 

-Mit szeretnél? -kérdeztem, miközben leültünk az ágyamra.

-Csak unatkoztam és nem tudok aludni, ezért gondoltam boldogíthatnál -vigyorgott rám. Ezt komolyan nem hiszem el... Attól még, hogy neki nem sikerül álmot hozni a szemére, nekem elég könnyen ment volna, ha nem zaklat az éjszaka közepén. 

-Figyelj Jungkook -vettem egy mély lélegzetet. -Én most mondok neked valamit, és kérlek a lehető legtöbb figyelmed szenteld minden szavamra -sóhajtottam, majd ő csak bólintott egyet. -Én fáradt vagyok, mert hosszú volt ez a nap, ezért most szépen befekszem a takarók alá, és alszom. Te nem érdekel mit csinálsz, de hagyj békében. 

-Értem... Akkor veled alszom! -jelentette ki mosolyogva, majd magára húzta a takarómat és az alkaromnál fogva berántott maga mellé, majd kezeit átdobta derekamon, és esküszöm abban a pillanatban be is aludt. "Miben fogadjunk, hogy nem is az volt a baja, hogy nem tudott aludni, hanem, hogy nem voltam ott?" gondolatomra elpirultam, de jobbnak láttam ha én is álomra hajtom fejemet, hisz lassan negyed egy lesz, pár óra múlva meg kezdődik a suli.

Mikor reggel szobatársam felkeltett, Jk már sehol sem volt. Kicsit szomorú is voltam, mert szó nélkül lelépett, de nem tudok mit csinálni... Úgyis látom a suliban. Sőt! Egy osztályba is járok vele! Szuper.

Mivel később keltem, mint eddig bármikor, ezért amilyen fürgén csak tudtam, felöltöztem, és bepakoltam a táskámba, hiszen ez tegnap este teljesen kiment a fejemből. A fürdőben kivételesen egy kisebb sminket magamra dobtam, majd kimentem a konyhába, ahol Yoongi már várt. 

-Ha az érdekel, hol van az ágyasod, közölném, hogy hamarabb elment, de azelőtt közölte, hogyha kérdezed, mondjam azt, hogy: egy ilyen Görög Isten külsőért időre van szükség -idézte Kook-ot ismerve, valószínűleg egy ténylegesen elhangzott mondatot, de a végére nem bírta tovább és hisztérikus nevetésbe tört ki. -Na egyed megfele a rántottát, idő van mindjárt! 

Hoseok és Jimin, mint mindig, a bejáratnál vártak, majd mentünk is be az iskolába. Fura, hogy Jungkook mindig velünk lóg, mégis külön jön ide. Habár gondolom az a Görög Isten kinézete nem mutatkozhat utcán ilyen átlagos szépségekkel, mint amilyenek mi vagyunk. A suliba az utolsó percben értünk be, majd amint leültem a helyemre, be is csöngettek. Kook tíz perc késéssel érkezett meg, cuccait pedig csak ledobta a mellettem lévő helyre, és bevágódott a padba. Némán köszöntünk egymásnak, majd a tanárra szenteltük minden figyelmünket. Legalábbis elméletileg. Nem kell mindent komolyan venni, amit mondok.

Az első szünetben Ten, Mark és a három jómadár várt kettőnket az ajtóban. Természetesen kaptuk rendesen az ívet, az együtt alvás miatt, de kezdem ezt megszokni. Ahhoz képest, hogy eddig nem nagyon voltak barátaim, most egyre csak több és több van. Érdekes, hogy ilyen gyorsan megszoktam ezt a fajta életet. Amikor van kivel hova menni, és mindig van valaki, aki érdeklődik hogylétem felől. Lassan ott tartok, hogy nincs elég időm saját bátyámra és párjára. Igaz, az utolsó két-három napban főképp Jungkook kötötte le a figyelmem, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy csak barátként tekintek rá.